A Mini-Magyarország projekt keretében egy olyan út, ahova bármikor máskor el lehet jutni könnyedén, csak vasárnap nem.
Egy kicsit átszervezték a kisbéri buszközlekedést, mert átépítik a buszállomást. A buszokat a Széchenyi utcára rakták ki az egykori művelődési ház előtt, és ott is maradnak az év végéig. A székesfehérvári busz hamarabb jött, nem is baj, mert Győrben kevés idő van az átszállásra. A csepergő esőben sem kell várakozni. Győrből a Borostyánkő Intercityvel mentünk tovább Szombathely felé. Pár percet késett, a szemből jövő egy kicsit többet.
Az IC belseje lenne, ha látszana valami.
Hogy mit műveltek a 16-os vonal Csorna és Szombathely közötti szakaszán, nem tudni, de minden vonat késett rajta. Olyan helyen is megálltunk, ahol nem kellett volna, mivel egyvágányú a pálya. Ennek köszönhetően mintegy 20 perc késéssel értünk Szombathelyre, éppen csak elértük a szentgotthárdi csatlakozást. Arra GySEV Talent vagy Flirt ment, már nem tudom, nem volt idő nézegetni. Egy alig 10 perces út volt, de ha lekéssük, akkor buszozni kellett volna. Szombathely külterülete után az első állomás Ják-Balogunyom. Az előbbi település felé tartottunk. A vasútállomás megvan, csak egy lélek sincs itt a leszállókon kívül.
Szombathely, aztán Egyházasdaróc felé tekintve a zuhogó esőben.
Az állomásnál lévő kerékpártároló mellett elhaladva egy útkereszteződéshez jutunk. Balra található Balogunyom község, de most nem erre megyünk.
Ehelyett jobbra fordulva Ják felé haladunk, ami úgy 4 km-es távolság. Busz vasárnap nincs oda, csak dél körül.
Az esőben való sétálás nehezítette a tájékozódást. A Gaj-ároknál már majdnem félúton vagyunk.
Bár látszólag csendes környéknek tűnt, az elhaladó autók száma több volt, mint amire számítottunk. Úgy 50 perc után elértük a falu szélét.
A központ felé haladva elhaladtunk a helyi sportpálya felé, ahol egy kocsma is volt. Itt beugrottunk egy … hehe, nem italra, hanem kávéra, és egy kicsit száradni. 8 évvel ezelőtt Berettyóújfaluban is hasonló volt az időjárás, ott nem csak kívül áztam el.
Novák Dezső emlékére elhelyezett kő. Ő egy labdarúgó és edző volt, nem mellesleg a falu szülötte.
Egy árok felett áthaladtunk, amelynek vize a levelek között eltűnt.
A központban lévő Szabadság tér. A sportpálya mellett is volt egy buszmegálló, és elég gyorsan eldöntöttük, hogy nem maradunk a faluban délután 4-ig, és nem megyünk vissza a vonathoz, hanem a fél egyes busszal egyenesen Szombathelyig megyünk. Ott meg majd lesz valamerre tovább. A bal oldali buszmegálló lesz majd a miénk, esőbeálló nincs, hacsak az ott lévő ház terasza nem az, szemben egy fabódé található.
Egy információs tábla az útkereszteződésben.
Mielőtt a fő célpont felé mentünk volna, tettünk egy kitérőt egyenesen tovább a Rákóczi utcában. Itt megtaláltuk a községházát.
Egy régi ház, de erről nem találtam semmi információt.
Mellette pedig a Németh-Szeitl kúria. Szépen karban van tartva, bár a képről nem sok minden látszik belőle. Jelenleg vendégház.
Visszatértünk a központba, átkeltünk a Jáki-Sorok patak felett.
És elindultunk felfelé (áldom az eszem, hogy elhoztam az esőkabátot).
A domb alján, az eldobott rongy után a Hősi emlékmű, mely az I. világháború áldozatainak állít emléket.
A Párom megtalálta a felfelé vezető rövid utat. Jobb kéz felé a Szent Jakab kápolna.
A kapu mögött az Apáti ház és múzeum.
