Az újév napjára tervezett túra az előző napok esőzése miatt elmaradt. Pedig egy nagyon hazai anyag lett volna. Mintegy három hónappal később viszont lehetőség volt pótolni.

A kijárási korlátozás miatt továbbra sem lehet 5 óra előtt elindulni. Ez esetben annyira nem is volt gond, mert az óraállítás miatt még elég sötét van olyankor. Két lehetőségem volt, vagy egy buszt elcsípni, és azzal tovább (de pont most hozták be újra a hátsóajtós felszállást), vagy a második vonattal. Nos, ezt választottam, a járműkiosztás elég furcsán alakult. Vonatkereszt volt Vámospércsen, egy Tiszalök felől érkező gyorsított járat, két Fecskével és egy ingával, viszont a szokásos reggeli Csörgős inga helyett egy mellékkel ellátott Bz érkezett, az is közel 10 perces késéssel. Még mindig digitális oktatás van (kvázi elverik a f*szukat egész nap a laptop előtt apucival-mamucival hehézve), de azért az alig 10 felszálló kevésnek tűnt. A megállótól séta a főútig.

A Karácsony Kft. mellett egy földúton haladtam tovább. Elég hűvös volt a reggel.

Mintegy 40 perc után elértem a kisvasutat.

A csak futólag látott Hármashegyi tó megálló.

Haláperdő, majd Hármashegyalja felé tekintve.

Közel van a jelenlegi végállomás.

De sehol senki, mivel ideiglenes üzemszünet van az összes kisvasúton.

Régi terv volt, hogy a kisvasút…. De miért? Nagyvasúti vonalakat szoktam bejárni, akár üzemelő, akár teljesen elbontottról van szó. Van sok kisvasúti vonal, ami megszűnt, de valahogy ezek felkeresése számomra nehezebbnek tűnik. Ahogy most is. A Zsuzsi nyomvonalát viszont már évek óta szeretném bejárni. Ebben némi segítség az Erdőspusztai Horgász és Turisztikai portál oldala, ahol két lépésben volt beszámoló egy hasonló túráról. Véletlen derült ki, amikor tavaly a Szigetközben tekertem, hogy Dunaszentpál környékén egy ottani kisvasút nyomvonalán jutottam el Öttevényig. Úgy tűnik, hogy a felszedett kisvasúti pályát jobban kihasználják. A másik segítség a kisvasut.hu oldal, ahol megtaláltam a Zsuzsi térképét, déli leágazással, másik szárnyvonallal, módosított útvonallal, teljesen belegabalyodva az egykori megállók nevébe, azok helyének behatárolásában. De a jelek szerint nagyrészt földút található a pálya helyén.

A hármashegyi ütközőbak után is egy ilyen földúton haladtam tovább.

Az ott vajon szelvénykő?

Nem mintha olyan sok időm lenne, de most letértem az útról, mert a közelben van egy kilátó.

Ami számomra elég instabil volt, úgyhogy nem is mentem fel a tetejébe.

Közeledünk Nyírmártonfalvához, a Melánia tanyához. Valahol előtte is jelöltek is, meg nem is egy megállót.

Nyírfák, amiket jelenlegi lakhelyemen nem láthatok, itt viszont jó sok van.

Egy darabon le kellett térni az útról, mert egy elkerített rész fele vitt volna. A kastélyt ugyan nem, de a régi iskolát láttam, ami 1938-1978 között üzemelt.

Itt lehet a falu központjába bejutni. Elég jó kis séta gyalog.

Hármashegyalja, majd Nyírmártonfalva alsó felé tekintve.

Ez pedig Nyírmártonfalva állomás. Itt éltek a nevelőapámék 1967-től valameddig. A nagyszülők nem csak éltek, hanem dolgoztak is itt, mint forgalmista és jegypénztáros. Pont rosszkor kerültek ide, mert 1968-ban eldöntött tény volt, hogy ezt a vonalat is megszüntetik. Végül 1977. augusztus 31-én ért véget a közlekedés a vonal nagy részén. Az épület jelenleg magánlakás, pár éve kicsit nehéz volt képet készíteni, most viszont szerencsém volt. Időközben egy emléktábla is került a falra.

Itt lehet továbbhaladni Nyírmártonfalva alsó felé – hogy bonyolódjon, egyes helyeken Reviczky majorként szerepel.

Ja, de előtte még egy kilátózás.

Nyírmártonfalva, majd Guth felé tekintve.

A megállót pedig ide lőném be. A kép közepén majdnem vízszintesen haladó út helyén volt a pálya. Ez egy táblás megálló volt, egy kiszuperált kocsi volt a váróterem. Néhány képet találtam most róla:

https://erdospusztaihorg.wordpress.com/2013/01/27/nhny-fnykp-a-zsuzsi-vast-mltjbl/

Ezt az utat már nem jelzi a térkép, egy másikra küldött el.

Ennyit arról, hogy bemegyünk az erdészet területére.

Próbáltam megkerülni a terepet, de sokáig le volt kerítve a terület.

Úgyhogy visszatértem az utolsó lehetséges elkerülőúthoz.

A másik irányból megkerülve szintén egy kerítésbe botlottam, de azt ki lehetett nyitni.

Az erdészethez közeledve egy segítőkész(???????) erdész megállított, hogy mi járatban vagyok. Jelezte, hogy egyenesen ne menjek tovább, mert úgysem tudok az üzemi területre bemenni (kár, mert láttam pár képet róla, szépen ki van alakítva). És tényleg le van itt is zárva, úgyhogy fel a Tűzörző hegyre a Geodéziai toronyhoz.

