Eddig nem sok vonatos utam volt. A már említett mátészalkain kívül voltam még párszor Nyíregyházán, az exem miatt Monostorpályiban, és egyszer Hajdúböszörményben. Amikor 2000 őszén nyelvvizsgáztam az ELTE-n, örültem a budapesti útnak, hogy végre új helyeken járok.

Egy reggel, amint beértem Debrecenbe, ott álltam a kijelző alatt. Nyíregyháza-Miskolc Tiszai. Hmm...hmmm... menjünk!! Amikor Tokajnál jártunk, már ott is lenyűgözött a hegyvidék, pedig az még csak a kezdet volt. Majd beértünk a Tiszaira. Onnan pedig tovább. Csábító volt a lakótömb a hegytetőn. Elindultam felé, és csak mentem, mentem, főttem a melegben. Elértem a lakótömböt, hátrafordulok és .... percekig csak némán nézek magam elé. Az a látvány, amit itt az Alföldön soha nem fogsz látni. Ekkor lett Miskolc "kötelező" úti cél.

De másfele is lehet menni. A fővárost kétszer néztem meg. Az első alkalom rövid út volt. A Nyugatiból egy séta a Margitszigetre, majd onnan a Keleti. És vissza Miskolc-Nyíregyháza irányában Debrecenbe. A második út városnézés volt. Azaz igénybe vettem a BKV szolgálatait. Ez volt az a nap, amikor a Budapest Parádé kezdődött. Sikerült velük is összefutni.