Az egykori 6-os vonal bejárását három hete kezdtem el. Két héttel ezelőtt nem tudtam folytatni, mert esős idő volt, egy hete pedig egy másik rendezvény miatt nem lehetett. Szerettem volna, ha a hátralévő részt még jó időben be tudom járni.
Ami aztán el is jött most. Egy kicsit megtrükköztem a dolgot, ugyanis nem Székesfehérvárról indultam, mert bár sejtem, hogy mely vágányok lehettek a vonal részei, a nyáron egy vásárlás miatt a Köfém fele voltam, de az idő szorított, ezért inkább a kezdőpontot kihagytam. A martonvásári busszal Kisfaludig utaztam.
Egy kicsit szétnéztem itt is.
Aztán vissza a kezdőponthoz.
A buszmegálló után nem sokkal jobbra egy földúton lehet eljutni Pákozd megállóhelyhez. Nem volt vele szerencsém, mert lakóházként használják, ami nem is baj, csak a háziak is otthon voltak és ráadásul kint az udvaron.
Még csak a sínekre sem tudtam lemenni, mert nagy volt a szintkülönbség.
Az átjáróban még megvannak a sínek.
Akkor most tegyünk úgy, mintha Székesfehérvár, aztán Csala felé tekintenénk.
A közelben lévő kastélyhoz is kimentem.
Ezzel szemben található az Aranybulla Mezőgazdasági Zrt.
E mellett kellett elindulni egy földúton Csala felé. Bár nemigen van itt vonatmozgás, mégsem szerettem volna a sínek között menni, mert egyrészt mit lehet tudni, másrészt elég volt pár éve Gúta környékén.
Kellemes az idő, szép a környék.
Székesfehérvártól lett volna kerékpárút Kisfaludig. Gondolkoztam is rajta, hogy a negyed 10-es vonatra felrakom a kerékpárt, és azzal vágok neki az útnak, de aztán mégsem. Az út elég jól járható, de volt néhány dagonya is útközben.
Jó dolog a séta, csak nem úgy lehet vele haladni, mint keróval. De végre feltűnt Csala.
Itt aztán semmit sem találtam. Illetve de, a 811-es út mellett egy parkban egy Szovjet emlékművet.
A főúton elég jó kis forgalom volt, ez gyalogosan nem kellemes.
Csala megállóhoz érve.
Pákozd, majd Pátka felé tekintve.
Itt valaha állt egy épület a két nagy fánál, de mára semmi nyoma. Mindössze néhány tégla és padmaradvány, és rengeteg gaz.
A megálló után Pátka felé haladva egy kis úton letértem. A Császár-víz felett áthaladva eljutottam a Kégl-kastély közelébe.
Nem mentem közelebb, mert szorított az idő. A közelben volt egy buszmegálló, de elvileg pár perce ment el a busz.
Aztán mégsem ment el, mert útközben megelőzött. Tovább gyalogoltam a főúton.
Legfőbb ideje.
Azt mondta a telefon, hogy az állomás közelében vagyok. És tényleg.
Csala, aztán Lovasberény felé tekintve.
A falura sem lesz idő. A síneken mentem egy darabig.
Majd vissza.
Mint kiderült, van egy út a sín mellett, ami egy kicsit biztonságosabb.
Őrház az átjáró közelében.
Ezt pedig észre sem vettem, csak ahogy a főút felé indultam vissza.
Ásványbánya megállóhely. Innen busszal mentem tovább Lovasberénybe, mert közel egy órát meg tudtam így spórolni.
A buszfordulótól nem messze található az állomás.
Pátka, aztán Vereb felé tekintve.
Őrház a közeli köz- és vasúti kereszteződésnél.
Innen nem szerettem volna visszamenni a buszfordulóig, hanem egy rövidebb úton Vereb felé. Egy darabon még járható volt a sínek közötti rész.
Akkor már csak egy pont van hátra. Itt két lehetőség volt, hogy szinte kocogva megyek addig, és akkor elérem a buszt, amivel kényelmesen vissza tudok menni Kisbérre, vagy eggyel később, de akkor szoros lesz az átszállás.
Itt volt az a rész, ahol közel van egymáshoz a töltés és a közút.
Hogy is mondták? Lovasberény után a pálya járhatatlan. Akkor valószínűleg sikerült megtalálni az utolsó métereket, mert itt már nincs vágány, csak a betontalpak látszanak.
Vissza az útra, ott a kanyar után lesz a megálló helye.
Itt volt a pálya, és mint utólag kiderült, a megálló épülete is.
Még a buszmegálló is őrzi a nevét.
Pár éve még meg voltak a sínek az átjáróban, most nem. A híres egyetlen lámpatartó oszlop, ami megmaradt a múltból.
Lovasberény, majd Vértesacsa felé tekintve.
Ami azt jelenti, hogy ezáltal vasúti szinten bejártam a 6-os vonalat.
Vereb túl messze volt ide, hogy oda is elmenjek. Visszaindultam Lovasberénybe, az fel sem merült, hogy még Vértesacsáig elsétáljak.
Fűzfák a Rovákja patak partján.
Reményik Sándor általános iskola.
Református, majd katolikus templom Hősi emlékművel. Velük szemben a Polgármesteri hivatal.
Néhány tökös báb és az óvoda.
Kőoroszlánok a Cziráky-kastélynál.
A kastély látogatható, de nem volt rá idő. A buszmegállónál lévő Tűztorony?
Két megálló van az útkereszteződésben. Ahova először mentem, ott állt meg legutóbb a bicskei busz. Viszont, amire most várok, az a berényi járat, és az odébb áll meg.
A régi diszkónál.
Jön is a járat.
Ezzel készen van a 6-os vonal, bár szerettem volna még több helyre eljutni, de nem volt elég idő a gyaloglás miatt, az 5-ös csapnivaló menetrendje miatt a kerékpárt sem tudtam elhozni. A győri buszt persze nem értem el Székesfehérváron, de elmentem a MM-be, megérte.
