A tegnapi pápai városnézés során arra jutottunk, hogy nem sok okunk van maradni. Az esti… esti? Éjszakai hangzavarkeltés után pedig már a kastélylátogatást is hagytuk inkább. Ha itt vagyunk, akkor inkább Pannonhalma felé vettük az irányt. Még tavaly év végén vettünk egy hűtőmágnest, de addig nem raktuk ki, amíg nem mentünk el oda. Most itt a lehetőség.
Kisétáltunk a Veszprémi úti buszmegállóhoz. Még egy utolsó pillantás a körforgalomban lévő címerre.
A másik út Tevel felé vezet.
Az 1Y járattal kimentünk az állomásra.
A 10 órási celldömölki járattal mentünk Győr felé. Itt épp egyszerre érkezik be a csornai és a celli járat.
A vonat belseje.
Megérkeztünk Győrszabadhegyre, innen busszal megyünk tovább Pannonhalmára. Mivel szorít az idő, nincs sok idő képeket készíteni.
De az állomás épületéről igen.
Ménfőcsanak-Pápa illetve Győr felé tekintve.
Kicsit később jött a busz, mint vártuk. Kisbértől nincs messze a város, de onnan is csak győri átszállással érhető el.
Mintegy 25 perc után meg is érkezünk a városba. Itt voltam egyszer 1994-ben a rossz emlékű győri osztálykirándulás során. Akkor voltunk az apátságban, de már nem emlékszem rá.
A Takarékszövetkezet épülete szemben.
A Pannonhalmi Bencés Főapátság épülete már jó messziről látszik. Ez a város nevezetessége.
Az apátság felé vezető úttal szemben a lejtős út a Szabadság tér része, ez az út vezet a vasútállomásra.
Ezmiez?
Lehet szépen lépcsőzni felfelé, akárcsak Tatabányán. Hurrá.
A lépcsők néhol meg vannak szakítva járdákkal, a táblákon a város története szerepel.
Itt már közel voltunk.
Ha még nem mondtam volna, a kilátás itt is gyönyörű.
A Győr felé vezető 81-es útról is látható egy darabon. Gondolható, hogy egy nagy épület, de akkor tapasztalod meg igazán, ha a falai előtt állsz.
Itt a főbejárat, innen lépcsőn lehet felmenni a teraszra, onnan indul a felfedezőút. Mivel nem mindig van tárlatvezetés, ezért ezt audioguide-dal oldják meg. Ez olyan, mint egy kisebb rádió, nyakba lehet akasztani, van hozzá fejhallgató. Az épület különböző pontjain jeladók vannak, amiket a készülék érzékel. Így mindig csak arról a részről beszél, ahol éppen vagyunk. Okos dolog.
Kiérve Szent Asztrik szobra látható – jelen esetben nem nagyon.
Innen még szebb a kilátás.
A házak felett egy kicsivel éppen látszik a vonat, amint Veszprém felé tart – ez megy Csesznek felé is, ha nem Bakonyszentlászlónál van a vége.
De qrva idegesítő, hogy nincs előnézeti kép, így mindig kétesélyes a ’Pózolj Nemzeti Emlékhelyen’ kép sikeres elkészülte.
Csak sikerül.
Főleg, ha a tornyot is sikerül belehozni.
Itt kell bemenni a teraszról.
Ez a készülék, amiről fentebb írtam.
Innen pedig minden helyen felváltva készült videó- és képanyag. Addig állítgattam a készüléket, hogy a képfelbontás is lecsökkentettem. Innen tovább csak képek.
Itt volt a vége. A videókat egybe összeraktam, az eredeti hang felesleges lenne hozzá. Az Enigma számaiból készítettem egy összeállítást, az első öt album nyitószámaiból részlet, név szerint The voice of Enigma, The second chapter, Le roi est mort, vive le roi, The gates, From East to West, majd ezt követi a Sadeness Part II, végül a The rivers of believes utolsó taktusai hallhatóak.
A helyben található gimnázium épülete.
Szent István szobra.
Próbáltuk kitalálni, hogy mely települések lehetnek a távolban. A környékünkről.
Egy átjáró, mely az étteremhez, szállóhoz, ajándékbolthoz vezet.
Ezen az aszfaltúton lehet autóval megközelíteni az épületet. Mivel nem akartunk ismét lépcsőzni, itt mentünk.
"A Horváth György iparművész készítette Kálvária a pannonhalmi "Kistemplom" mellett áll. Amellett az út mellett, amelyen a Szabadság térről a bazilika felé elindulunk. A keresztút Marton László Szent Márton szobra mögött kezdődik. A stációk számát Krisztus szegei jelölik. A rövid feliratok az iparművészeti alkotás fontos "kiegészítői": I. Elfogadom II. Visz a szeretet III. Bírom IV. Édesanyám V. Köszönöm VI. Tisztán VII. Kitartok VIII. Kegyelem IX. Végig X. Leplezetlenül XI. Miért XII. Szeretetért XIII. Szakíthatatlan XIV. Hajnalra várva"
Az úttal szembeni vendéglő felújítás vagy bontás alatt állt. De volt egy másik is ott. Ide mentünk be, (nem jó értelemben) megkönnyebbülve jöttünk ki.
A Szabadság tér a 82-es főútról.
Géza fejedelem mellszobra.
Országzászló.
Szent István fejszobra.
Ezek talán magtárak lehettek.
Amúgy a város széle felé tartottunk, Ravazd megállóhelyről szerettem volna képeket készíteni, de mivel kevés idő volt, visszafordultam a vasútállomás felé. A Petőfi utcán haladva iskola, művelődési ház, rendőrség, takarékszövetkezet.
De az idő fogyott, Párom el is maradt, mert Ő nem olyan vonatbuzi, mint én. „Hajt az idő, nem vár”. Emlékeztek az Indiana Jones harmadik részének végén, amikor a kehely túl mélyen van, és Indy nem éri el, azt mondja az apja: „Mondj le róla, fiam!” No, valami ilyen helyzet állt most elő. Mehettünk volna vonattal is Győrig, de nem szerettünk volna tovább maradni, inkább mentünk az első busszal, amit elértünk.
Elmentünk a Plázába, hogy befejezzük a nem túl bőséges, de annál költségesebb ebédet, amit itt adtak.
