Az év a végéhez közeledik, és még mindig nem értem az 5-ös vonal végére. Mivel arra felé volt dolgunk, és az autó is nálunk volt, összekötöttem a kettőt. Mert kerékpárral még messzebb van, mint Pápa.
A mintegy két éves vegetálódás után a múlt héten sikerült némi előrelépést tenni. Móron kezdtük a túrát, a Szabadság téren parkolva. Innen mentünk be a központba, mert a Bornapok idején a nagy tömeg miatt kicsit nehéz volt.
A Lamberg kastélyt szerettük volna megnézni, de ma aligha jutunk be.
Az ÁNTSZ előtt sem volt látható a Mór felirat.
A Szent István parkban, tömeg nélkül.
Megrongálták ezek a barbárok!
Innen továbbmentünk Csókakő megállóhoz. A peronon állva, immár jó fényviszonyok mellett Mór, aztán Bodajk felé tekintve.
A megálló épülete belülről is.
A köz- és vasúti átjárótól alig pár száz méterre egy újabb kereszteződés.
Bodajk, majd Balinka felé tekintünk.
Ez pedig Bodajk felső megálló elhagyatva.
15 éve nincs itt teherforgalom.
Bodajk bejáratát már a sötétedés közepette láttam csak, amint az állomáshoz tekertem. Most lehetőség volt az üdvözlő kőnél lévő parkban szétnézni. Itt található egy 1848-as és egy 1956-os emlékmű, valamint egy régifajta kút (azt nem néztem, hogy használható-e, de szerintem csak dísznek van itt).
Elmentünk a Kálváriához is. A domb tetejéről látszik a Csókakői vár is.
A Lamberg-kastélyhoz is bementünk volna, ha nem lenne elkerítve. Mellette elhaladva nem volt lehetőség, hogy képeket készítsek róla.
Kimentünk az állomásra, ismerős a világosság ellenére a látvány.
Ez is így néz ki már vagy két és fél éve, mióta először láttuk. Az állomással szembeni épületről nem készült, de az is ezzel együtt beállhat az 5-ös vonal pusztuló infrastruktúrája mellé. Mondanám, hogy nálunk az egyesek szerint fejletlen keleti országrészben, a 105-ös mentén nincs ilyen, de pár éve hol is bontották le a szabadságtelepi megállót? És Kondoroson sem mindig az az amúgy marha masszív bódé volt, mint már vagy 30+ éve.
Csókakő, aztán Fehérvárcsurgó felé tekintve.
Innen egy bő 10 perces mellékúti vezetés után Fehérvárcsurgó központjába jutunk, a Csokonai térre, ahol egy 1956-os emlékmű található.
A fő látnivaló itt a Károlyi-kastély, mely ma szállóként üzemel szép környezetben.
A napszemüveg nem azért van rajtam, mert annyira nagymenőnek akartam látszani, hanem kellett a vezetéshez a napsütés miatt.
Aztán a faluból menni kellett vagy másfél km-t, hogy eljussunk a megállóhoz, ezért is vették ki 2011-ben a megállót a menetrendből.
Bodajk, majd Moha-Rakodó felé tekintve.
És a kihalt megállóépület.
Innen is egy negyedóra volt, hogy visszatértem a faluba, majd onnan Moha-Rakodó állomáshoz. Ahová katasztrofális út vezetett, attól féltem, megfekszik a szegény Swift. A távolság miatt nem mertem az autót ott hagyni. Fehérvárcsurgó, majd Moha felé tekintve.
Az Alcufer roncsfeldolgozón kívül itt nemigen található semmi.
Innen egy kicsivel jobb úton lehetett eljutni Moha állomásra. Moha-Rakodó, majd Szárazrét felé tekintve.
Ez is távol esik a falutól, pár éve itt sem áll meg a vonat menetrendszerűen.
Moha Közösségi háza és református temploma.
Háromnegyed óra vezetés, áthaladtunk Székesfehérváron, és eljutottunk Dinnyésre, az ott található Várparkba.
Sok régi vár makettja található, egy-kettő ismerős is volt.
