Szeptember 14. Jól összejöttek a dolgok. Aznap úgy terveztem, hogy Győrbe utazunk, és ismét megnézzük a Vándor zenekart. De mehettünk volna Budapestre DJ Bobo koncertre. Viszont a keleti végen egy olyan esemény volt aznapra betervezve, ami tényleg egyedülálló, és lehet, hogy soha többé nem lesz.

Ha már így alakult, akkor elutaztam a csütörtök éjszakás meló után szó szerint haza, ugyanis a Takarékszövetkezetnél is volt egy kis intézni valóm. Jellemző, hogy nem indulnak időben Kisbérről a tatabányai buszok, nos péntek hajnalban sikerült a másodiknak. De semmi gond, van utánpótlás. Tatabányán úgy döntöttem, hogy a hegyeshalmi gyorssal megyek a Keletiig. Onnan volt egy óra séta a Nyugatiba, el is keveredtem félúton. A Nyugatiban újabb kellemetlen meglepetés. Indulás előtt 10 perccel a IC sehol. Aztán megérkezett. Onnan Debrecenig eseménymentes utazás. A vége felé kezdtem teljesen éber lenni, bár tartottam attól, hogy elalszom. Debrecenben a vonatunk megvárt, és időben hazaértem. Azaz mégsem, mert az adategyeztetés után még visszatértem Debrecenbe. Ott néhány intéznivaló után egy gyorsított járattal tértem haza Vámospércsre. Nem tudom, hogy mi történt, de a 2006-os ütemes menetrendet most megborították a 105-ös vonalon, több vonat közlekedik rajta, amit alig akarok elhinni, hogy van szombati éjféli expressz. Nos, egy gyorsított járattal szerettem volna menni, de eleve 5 perccel később indultunk. Gyerekek, biztos zavarmentes lesz ez a menetrend? A vonattal is gond volt, ezért megálltunk Nagycserén, amin csak át kellett volna menni. Otthon persze vonatkereszt, ami annyit jelent, hogy a 2-es vágányra mentünk. Ott pedig már a 2000-es évek elején is lassújel volt. A késés miatt aztán a szemből jövő Szatmárnémeti járat meg sem várt minket, hanem elindult, ahogy tudott. Lehetett volna egy jó kis hármas együttállás a peronon, mert a 4-esen egy tehervonat állt. Már januárban rengeteg betontalp volt a vámospércsi rakodó mellett. Nos, azonnal kihajigálni a 2-3-4-es vágányok rossz talpfáit, és eltüntetni a lassújeleket.

Aztán olyan jó vagyok, hogy másnap reggel is összehozok egy nem megfelelő képet, amikor fasza képet szeretnél készíteni a Csörgős ingáról, de túl későn kattintasz címmel. Nem baj, majd megy az Elkúrt vasútfotókhoz.

A szokásos 10-es vágányra érkeztünk, bal oldalon az ingás szerelvény. Jobb oldalon a hamarosan induló nagyváradi személy.

Még volt annyi idő, hogy megkeressem az Md-t. Amikor augusztusban jöttünk, csodálkoztam, hogy eltűnt onnan, ahol a 106-os vonal lekanyarodik. Mint kiderült, csak áttolták a 108-109-es vonalak egykori nyomvonalánál lévő csonkavágányra. Bár gondoltam rá, de nem mertem a kerítésen belül menni, mert voltak mozgolódások a háttérben. Ez a nyomvonal 1990 környékén szűnt meg. Hogy akkor milyen szerelvények jártak, nem tudom, csak 1993 után. Akkor Tiszalökre szinte csak Md járt, Füzesabonyba még jó hosszú Csörgős szerelvény, néha Md, Tiszafüredre szerintem csak Md. Úgyhogy ez a mozdony talán még járt ezen a vonalon.

És onnan néz az egykori vonal folytatásába, amit ma Zelemér utcának hívnak.

Örömmel látom, hogy azok a kis üzletek, amelyek még a kilencvenes években üzemeltek, és aztán bezárták őket, most nem üresek. Vasúti tárgyak vannak kiállítva.

Nyíregyházáig IC-vel utaztam, ott némi várakozás. Az információs p…a bekaphatja, amiért nem igazított útba. Vártam egy kicsit és a kijelzőn megjelent a szerelvényünk.

