911 helyett 919. Celldömölk – Fertőszentmikló vonal. FHÉV. Felszedett vonal. Aki keres, talál-hat.
… ahogy én is ezt a két képet Kenyeri honlapján.
Tavaly kezdődtek az előkészületek a vonal bejárására. A tavalyi 906-os, és idei néhány társának úgymond sikere után végül májusban jutottam el a megvalósításhoz. Eredetileg egy kerékpáros bejárás lett volna, mivel a vonal hossza miatt sok idő lett volna sétálni. De az időjárás beintett, mert esett. Bár az Időkép szerint Fertőszentmiklóson már jó idő lesz, de nem vittem a kerékpárt magammal. Kár volt, mert Győrben már tiszta lett az idő, Fertőszentmiklóson sütött a Nap.
Kezdés a vasútállomáson, ami nagyjából olyan, mint három éve, mikor először voltunk itt. Mínusz a pomogyi szerelvény, plusz egy Nohab.
A Soproni úton haladva eljutottam a Hétfájdalmú Szűz kápolnához és ott néhány emlékműhöz.
Aztán eljutottam a Szerdahelyi útig, ott egy park és a Millenniumi kettőskereszt.
Megkerestem a vonal megmaradt részét, ami elvileg a felüljáróig tart a 85-ös útnál. Kicsit küzdeni kellett a susnyással.
Arra ment tovább.
Az Ikva feletti híd.
Amin nem lehetett átmenni, úgyhogy kerülni kellett, khmm… Az egykori nyomvonalon út található.
Eljutottunk az első megállóhoz, Fertőszentmiklós alsóhoz. Fertőszentmiklós, majd Csapod felé tekintve.
A MÁV szabványkerítést leszámítva semmi nem jelzi, hogy valaha itt vasút volt. Az épület sincs már meg.
Visszasétáltam még néhány néznivalóért a központba. Kellemesen telik az idő, gyalogosan főleg.
Szent Flórián szobra, előtte turulos zászló.
Szent Miklós püspöki templom a Szent István úton, de itt a könyvtár, a szabadidő központ, művelődési ház, a hivatal, posta, tűzoltóság.
Az Ifjúság tér, ahol megtalálható egy Petőfi szobor, egy Mária szobor és egy 1956-os emlékmű. Ez utóbbi helyét elég farok módon adták meg az egyik oldalon, nem csoda, hogy nem találtam meg.
Visszatértem az autóhoz, egy bezárt söröző mellett elhaladva, és négy keréken mentem el a kilátóhoz.
Tekerés helyett vezetés ebben a napsütéses időben, ehhh… Csapodra érkeztünk.
A Hivatalnál álltam meg, ami a katolikus templommal van majdnem szemben a Fő utcán.
Itt nem sok mindent találtam, a templom mellett egy park, ahol egy kettőskereszt és egy Trianoni emlékmű található.
Mielőtt kiértem volna a faluból, egy kis utcába kellett bemenni. A szabványkerítés jelezte, hogy jó helyen járok.
Akkor most Fertőszentmiklós, majd Pusztacsalád felé tekintünk (ismét).
Bár a pálya helye szépen ki van pucolva, de az épületből nem sok minden látszik.
Pusztacsalád felé, a nagy kékség.
A régi kastély keresése, egy víztorony a falu egyik szélén.
Aztán visszaérve a központba, az orvosi rendelő, a Hivatal, Szent István szobor, kettőskereszt és a katolikus templom mellett elhaladva jutunk el a vasút helyéhez.
A távolban a nagy kékség ismét, ezen a hídon haladt a pálya régen.
Csapod, majd Iván felé tekintve.
Bár volt egy épület a közelben, de az magánház, és a megálló épülete itt lehetett egykor.
A megállóval szemben, egy lehetséges hely, bár az épületek rendszerint a település oldalában voltak.
A falu másik, harmadik, negyedik szélén egy emlékmű, aztán irány Iván.
Leparkoltam a községházánál, majd Öskü helyett őskő, Szent Anna, tűzoltóság, római katolikus templom, előtte háborús emlékmű, és az út végén a Széchényi kastély.
Itt balra kellett fordulni, az Immaculata után egy park, ahol egy kettőskereszt és egy kondipark található. Eddig minden szép.
Pár száz méter után egy útkereszteződés, és némi baljós árny, a távolban egy őrház, lakott, de elég leharcolt. Ez még nem jelentene semmi teljesen biztosat, ugyanis felénk-felénk (a 105-ös mellett a 17?-es őrház is ilyen).
Az állomás épületével szemben, egy helyi, hogy is mondják az antilabanc oldalon…. Egy „fiatal” páros volt. Nos, meg kell hagyni, ők nem voltak közömbösek, felettébb érdekelte őket, hogy mi járatban vagyok erre. A fiatalember azt is felajánlotta, hogy megmutatja a susnyás mögött az épületet és a közelben lévő kissé romos gyárépületet. Ezt köszönettel, de visszautasítottam. Aztán ismét csak nem voltak közömbösek, mivel jöttél, mikor, mivel mész, stb. Valahogy nem volt kedvem társalogni velük.
