Csak éppen fordított irányban. Két évvel ezelőtt, amikor otthon jártunk, akkor bizonyosodott be, hogy a keleti/déli végeket sem kellene hanyagolni, mert ott is találni megfelelő alapanyagot. Ezt a mai túrát tavaly év végére terveztem, de aztán csúszott az egész, most itt az idő.
A mai páciens az egykori 124-es vonal Mezőtúr és Túrkeve között. Ez egy rövid kiugrós, mindössze 16 km, két megállási ponttal, némileg hasonló a „Hetény-Kerek” vonalhoz. 1885 és 1975 között volt üzemben, az pedig megint csak kérdéses, hogy ha tovább vitték volna Kisújszállásig, akkor hogy alakult volna a sorsa.
Indulás reggel a fél ötös vonattal, pár perc átszállás Debrecenben a szolnoki járatra. Ezzel Kisújszállásig utaztam, ott egy fél óra várakozás a túrkevei buszra, aztán lehet kezdeni.
A buszállomás melletti parkban lévő skanzen.
A Malom-zugi csatornán lehet eljutni a strandhoz. Hát, elég fura ebben a ködös takony időben errejárni.
Vissza a központba, a Városháza épülete, a nehezen megtalált könyvtár, és az ott lévő szobrok.
A tér túlvégén a református templom, mellette a parókia és a székelykapu, majd eljutunk a Tűzoltósághoz.
Az egykori mozi épülete jelenleg cukrászda, nevét nem véletlenül kapta, ugyanis Korda Sándor helybeli.
A katolikus templom, Finta múzeum és a Művelődési ház.
Aztán amiért jöttünk. Itt volt a pálya vége a Kinizsi utcánál.
Innen indultunk az egykori állomásépület felé. Bár nem teljesen biztos, de a régi épületek jó része még itt van, és használják is.
Az állomás épülete, úgy tűnik, a benne lévő bolt már nem üzemel.
1962-ben.
Visszatértem a Kinizsi utcához, majd balra fordultam az Állomás utcára, de onnan se nagyon lehetett semmit látni. Anonymus úton vagyunk, ami Kétpó felé vezet. Itt keresztezte a vasút a közutat.
A temető mellett haladt a pálya, és látszott némi épületszerűség, de a köd miatt nem sok minden. Mint később az utcaképről kiderült, ez egy kripta volt, de elég lerobbant állapotban volt 10 éve. Nem, ez nem az, itt viszont balra kellett fordulni, mert a pálya egy elkerített területre haladt be.
Név szerint a Bihari telepen kellett haladni pár száz métert és kijutottam a főútra. Nem volt egy bizalomgerjesztő hely. Az Új utca mellett haladva aztán feltűnt egy épület. Igen, ez egy őrház! Ezt a helyet egyébként is szerettem volna megkeresni, ugyanis itt ért a vasút a közút mellé. Mivel lakott épület, óvatosan mozogtam a környéken. Érdekes, hogy a közútra visszaérve, és a városközpont felé haladva a terület annak idején teljesen lakatlan volt.
Mik nem vannak? Pár éve, mikor még Kisbéren jó pár túrkevei volt, rákerestem a környékre, nézegettem az egykori vasútvonal fotóit, és olyan távolinak tűnt, hogy ide eljussak, most mégis itt vagyok.
Úgy gondoltam, hogy ezek szelvénykövek, viszont az út másik oldalán vannak. Nem vasúti kövek voltak, hanem közútiak.
Aztán egy kis Opel elhaladt mellettem, majd megállt. Egy házaspár felajánlotta, hogy elvisznek. Jó lenne, mivel a ködös idő miatt (és persze láthatósági mellényt sem hoztam) nem ajánlatos az út szélén haladni, mégha a padka jó állapotú is. Viszont mi lesz a két köztes hellyel? Semmi, kiszállok, intézem, aztán visznek tovább. Elérkeztünk Pusztatúrpásztóra, az épület megvan, jócskán átalakítva.
Túrkeve, majd Póhamara felé.
A rakodó is megvan még, a raktárat kb. 10 éve bontották el.
1964-ben.
Ez pedig Póhamara lenne, lakott elvileg, de nagyon nagy sár volt, nem mentem közelebb.
1963-ban.
Aztán megérkeztünk Mezőtúrra. Hatalmas köszönet Kittiéknek érte.
Városháza, két világháborús emlékmű, Nagy Lajos király szobor.
A túloldalon nem egy múzeum látható, hanem református templom, előtte Borsos Károly és Kálmán Sándor síremlék.
A Hortobágy-Berettyóból nem sok mindent lehetett látni.
Ez az épület egy hasonlít egy majdnem HÉV II-es vasútállomáshoz, pedig nem az. Azután a Teleki Blanka Gimnázium, a mozi épülete, Petőfi szobor, kórház, zsinagóga.
A város túlvégén evangélikus templom, Botyánszki János emlékmű, Túri Fazekas múzeum, Fazekas emlékmű, Kézműves ház, Mártír emlékmű.
Gál Ferenc Főiskola, könyvtár, piac.
Erzsébet ligeti tó és strand.
Az egykori vasútvonal végét iparvágányként meghagyták. A pálya vége felé nézünk.
Ez pedig a kiágazó rakodóvágány.
Egy másik iparvágány, ami már járhatatlan.
Csak érdekességképpen, 1961-ben még semmilyen iparvágány nem volt arra.
1979-ben viszont már több is.
Behaladunk az állomásra.
Csugar-Szolnok felé a 120-ason, az innen induló 125-ösön Pusztabánréve-Mezőhegyes található, és egykoron Póhamara következett Túrkeve felé.
A három vonalból kettő itt ért véget, a 120-ason abba az irányba található Nagylapos-Békéscsaba.
Ez már eléggé offtopic, de a debreceni fényvillamos sem egy gyakori látvány.
