A mai nap Hollóházára volt szánva, ha már „véletlenül” ide, a Zemplénbe szerveztem le pár napot. Sorra került a sárospataki kastély is. 

Ezúttal vonattal mentünk Sátoraljaújhelyig, mivel a busz az állomás elől indult Hollóházára.

Megérkeztünk a végállomásra, innen nem messze van a határ is.

Elég szépen elkezdett havazni. A fák között bújik meg a Szent László templom.

A Nyíri-patak felett.

Azt gondoltam, hogy itt van az ország legészakibb pontja, de nem, az egy kicsit odébb, Lászlótanyán található. Annyira nem volt sok időnk, hogy elsétáljunk addig, a hóba meg kedvünk se nagyon. Itt az Országos Kéktúra keleti pontja található.

Lány korsóval.

Elindultunk a Porcelángyár felé.

Itt lemenni a patak partjára.

A feljutás körülményes, de a látvány mindenért kárpótol?

Temető.

A mintegy 800 fős borsodi falu nevezetessége az itt készült porcelán.

A gyár mellett található bolt és múzeum.

Ez pedig a múzeum belseje.

A távolban egy tévétorony helyett mobiltorony.

Nagy nehezen mindenki kinyitott, az ajándékboltban hűtő mágnest is tudtunk venni. Betértünk ebbe a Balkon büfébe, de tél lévén nincs konyhájuk. Buszindulásig itt maradtunk, nem röhög, nem alkoholizálni, hanem két Cappy társaságában. Itt a Retro Rádió szólt, ami egy nyíregyházi adó, hasonlít az egykori debreceni RadioMaxhoz.

Megjött a busz, és hozzá egy koszlidérc is.

A visszajutás most körülményesebb volt, Pálházán át kellett szállni. A régi malom átalakított épülete.

Olyan ismerős volt a neve. Utánajártam, itt is volt-van kisvasút. Volt, megszűnt, elbontották, majd a turisztika miatt részben újraépítették. Egyúttal megnéztem a „hazait”, a debreceni Zsuzsit is. Hétvégén rendezvény lesz ott. És éppen akkor megyünk haza. Nahát, isteni szerencse. Visszatérve Sárospatakra, az állomásnál lévő Iskolakert. Ami hó esett reggel, az szépen el is olvadt.

Lórántfy Zsuzsanna. Ismét. Pocsajon többször is lehet találkozni a nevével. Itt is. Ugyanis az ő dédunokája volt II. Rákóczi Ferenc.

Ez itt a Tornacsarnok, amit egy elhagyott épületnek gondoltam. Az ablaknál állva kiderült, hogy nem az. De kinézete alapján akár az is lehetne.

A hétfői zárva tartás miatt ma került sor a vár meglátogatására.

A kert bejáratánál található a Trinitárius kolostor. Kiállítások és vendégszobák találhatók jelenleg benne.

A város nevezetessége, a gyönyörű állapotban lévő Rákóczi-vár.

A belépésig egy kicsit várnunk kellett, addig külső felvételek készültek. És csak azok, mert itt a belső képkészítésért egy kicsit sokat kértek.

Ejejj, mire felértünk a toronyba, jól besötétedett, így az esti kivilágításon kívül nem sok mindent lehetett látni. Az is szép lett volna, de a gépem nem ilyen képek készítésére való.

Igen, itt fent szabadon lehetett képet készíteni. Tárlatvezetőnket próbáltam képbe hozni, de a sötétség miatt alig lehet látni.

Innen visszaindultunk a szállásra. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs kéznél egy több százezres fényképező.

A bevásárlás után pont elcsíptem egy Szerencs felé tartó vonatot – csak a szokásos agymenésem.

Másnap indultunk haza. Szerencsen volt egy kis idő, az állomásról készítettem képet. Taktaszada-Miskolc, illetve Mezőzombor-Nyíregyháza felé tekintve. A második képen bal oldalon az abaújszántói  személy, középen a sátoraljaújhelyi beérkező személy, jobb oldalon a miskolci villanyszerelvény (az első képen csak ő van).

Az utcai kijárattal szemben látható A málenkij robot áldozatainak emlékműve, emlékül a helyi és környező falvakból elhurcoltak emlékére.

Az állomás az utca felől.

Innen Intercityvel mentünk Nyíregyházáig, Tokaj mellett elhaladva, hát, meg kellene nézni. Nyíregyházától személlyel Debrecenig, majd onnan ezúttal Vámospércsre.

Összegezve a három napot: van némi hiányérzetem. Nem szerettem volna ezekre a helyekre visszatérni, de mégis vannak helyek, ahova nem jutottunk el. Hogy lesz-e ismétlés, kérdéses.