Az év a végéhez közeledik, és még mindig nem értem az 5-ös vonal végére. Mivel arra felé volt dolgunk, és az autó is nálunk volt, összekötöttem a kettőt. Mert kerékpárral még messzebb van, mint Pápa.

Miközben még mindig napi két vonat jár az 5-ös vonalon, valahogy annak bejárása folyamatosan tolódik, miközben a 13-ason már rég túl vagyok. Az első felvonás után a második, és egy köztes. Bár folyamatosan ott volt, hogy ’na, most már nekivágok’, de azóta sem történt semmi.

Fél évvel ezelőtt azzal nyitottam az idei évadot, hogy a Komárom és Kisbér közötti részt bejárom. Ez alatt a fél év alatt aztán voltam és voltunk sok helyen, a már nem üzemelő 13-as vasutat is végigjártam, sőt még a határon túlra is eljutottam, de a 13-as főút és az 5-ös vasútvonal Nagyigmánd és Komárom közötti része továbbra is fehér folt. Kétszer is elhaladtam ezen a részen, egyszer a tatai út után, egyszer pedig a gútai túra végén. Idő nem jutott rá egyszer sem. November van, mielőtt végképp eljön az év vége, és behavazik, el kell jutni ide is.