Végül nagyjából meglett a pálya, de több rezervátumot kellett addig kikerülni. Maradjunk annyiban, hogy nem értek a horgászathoz, vadászathoz, cserébe nem várom el, hogy egyesek megértsék, mi a jó a vonalbejárásban – ehhhh.

Mielőtt végleg kétségbeestem volna, eljutottam a Nyíracsád-Nyíradony közúthoz, ahol már szintén jártam 7 éve. A kisvasúti emlékmű még megvan.

Guth, majd Angyaltelek felé tekintve.

A jó állapotban lévő Nyíracsád állomásépület. Ide 1926-ban ért el a pálya. Az épületnek van tulajdonosa, épp az imént ment el.

Az idő fogyott, és a kerülgetés sem tett jót a helyzetemnek. A következő pont Angyaltelek lenne, de kérdéses, hogy ez az épület az-e.

Lehetséges, hogy itt is volt egy leágazás régebben.

A Turistaház romjainál lévő kilátótervezet, amelynek már nem kapott lépcsőt. Több, mint 40 éve áll így itt.

Az átrakó maradványa. 1931-ben itt volt a pálya vége.

Menedékház még megvan.

A hatvanas években:

Innen jobbra kellett volna menni, mert nincs tovább út, és úgy bejutni Nyírlugosra. Ha nagyon gáz van, akkor könnyen ki lehet jutni Szabadságtelepre a buszmegállóhoz.

Egy jelöletlen, de mégis jelölt turistaút vitt tovább egyenesen.

1937-ben a vonal vége, a megyehatár.

Volt némi mozgás is erre, ez volt a szerencsém, ugyanis ezek szerint zárják a kaput. Ha most ez zárva lett volna, akkor kereshettem volna kerülőt, pedig kevés az idő. Ugyan van még haza egy busz, de azzal 8 után érek be. Most erre jól rá is baszhattam volna.

Lassan elérjük Nyírlugost, a Szatmári utcát.

Elvileg van itt valahol egy kilátó, és azon a részen kanyarodott balra a vasút. A képen a Nyíradony felé vezető közút.

Menedékház, majd Nyírlugos felső felé tekintve.

Valahol itt volt az állomás épülete.

1945-ben ért el ide a vonal, ezért nem találtam az 1941-es mapire térképen semmit a vonal végéről.

Ennyi volt az első napon, de másnap visszatértem.

Nyírlugos felé tekintve, a kép közepén volt egy épület, az lehetett a megálló épülete.

Nyírbéltek alsó felé tekintve, a kép szélén lehetett egy másik épület, talán az volt a megálló épülete, de lehet, hogy csak egy lakóház, ami pont nem látszik a képen.

Mondjuk ez egy pont rosszul belőtt kép.

A fentrol-ös képek alapján próbáltam összerakni a képet, de az első kép lesz a nyerő szerintem – mert az a sín mellett van. 1950-ben ért el ide a vonal, és akkor az egykori végállomásig építették.

Van egy kis utca a buszmegállótól jobbra, azon is mehettem volna, de csak közel száz métert kellett megtenni, hogy a töltés helyén eljussak a földútig.

Elvileg az utolsó fehér folt. Nyírlugos felső, majd Nyírbéltek felé tekintve.

A földúton ki lehet jutni a közúton, és ott található egy Lebujtanya nevű buszmegálló. Itt lehetett Nyírbéltek alsó megállóhely.

A képen jobbra lehet Nyírbéltek, balra Nyírlugos felé menni, a Lebujtanyához pedig a lefelé vezető úton. Látszik egy épület a bal alsó részen, ez is megerősíti, hogy jól lőhettem be az épület helyét.

Elértük az egykori állomás hátsó kapuját, ami zárva.

Innen viszont nem volt messze a közút, néhány üzem megkerülésével eljutottunk a végállomáshoz.

Közben szépen át lett alakítva a terep 2014-hez képest. Úgy tűnik, hogy az állomás épületét is helyrehozták. Sajnos nem lehet bemenni, bár állítólag nyitva van 10-14 óra között, illetve van egy telefonszám is megadva. Érdemes lenne eljönni, akár három múlva, ha összejön egy 30 éves jubileumi kerékpártúra.

Csereerdő megállóhely, új peronnal. A mai napon nem voltam annyira időhöz kötve, úgyhogy Nyírbéltek után Nyíradonyon át Debrecenbe mentem, rendezvén némi elmaradásomat. Ez pedig lehetőséget adott arra, hogy megnézzem a déli vonal kiágazását.

Valahol arra ment, az Ördögárok mellett. Keresztezte az akkor még Debrecen-Szatmárnémeti fővonalat, a jelenlegi 105-öst. Két nap múlva vonattal is voltam arra, sejtem, merre lehetett az egykori kisvasúti híd.

Összegzésként kissé bosszús (is) vagyok, hogy két napom ment el erre, mert akár egy nap alatt is összehozható lett volna, jobb terepismerettel, kijárási korlátozás nélkül. Aki rászánná magát erre a túrára, annak ajánlom, hogy vegye fel a kapcsolatot a Guthi erdészettel, hátha beengedik az erdészet területére, illetve a nyírbélteki önkormányzatnál is lehetne érdeklődni a látogatóközpont ügyében.