Mintegy másfél hónappal a baleset után kontrollra mentem a tatabányai kórházba. Ha már ott jártam, talán nem követtem el túl nagy szabálysértést, hogy a szomszéd településen lévő Őstelepet is megnéztem. Nem sok időbe tellett.

Vonattal érkeztünk a vértesszőlősi megállóba. Tatabánya illetve Tóvároskert felé tekintünk.

Közúton nincs abban „semmi” rendkívüli, hogy a korlátot kivitte valamelyik barom. Itt nem ez történt, mert akkor a vágányokat és a peront is meg kellett volna rongálnia a szerelvénynek.

Hát ez aztán gyönyörű állapotban van.

Bal szélen az 1-es főút látható. A kis parkos rész a vasúti megálló felé haladva látható.

A megálló épülete a másik oldalról. Szerintem laknak itt.

A brutális forgalmú főútról természetesen le vannak tiltva a kerékpárosok, de kerékpárút van itt. Én is elkeveredtem egy évvel ezelőtt a bejárati tábláig.

Információs tábla.

Templom utca.

Kisboldogasszony templom és előtte egy I. világháborús emlékmű és egy kopjafa.

Az utcán tovább haladva iskola, ilyen ház, olyan ház.

És igen jó kis lakóházak.

Feljutottunk a hegytetőre.

A Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlősi Régészeti Kiállítóhelye.

Innen vissza egy másik utcán a főúton lévő buszmegállóba.

Tatabánya régi buszállomása, amikor még nem épült fel a Vértes Center. A Vértesszőlős felé vezető úton található a város szélén.

Jó két hetet ugrunk, és egy Mini-Magyarország helyet helyben keresve. Elvileg a tatabányai vasúti síneket túl.

Ahogy haladunk a 81-es főút felé.

Itt lehetett a régi lóversenypálya Kisbéren.

Három nappal később az augusztus 20.-ai kirakodóvásár. Ezúttal nem mentem el kerózni. Nem tudom, ki intézte a zenét itt, de retro partikra őt kellene meghívni.

Hitetetlen, de a lakótelep mellett az erdőben is van kondipark.