Két hét után visszatértem oda, ahol legutóbb abbamaradt a 27-es vonal megtekintése.
Ezúttal némi segítségem akadt, 5-kor elindultam otthonról, egy óra alatt elértem Veszprémre, kis várakozás után busszal tovább Királyszenistvánra.
A közelben lévő református templom a díszkúttal és a háborús emlékművel.
Vilonya felé haladva húsvéti dísz, néhány középület, a Közösségi tér a település névadójának szobrával. És elértük a település határát.
Ezúttal nehezebb lett volna a megálló épületéről képet készíteni.
Vilonya református temploma háborús emlékművel, a hivatal és a művelődési ház.
Majd egy park a falu szélén, ami útba is esett.
Új építésű házak, az utca elején lévő táblát még sehol sem láttam. Furcsa is egy kicsit a tartalma. Gyerekkoromban egyszer olyan szerencsétlenül léptem egy aknafedélre, hogy felcsapódott, és majdnem bele is estem. Ezek után ki olyan hülye, hogy rajta ugráljon.
Ezen a földúton is el lehet jutni Papkeszire.
Visszatekinte Vilonya felé, az iparvágánykiágazás felé.
Majd elindultam a sínek mentén. A számozást nem tudtam megfejteni a szelvényköveken.
A második vágány fényesebb, mint a többi.
Vilonya, majd Berhida felé.
Bal oldalon a vonal másik teherforgalmi vonal a Peremartoni gyártelepre.
A többi településsel ellentétben itt kellett sétálni a falu határáig.
Református templom háborús emlékművel.
Nem tértem vissza a vasúthoz, hanem egy alternatív úton indultam el Berhida felé.
Egy tanyaszerűséghez értem, ahol egy sorompót meg kellett kerülni.
Visszatérve a vasúthoz. Tartottam tőle, hogy lakott lesz az épület, emiatt nem tudok majd képet készíteni (csak rejtve), de nem.
Papkeszi, majd Küngös felé tekintve.
Mivel ez egy város, azt hittem, itt állomás van, de ez csak megálló. Amilyen széles a helyen a vágány mellett, lehet, hogy megálló-rakodóhely volt.
A református templom után a művelődési ház, majd a római katolikus templom, és elértük a körforgalmat, ahol I. világháborús emlékmű található.
Itt balra fordulva a városháza, ahol a pár évtizeddel ezelőtti földrengés emlékére készült szobor látható.
A Szent László templom, mögötte a Hősök tere.
Itt már nehéz lett volna visszatérni a sínekhez.
Kiskovácsi településrészen áthaladva végül kiértem a városból. Szép a látvány visszafelé.
Egy jó órás séta után visszaértem a pályához.
Ennek így olyan sok értelme nincs, azért vonalbejáró, hogy végig itt menjünk, de valahogy nehéz a kavicsokon mászkálni. Elértem Küngöst.
Berhida, majd Csajág felé tekintve.
Az épületnek pár éve még volt kerítése. Jelenleg tájházként funkcionál, de egyeztetni kell a meglátogatásához.
Posta, a Hivatal, Millenniumi emlékmű, harangláb és a Szent Kinga templom.
Majd itt elfogyott a lelkesedés, bevártam a buszt, vissza Veszprémbe, onnan autóval Csajág.
Árpád park, a névadó szobrával és egy 1956-os kopjafával.
Küngös, majd Csajág felé tekintve.
Ez Csajág-felső, egy megálló volt, biztos volt épülete, az utolsó időkben is egy esőbeálló. Mivel közel van a faluhoz az állomáshoz képest, azért hozták létre.
Még folyik a villamosítás a 29-esen, ezért lehet, hogy be sem lehet ide jönni. Bele is kavarodtam, merre járok, de akkor arra van Tapolca, illetve Balatonfőkajár, a másik irányban Székesfehérvár, illetve Csajág felső.
Balatonfőkajáron, a megállóhoz vezető út le van zárva sorompóval, megfordulni sem lehet. A másik oldalról egy üzem mellett jutottam el a sínekhez. Csajág, majd Lepsény felső felé tekintve.
A megálló és a raktárépület is teljesen leromlott állapotban.
A hivatal és a könyvtár épülete, a dombon egy háborús emlékmű a református templomnál.
Lepsény, ahol le van zárva a pálya. Balatonfőkajár, majd Lepsény felé tekintve.
Itt volt Lepsény felső, amit közel 60 éve megszűntettek.
Magára Lepsényre nem jutott idő, de még jövök erre, ha továbbmegyek Dombóvárra. Míg a nap nagy részében napos idő volt, este már havazott.