Némi késéssel indultunk, mert egy IC-t bevártunk. Útközben meglepődtem, de hogy min… Nem mezei utasok voltak itt, hanem vonatbarátok, az pedig nem meglepő, ha ismernek más bezárt vagy éppen vegetáló vonalat. Jelenlegi lakhelyem, Kisbér és környéke is szóba került. Nagykállón csak áthaladtunk, az állomás után nem sokkal található a váltó, ahol a 112-es és 113-as vonal elválik. Nos, mi a 112-es miatt jöttünk főleg, ugyanis azon 2007 március óta nincs forgalom, akárcsak nálunk a pápai vonalon.

Mivel a szerelvény csak nem indult el, visszaszálltam.

Felmerült korábban, hogy eljövök ezt a vonalat megnézni kerékpárral. Nos, van sztráda neki is.

Megérkeztünk az első állomáshoz, Birihez. Itt kicsit hamarabb álltunk meg, az átjárónál már le lehetett szállni, és onnan kísértük be a szerelvényt.

Nagykálló és Görénypuszta felé tekintve.

Rajtunk kívül jó pár falusi is eljött, hogy sok év után újra vonatot lásson.

Következett Görénypuszta. Biri és Balkány felé tekintve.

Görénypuszta egy Balkányhoz tartozó külterület. Annyira nem kihalt, mint a képeken látszik.

Megérkeztünk Balkányba, ahol magam is jártam korábban huszonpár éve. És ezen a vonalon láttam először Bz-ket, mert Debrecenben akkor még nem volt. De pótolták :-/ Görénypuszta és Cibak felé tekintve.

Mint kiderült, ez az Ikarus direkt a különjárat miatt jött el az állomásra.

Cibak Balkány és Abapuszta között, igazából Balkány nagyon szélén helyezkedik el. Itt sem látható már semmi.

Nyíradony felé közeledve.

Abapuszta előtt egy újabb megállás.

Nyíradony felé tekintve. Itt volt a megálló épülete.

Még egy elkúrt kép. Túl távol volt a vonat.

Elértük a megyehatárt és a 110-es vonalat.

Szerencse, hogy volt némi tartalékidő Nyíradonyban, mert késtünk vagy 20 percet.

Ez pedig közös kép. Nem gondoltam volna, hogy ennyien összejövünk.

Innen a 110-es vonalon mentünk Nyírbátorig, de időközben Nyírgelsén megálltunk.

Bevártuk a szembejáratot.

Úgy látszik, itt is van már kerékpárút.

Itt fut mellettünk a 113-as.

Nyírbátorban újabb várakozás és gépkörüljárás.

Most már a 113-ason haladunk, mellettünk a 110-es.

Ezt a vonalat is fenyegette a bezárás, de még egyelőre létezik.

Máriapócsra érkezve, bár Györgypusztát is bevették volna a menetrendbe, az lett volna a különleges, Nyírbátor és Kállósemjén felé tekintve.

Kállósemjénben, Máriapócs és Nagykálló felé tekintve.

Itt is egy vonatkereszt.

Úton az utolsó pont felé.

Sok helyen kijöttek a helyiek megtekinteni a különjáratot.

Nagykálló, Kállósemjén és Nyíregyháza felé tekintve.

Nem tudom, hogy 2007 óta mennyire járt szerelvény a 112-es vonalon. Elismerésem Gajdos Márknak, hogy így ezt megszervezte, egy olyan vonalon, ami a széthullás és szétlopás esélye is fent áll. Biztos volt egy próbabejárás az elmúlt hetekben. A végállomás felé haladva néhány szerelvény, melyek egy olyan vonalon közlekedtek, amik alig pár évvel élték túl a 112-t. A nyíregyházi kisvasút.

A vártnál hamarabb értünk be, próbáltam jegyet venni az IC-re, de mire összebénáztam, addigra elment. Vártam egy másfél órát és egy személlyel mentem vissza Debrecenbe.

Amit viszont jó lenne tudni, és emiatt nem leszek népszerű. A vonaton sok vasútbarát volt, de jó lenne figyelembe venni, hogy olyanok is voltak jelen, akik soha nem utaztak még így. Jó lenne valahogy leírni, hogy milyen elvárásaik vannak. Folyamatosan azt tapasztaltam, hogy néhányan már presztízs kérdést csináltak az egészből, hogy ők lőjék az első képet, és közben ment a qrvanyázás. Na, de kérem, hol vagyunk? Megint más, ha egy hivatalos beszámoló is készül az útról, régebben újságnak, esetleg tévének, ott érthető, hogy nem szeretik, ha belelóg valaki a képbe. Igazából én sem, de pár éve azt mondtam, nem fogom megvárni, míg tiszta lesz a terep, ha nem muszáj. Ha pedig a vasútbarátokat ennyire zavarjuk mi, jöttmentek, akkor szervezzék le maguk között az egészet, és akkor nincs anyázás.