Visszatértem az autóhoz, majd errefelé kellett továbbhaladni Répceszemere felé. BASZDKI!!!
Arra nem árt ügyelni autós utazás esetén, hogy a nyomvonalat nem dózerolták a közúti kereszteződésnél, úgyhogy nem egy szokványos bukkanó formájában hajthatunk át felette. Répceszemere bejáratánál is így volt, a navigáció egy kis utcába vitt be, ahol szinte semmit nem lehetett az épületből látni.
A római katolikus templom környékén leálltam, néhány látnivaló megtekintése előtt. A templomnál hősi emlékmű, lentebb kultúrház, harangláb, végül a községháza.
Ennyi elég is lett volna a napi izgalomból, de már fogytán volt az üzemanyag. Ugyan Répcelakon volt egy Avia kút, de ott nem volt 100-as benzin. A kutas elirányított Hegyfaluba.
Négy nappal később visszatértem Répcelakra, ezúttal már jó idő volt, hoztam is a kerékpáromat.
Elmentem a városházához, a közeli szökőkúthoz, majd két templom után a régi nyomvonalhoz.
Kihúzóvágányként használhatják.
Répcelak üzemelő állomás a Szombathely-Sopron Rajka vonalon.
Répceszemere / Csánig felé, aztán Nick / Vámoscsalád felé tekintve.
A benzinkút közelében lévő elágazáshoz siettem.
Némi földutas, majd felüljárós tekerés után meglett Nick.
A Szent Anna templom a község központjában található, ahogy sok minden egyéb is.
Az idióta navigáció össze-vissza küldött, mire meglett az őrház Rábahíd felé.
Nick állomás, mivel a háziak kint voltak, ezért csak így tudtam képet készíteni.
Rábahíd, majd Répcelak felé tekintve.
Rábahíd nem egy egyszerű hely, pozíció sincs meg, bár kellemes itt tekeregni a pusztában, de az idő szorít (indultál volna hamarabb!!).
A műholdas kép alapján itt haladt a nyomvonal, és az jelöl is egy kis őrházat. Megtaláltam.
Nick, aztán Kenyeri felé.
Az emlékhely.
A nyomvonal egy erdős részen haladt át, elég sűrű a növényzet, melegben sincs nagy hőség itt, az út száraz időben sem poros, mondjuk eső után kétséges az állaga.
Itt lehet a Rábához lemenni, de ez csak gyalog ajánlott, mert az út pocsék.
Valahol itt volt a híd.
Kenyerire nem kellett eltekerni, mert akadt némi gond, ezért visszafordultam Répcelakra. Itt kiderült, hogy a Rábahídtól vissza lehet jutni egyenesen Nickre. Egy hídon átmész, a töltés a másik oldalon van, majd a falu szélén egy híd nyoma. Ezután a pálya eltűnik az erdőben, de a temető előtt ismét láthatóvá válik. A lenti képen lévő hídig egy kavicsos homokúton lehet eljutni, nem vészes, de vékony kerékkel csak óvatosan, terepbringa jobban bírhatja. A híd után már aszfaltozott út visz tovább.
Kenyeri község, háborús emlékművel, toronnyal.
Baloldalon a raktárépület, jobb oldalon az állomás épülete, ami lakott, ezért nem tudtam ott sem képet készíteni, mert a háziak kint voltak.
Sarlós Boldogasszony templom, mást nem találtam hirtelen.
A pálya itt haladt keresztben.
Lakott és rendben tartott őrház.
Egy kicsit továbbmentem a kelleténél. Visszaséta, és a kereszteződésben Kenyeri, majd Vönöck felé tekintve.
Kemenespusztánál.
A vége felé Vönöck.
A Kossuth utca a tornyos iskolával, emlékművel, Karácsony kastéllyal és a Szent István templom.
A Szili Pál utcán eljutunk a Hivatalhoz, majd egy nem túl bizalomgerjesztő környéken egy talán régi magtár mellett a Kemenesalja FC épülete.
Vönöck állomás épülete, páran voltak itt korábban, nem örültek a lakók nekik, úgyhogy nem is kutakodtam tovább.
Viszont itt is egy szépen karbantartott őrház.
Nyomok a múltból.
Celldömölk felé haladva kép a töltés maradványáról. Cellre nem mentem be.
Aznap. Viszont pár héttel, ehhh, augusztus végén igen.
A távolban a Vönöck felé haladó pálya maradványa, de elég nehéz lenne elmenni addig.
Visszatérve Celldömölk központjába. Szentháromság szobor, Szerelmespár, városnévkiírás, szökőkút.
Hivatal.
Szűz Mária templom, mellette Bencés kolostor.
Mária és a kisded, Koptik Odó apát, Hunyadi emlékmű, Szent István kútja.
A művelődési központ és a posta után eljutottam a vasútállomásra.
Iskola és még egy iskola, közte I. világháborús emlékmű.
És a párja a nyomdánál.
A város legszélén az apátság romjai.
Sportpálya és székelykapu, végül a színház.
