A február 10.-i koncert jól jött ahhoz, hogy egy technikai problémát, ha nem is oldottam meg, de áthidaltam.
Megérkeztünk Székesfehérvárra.
Ez a régi épület Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumként hirdeti magát, valójában a Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző.
Ismét a Vadászkürtben szálltunk meg.
Ez egy plüsskutya, habár úgy néz ki, mint egy igazi.
Szilveszterkor voltunk itt legutóbb, akkor is koncertre jöttünk, most is, akkor is elnyomott délután minket a buzgóság, most is. Este gyalog indultunk el a koncert helyszínére, ezúttal nem a Vodafone-ban volt, hanem a Fezenben, ami a vasút túloldalán van.
Az első fellépő a Pair o’ Dice volt.
Őket követte a Lord, amiért ide jöttünk. Tavaly nyáron felléptek Kisbéren, de akkor kimaradt. Az ő zenéjüket pár szám kivételével nem ismertem, igazából a Vándor az egyetlen, amit kilenc éve elég sokat hallgattam. Amikor tavaly voltunk Jákon, akkor lett más a helyzet, egyrészt, mert a zenekar Szombathelyről indult, és ott áthaladtunk, másrészt az alapító jáki származású. Ezután vettem elő a Szemedben a csillagok lemezt, és azt a Párom is ismerte és szerette. Indulás előtt a Ragadozókat hallgattuk a buszon.
Alapvetően jó volt a koncert, csak kár, hogy vagy két szám volt, amit úgy-ahogy ismertem, a többi számomra ismeretlen volt. A végén persze elhangzott a Vándor.
Majd ráadásként a Virágdal, amiért nagy köszönet.
Valamint még egy gyönyörű szám, de azt a google sem találta meg. Másnap a facebook oldalon fent volt a koncertbeszámoló a számlistával együtt. Lehet majd gyakorolni. Ezúttal nem vállaltam, hogy gyalogoljunk a szállóig, taxival mentünk.
Másnap Dunaújvárosba mentünk. Nem csak úgy, hanem egy magnóért. Igen, a Sonynak megcsinálták az ékszíját, azután derült ki, hogy a felvétel nem működik, újabb bevizsgálás után javíthatatlannak ítélték. Ráadásul pár nap után kiderült, hogy a nyomógörgő sem a legjobb benne. A jofogas-on való keresgélés után végül Sony helyett egy, azaz két Technics-re bukkantam, de az egyikről már az elején megmondta a gazdája, hogy részben hibás. A másik viszont jónak tűnt. Egy átszállással könnyen el lehet Székesfehérvárról jutni Dunaújvárosba. A tegnapi borult idő után most tiszta az idő.
Hűha, ennél azért jobb járatra gondoltam.
Pusztaszabolcson át kellett szállni. Nem volt elvetélt gondolat, hogy arra villanyvonatok járnak. Igen, a Déliből.
Adony, illetve Iváncsa felé tekintve.
Innen Flirttel mentünk Dunaújvárosig, a vonal végállomásáig. Régebben lementek a vonatok Paksig, illetve a villanyosok aligha, mert Paksnál van atomerőmű, de nincs villamosság a sínek felett.
Dunaújváros külső, illetve Újvenyim felé tekintve.
Az állomás előtt találkoztunk az eladóval, majd busszal bementünk a belvárosba. A Vasmű úton.
Itt egy parkban látható Muki, az egykori úttörővasút mozdonya, a táblán a története olvasható.
Az itteni helyi járat, mögötte a Dózsa Mozi.
A Kossuth utcán kimentünk a partra.
Az Aratók szobra, bár nekem csak az jött le, hogy négyen nyugati irányba fordultak, egyikőjük van csak kelet felé, de ő is a másik irányba néz. Vajon miért?
Kevés volt az idő, majd egyszer eljövünk ide, van közvetlen buszjárat Győr és Dunaújváros (Szeged) között.
A magnó nem volt olyan, mint a Sony, úgy értem, kicsit régebbi hatást keltett, jóval hangosabb is volt. Ezzel sem volt túl nagy szerencsém. A felvétel működik, de úgy kb. egy hét után elkezdett a bal oldala kattogni egyik irányba. Aztán le is állt. „Tolt gépmenetben” viszont a lejátszás és a felvétel is működött. Nem mondom, hogy átvágtak vele, mert működött, mikor megvettem, bár a gazdája szerint már évek óta áll. Ez elég idő volt ahhoz, hogy az egyik fogaskereke elöregedjen. Ezt a szállóval szemközti szervízes is mondta, hogy ezek a fogaskerekek úgy szarok, ahogy vannak. Drága újat rendelni, a használt pedig ugyanígy tönkre fog menni. Azóta találtam néhány segítőkész embert, aki útba igazított nyomógörgő és fogaskerék ügyben – nem is drágán. Köszönet érte.
