De most komolyan meg akarod nézni? Pont ezt a helyet? Tudod, mi van ott? Vagy mi nincs? Ahány kérdés, annyi válasz se.

Íme, a szállónk, a Ipolypart vendégház. Nevét onnan kapta, hogy pár száz méterre van az Ipoly partja, amint azt majd látni fogjuk. Kora reggel el kellett indulnunk, ha nem akartunk Szécsény központjáig besétálni. 

Az van, hogy a busz elvisz Ipolytarnócig, majd onnan egy másik Salgótarjánig. Csak aztán kiderült, hogy a két viszonylatot egy busz fogja ellátni.

Megérkeztünk a buszállomásra, természetesen itt is lehet mindenkinek dohányozni, miért is nem lepődök meg ezen?

A vasútállomás is itt van a közelben.

Salgótarján Külső, illetve Somoskőújfalu felé tekintve.

Aztán ez mégis mi a faxom? Ez az állomás? Ránézésre, mint Csapókert vagy Zugló. Megyeszékhely állomása? Ez? Állítólag volt valami normális épülete is, amit pár évtizede bontottak el. A Külső pedig a teherpályaudvar, ott több vágány van. A vonal amúgy az a 81-es, amelyen tegnap Hatvantól Pásztóig utaztunk. Innen már csak egy állomás van hátra, Somoskőújfalu, mely valaha Salgótarján része volt. Onnan még tovább meg a pálya Fülekig, a már említett Ipolytarnócnál sem ér véget a pálya, a sínek továbbmennek Losoncig, ami innen is elérhető. Személyforgalom egyik határátmenetben sincs már, de teher állítólag van. Elnézve középtájon az épületet, a nem sok üzletet is bezárták már évekkel ezelőtt.

A fentebbi képen látható öregúrral hármasban zötyögtünk tovább.

Somoskőújfalun visszatekintve Salgótarján felé, majd Sátorosbánya-Fülek felé.

Az állomásról nem tudtam normális képet készíteni, mert a jegyvizsgáló folyton a képben volt.

Észak felé, a határ felé haladva lehet a faluba bejutni.

Ahol látható a Magyarok Nagyasszonya temploma, a parkban A somosi hősök és áldozatok emlékére állított szobor.

Innen az Ifjúság utcán haladunk Somoskő felé.

Nabaszdki, a tarjáni helyi járat kijön ide, mert Somoskő a város külterülete, idővel meg is előz minket. A környéken két vár is található, az egyik Somoskőn, a határ túloldalán a tótoknál, a másik még messzebb a Salgói vár Salgóbányán. Mi az előbbihez tartunk.

De előtte még megtalálható a Petőfi kunyhó.

Egy újabb közös határátmenet.

Itt aztán akadt némi vita kettőnk között, ugyanis a fel- és lejutás egy kicsit veszélyes volt, a hó olvadt, csúszott, lépcső, korlát nem volt. Én túlmentem a váron, a Bazaltorgonát megtekinteni, amihez volt egy nem túl stabil lépcső, de ha itt valaki megcsúszik, azt az életben nem találják.

Innen visszamentünk a buszmegállóhoz, időnk még volt, én pedig durcás kisgyerekként egy turistaútvonalon indultam meg.

Ilyenkor azért áldás a schengeni tagság.

Ennek az utcának a végén se volt semmi, csak egy kocsma, bár a falon régi újságcikkek voltak.

Miután elültek a viharfelhők, a helyi busszal elmentünk Salgóbányára, ahol elhaladtunk a Zenthe Ferenc emlékpark mellett. Innen származik az ország Tenkes kapitánya, vagy Taki bácsija.

Egy alig harmincezres város, nem kell napokig bolyongani benne. Csak találunk itt valamit. A központban lévő Fő tér, ahol Förster Kálmánnak, a város első polgármesterének a szobra látható.

A kép közepén lévő elemek is a város tartozékai? Most őszintén, félretéve mindennemű rasszizmust, mégis mi jut eszébe az átlagembernek Salgótarjánról? Cigány, roma, more, zsamozsé, Salgóglass, Győzike, aki szintén kissebbségi, és ismerté tette a város nevét országszerte – bár ezt aligha kérték az itteniek. Az, hogy mennyire problémás ilyen szempontból a város, arról megoszlanak a vélemények. Ha úgy vesszük, mindenhol veszélyes, legyen az „Nyócker”, Cserepes sor, Avas lakótelep, Motor utca, „Nagysanyi” telep, Huszártelep, Hétes, Mésztelep és még sokan mások. De ez csak akkor derül ki, ha ott vagy.

Az ott a József Attila Művelődési és Konferenciaközpont és a Zenthe Ferenc Színház.

Bár problémásnak tűnt, de találtunk egy ajándékboltot, ahol kaptunk mágnest, a Fő teret ábrázolja.

Aztán egy vendéglőben ebédeltünk, az ottani vendégeket látva, és nem bántásként, de nem egy puccos hely, ennek megfelelően az árak szolidak voltak, az étel pedig bőséges.

A Kálvárián kívül itt jóformán csak panelházakat látni. Mintha megállt volna az idő 30 éve.

A Kisboldogasszony templomnál jobbra fordulva jutunk el a Múzeum térre.

Itt van a Dornyay Béla Múzeum. A földszinten egy rallys kiállítás volt, ahol nem lehetett képeket készíteni, a többi helyen viszont igen.

A Vásárcsarnokon túl található a Bányamúzeum.

Viszont a múzeum két helyen volt, majdnem lemaradtunk róla a záróra miatt, de végül mégis bejutottunk. Ahhoz képest, hogy vezetőnknek is majdnem lejárt a munkaideje, egész sokáig volt velünk, és a végén is készségesen beszélgetett.

Azután elmentünk a Sparba. Meglepő módon itt nem 100-assal, hanem 20-assal működtek a bevásárlókocsik.

A busz, amivel visszamentünk, más útvonalon ment, mint amerről jöttünk.

Útközben elhaladtunk Salgótarján Külső állomás mellett.

Szécsényben volt egy kis időnk, a buszállomás után a Polgármesteri Hivatal, majd betértünk a szemközti kávézóba.

Persze, mehettünk volna gyalog is, de kinek van kedve nagy táskával sétálni egy órát. Bevártuk az első buszt, ami elvitt, majd miután a „kiélveztük” a környékbeli buckalakók „kultúráját”, az elágazásnál leszálltunk.