Visszaúton egy kínszenvedés volt az út az Alba Plazáig. A nyári autós posztnál kicsit büszke voltam magamra, hogy 8 év kihagyás után is elvezettem az autót. Most nem ment annyira jól, de azt hozzátenném, hogy az első 5 évben is alig voltam Debrecenben, így a nagyvárosi forgalom számomra ismeretlen kihívás autóval. Hogy a budai utat 2005-ben hogy úsztam meg, rejtély. Itt azért kitört belőlem, hogy a picsáért nem lehetett engedni a 2014/15-ös időben, hogy néha vezessem az Ignist otthon. Ez már csak akkor fog javulni, hogy ha rendszeresen mászkálok nagyvárosi forgalomban. A pláza parkolása is kihívás volt, pedig mint kiderült, egyszerűen megoldható. Beállsz, veszel parkolójegyet az automatából, és ha egy óránál kevesebbet vagy bent, a kijáratnál a másik sorompónál ezt felvillantod, és kienged.
Volt még egy megálló, amit korábban meg szerettem volna nézni, de a Párom már kezdte elveszíteni békéjét, úgyhogy vártam vele. Az utolsó láncszem a Szárazrét nevű megálló, amolyan külterületi megálló, furcsa, hogy nem volt forgalma. A kereszteződésben egy emlékmű, 1982-ben egy helyi járatú busz ütközött a Komárom felől érkező nemzetközi (nahát, ilyen is járt erre?) vonattal.
Lehet, egyszerűbb lett volna leállni ide a közelben valahol, és nem parkolóhelyet keresgélni, mert egyre sötétedett. Moha, aztán Székesfehérvár felé tekintve.
Valaha volt itt épület, jó 10 éve bontották el, a fentebbi képen látszik is, hol lehetett.
A navigáció ügyesen elvitt a 8-as útra, majd Iszkaszentgyörgy után ismét Moha, és úgy ki a 81-esre. 40 perc után felértünk Csókakőn a hegytetőre, de a várat már nemigen nézzük meg.
Összességében továbbra is állat módjára vezetnek sokan a 81-esen, amikor nyáron a Pécs-Győr járatot elterelték Balinka irányába, akkor elég egyértelmű volt, hogy már megint baleset volt. Ha pedig egyszer eljutok oda, hogy autóm lesz, akkor első dolgom lesz, hogy Győr-Tatabánya-Székesfehérvár forgatagába vetem bele magam. Az is elég hülye dolog, hogy három év kellett ahhoz, vagyis nem. Két és egy negyed éve, hogy a Csepelt elhoztam. Pedig itt van napi két pár vonat. Miközben a teljesen megszűnt 13-as vonalat három hónap alatt bejártam úgy, hogy másfele is voltunk.
De hogy ne legyen hiányos a bejegyzés, október 22-e szabad nap volt a cégnél, ezért ezt kihasználva elmentünk Csókakőre busszal. Ez bevitt a faluba, a Szent Donát templomig.
Ismét a Vár utcán haladva.
A Tűzoltóság Szent Flórián szobrával és egy mézárus vele szemben.
A kereszt után a Kemencés ház.
A parkolónál Horthy szobor, Turul, Trianoni emlékmű és egy játszótér.
Ez lehet a rendezvénytér.
Igazából itt van vége a forgalomnak, bár a kanyarnál lévő Behajtani tilos táblával szemben helyezkedik el a Vízmű, és ott aligha lehetne parkolni. A település nevezetessége az itteni vár, igen sokan jöttek-mentek.
Itt némi egyensúlyozással fel lehet menni egy darabig.
Hogy ezen a korlát nélküli lépcsőn lemenj a mélybe.
Kösz, de nem. Bementünk a várba, ingyenesen látogatható.
Intim pillanatok.
Irigylem őket, hogy ebben a szeles időben, csak úgy felmennek a hegyre.
A felső szinten próbáltam megkeresni a nemrég látott bodajki Kálváriát, de hiába. Az idő is kezdett elborulni.
Visszatértünk a banyatanyához egy kicsit tankolni.
Egy órás szusszanás után elindultunk a buszhoz. Ki kellett menni a 81-ig, mert a fehérvári gyorsjárat nem jött be ide.
Szép, rendezett falu.
A kijárati tábla után egy autó megállt. Azt hittem elsőre, hogy útbaigazítást kér, de nem, az úriember felajánlotta, hogy elvisz minket egy darabon. Mint aztán kiderült, Fehérvár felé ment, de az is segítség volt, hogy az útkereszteződésig elvitt, így biztosan elértük a buszt. Köszönet érte.