Tegnap Dunavecse városáig jutottam el, de az állomásra nem volt idő. Azonkívűl még két hely kimaradt. Talán ma.
Eredetileg vasárnapig maradtam volna, de aztán úgy voltam vele, hogy hétfő reggel is visszaindulhatok. Hát, nem úgy terveztem, hogy aznapra még marad néznivaló. Néhány kép a Flóra Vendégházról.
Megnézzük Szalkszentmártont.
Aztán elmegyünk az állomásra. 1964-ben.
Rakodó már nincs.
Csabony, majd Kunszentmiklós-Tass felé.
A jócskán átalakított felvételi épület.
Őrház a csabonyi végen.
Az állomás bejáratánál.
Maradtak még nyomok arról, hogy itt csapórudas sorompó volt.
Itt egy másik vágány, ami egy darabig a 151-essel halad, majd elmegy jobbra a Duna felé. Egykoron hadivágány volt, uszályhiddal át lehetett jutni Dunaújvárosba.
Érvénytelenített bejárati jelző.
Dunavecse állomás 1964-ben, amikor még volt rakodó, és 1973-ban, amikor már nem.
A csabonyi végen is volt csapórudas sorompó.
Őrház ugyanitt.
Átalakított felvételi épület.
Apostag, majd Csabony felé tekintve.
A rakodó helye.
A csabonyi végen is volt csapórudas sorompó. És őrház is, de azt már lebontották.
Viszont meglett a bakterház az állomás, és a kihagyott iparvágány között félúton.
Ezzel be is fejeztem aznapra. De visszatértem áprilisban Dunavecsére, ott hagytam az autót, majd busszal mentem tovább. A távolban Dunaújváros.
Ezen a földúton szépen lehet haladni, a nagy szél ellenére nincs porátfúvás.
Dunavecse, majd Szalkszentmárton felé.
És kérem, igen, késett, de nem maradt el az egykori Csabonyi megálló felkeresése. Egy picit még balra kell tekinteni ott volt az épület. Ezt az Indul a bakterház forgatásakor dózerolták el. Bevallom, még soha nem láttam a filmet.
A közelben lévő tanyán urbexeltem.
Vissza a buszhoz.
És a távolban egy olyan objektum, amihez hasonló lehetett Dunatetétlenen pár éve. Szerencsére nem legutóbb.
Kb. negyedóra séta a busztól. A vasúti töltésen úgy 40-50 perc lett volna visszatérni Dunavecsére. Segített, hogy hétköznap volt.
Most már tényleg kész a 151-es vonal, bár nem így terveztem. De még nincs vége a napnak.