A (zárt) templomkapu tövében lévő oroszlán.
A Jáki templom, ami miatt ide jöttünk.
A kerítésre helyezett géppel próbálkozás egy szelfit készíteni. Ha nem lejtene ennyire, és nem esne az eső, akkor még könnyebb is lenne.
Egy gyors körbenézés a kápolnában.
Na, próbáljuk meg még egyszer (vagy kétszer).
Ezután az ajándékboltba mentünk, ahol meglepő módon találtunk hűtőmágnest, és mint kiderült, oldalt lehet bemenni a templomba.
Ki fotóz kit?
Ott voltunk az ajándékboltban.
Az oldalbejárat.
Szép lehet este kivilágítva.
Az úthoz vezető ösvény mellett a Kálvária stációk láthatók.
Az útkereszteződésben a helyi általános iskola.
Szemben egy nagy házhoz vezető díszes kapu és híd.
Az út másik oldalán a Római katolikus plébániaház.
Kicsit meredeken visz lefelé az út.
Mielőtt a buszhoz mentünk volna, egy kis kitérő a Bázel kávéházba.
Visszaúton a buszból néhány kép Balogunyomról, mert ide aligha jövünk vissza. Ismét el kezdett esni az eső. Ahhoz képest, hogy kora reggel még úgy mutatta az előrejelzés, hogy kitisztul az idő dél környékén…
A vasúti átjáróban pirosat kaptunk.
Jött egy másik szerelvény, de azt nem sikerült elkapni. Szombathelyen az ÉNYKK épülete és a pláza.
Autóbusz pályaudvar, amelytől elvileg nincs messze a vasútállomás. Azért is döntöttem a korábbi visszaindulás miatt, mert a késések miatt nem akartam későn hazaérni.
Napelemes menetrendi oszlop.
A 35-ös busszal megyünk az állomásra.
Ott van jó pár busz végállomása. Az ország egyik legszebb pályaudvara lehet. Most van egy kis idő megnézni.
Csomagmegőrző is van.
Visszamentünk a plázához. Muszáj volt először az állomáson jegyet venni, nehogy lecsússzunk az IC-ről. Amúgy kihagytuk volna a kitérőt. A helyi járat belseje.
Meglepő módon Savaria Plaza a neve. Amíg bent voltunk, addig pár percre kisütött a nap, aztán annyi.
40 perc után visszatértünk az állomásra.
A B vágányt egy kicsit keresnem kellett, pedig ki volt táblázva. Mellette a kőszegi kisvonat. A kettő között egy emlékoszlop.
Útközben megint volt két nem várt megállás. Hiába, egész Győrig egyvágányos a pálya. A 20 perc késés pont elég volt ahhoz, hogy a csatlakozást lekéssük Győrben.
Ha így tudom, akkor inkább a Celldömölk-Pápa útvonalon jöttünk volna. Akkor is csak az este hatos busszal tudtunk volna menni, de egyrészt nem b*sz szét az ideg, másrészt megspóroltuk volna a feleslegesen vásárolt hegy- és pótjegyet. Úgy tűnik, hogy a személyvonatok megbízhatóbbak. A Pápa-Győr vonalon utaztunk már egyszer (én kétszer is). Az információs irodába is bementem eredetileg egy anyázásra, de az ottaniak nem tehetnek arról, hogy egész nap nem tudták megszerelni a biztosítóberendezést.
Update:
Szombathely kapcsán nem lehet elmenni a Lord zenekar mellett (ahogy a Miskolc-Edda mellett sem). Habár a rockzene 2006 óta elég nagy teret nyert, 2016 óta koncertekre is eljárunk, a Lord viszont eddig kimaradt. Sajnos a nyári kisbéri koncertre nem tudtunk kimenni. Az egyik alapítótag, Fefe pedig jáki származású, ezek után előszedtem a gyűjteményben lévő albumokat, a hiányzókat pótoltam, 2018 elején eljutottunk az első koncertre is. Lehet, hogy ez az utazás is segített abban, hogy a „verkli” elinduljon. A bejegyzés címe pedig lehetne akár „Ázom-fázom a szélben”.
