A sors úgy hozta, hogy egy retinens elem eltávolításához nem a kuka a legjobb megoldás, hanem egy olyan személy, aki rendbe tudja hozni. Én viszont már nem kívántam tovább kínlódni vele. A személyes elszállítás mellett lehetőség adódott egy újabb vonalbejárásra, amit már egy ideje nézegettem, a rövid távolság miatt ez még gyalogosan is kényelmesen teljesíthető. És néhány más is útba esik.

Nyitásként Vértesboglár, amelynek egykori megállóját tavaly meg(nem)találtam. A település megtekintésére akkor nem jutott idő, bár sokáig volt tervben (Verebhez hasonlóan), csak most jött el az idő.

A 81-es út felől érkeztem a településre, a Hivatal nem sokkal a tábla után található.

A Tűzoltóság előtt lehetett parkolni. A Közösségi ház mellette található a fő úton, ezekkel szemben pedig egy erdős park a Kálváriával.

Egy kis utcában található a Német nemzetiségi tájház, de most zárva, meg amúgy se nagyon lenne rá idő.

Egy éles jobbos kanyar mellett található a római katolikus templom, előtte néhány szoborral.

Ezzel be is fejeztük. Vértesbogláron többször is áthaladtam, amikor Bicske felől/felé jöttem/mentem. A következő település Bodmér.

A Vasvári utca jobboldalán lévő fasor. Ezen az úton lehet a központba eljutni.

Mielőtt a nagy kanyart elérnék, elhaladunk a Hivatal előtt, majd a kanyar előtt közvetlenül a buszfordulónál néhány szobor.

Innen gyorsan el lehet jutni Szárra. Igen, a legrövidebb úton, de az tele van kátyúval, egy része kavicsos földút, most még jókora tócsákkal. A Rákóczi utcán található a Hivatal, vele szemben egy park és a Keresztelő Szent János-templom, előtte pedig néhány szobor, emlékmű.

Kicsit feljebb a Hivatal oldalában a Petőfi Sándor Művelődési Ház.

A település vasúti megállóhelye.

A kép jobb szélén látható a nyomvonal, de itt volt egy nyomvonal korrekció (ahogy sok helyen kb. Budaörs és kb. Tatabánya között).

Szárliget, majd Bicske felé tekintve, és a megálló bódéja.

A régi nyomvonalhoz vissza kellett menni a faluba, majd újra kimenni. Közben megtalálhatjuk a Kálváriát és a Millenniumi emlékparkot, valamint egy beazonosítatlan objektumot.

A közútról itt lehetett a régi Szár állomáshoz/megállóhoz eljutni.

Kincs helyett vasúti dolgokat keresgélve egy régi szelvénykő.

Valamint egy áteresz.

Padmaradványok.

Vajon normális, hogy ilyen helyeken az ilyen dolgokat, valamint töltést, síneket és egyebeket keresve gyermeki izgatottság lesz rajtunk úrrá?

A régi nyomvonal mellett lévő őrház kétszer. A töltést időközben átvágták. A nyomvonal korreckió pedig 1980 körül volt.

Mivel a találkozó délután nem jött össze, továbbmentem Gödöllőre enyhén gyorsan, majd egy váratlan manőverrel a buszállomáson leparkoltam, és még éppen elértem a veresi buszt. Mint kiderült, elővételben kellett volna itt buszjegyet venni. Veresegyháza vasútállomás.

Ide jöttem direkt, ugyanis mintegy 110 éve volt egy összeköttetés Gödöllő és Veresegyháza között. Erről bővebben itt John Howardtól. Azóta néhány dolog megváltozott. Itt volt a kiágazás Szada felé, de a sínmaradványokat teljesen eltüntették.

Itt haladt a töltés, és mindjárt találunk is egy régi szelvénykövet.

Az út egy játszótérbe fut.

Itt a nyomvonalat nem sikerült követni, sőt egy szó szerint csak gyalogosan járható úton jutottam el egy földútra.

Szadára érkeztünk, jó helyen. Ja, nem, a másik kis utcába át kell menni.

Ugyanis innen látható az egykori állomás épülete.

Veresegyháza, majd Szada alsó felé tekintve.

Vasúti kerítés és egy szolgálati lakás(?)

Továbbhaladva egy gyár mellett mentem el, nem túl kellemes vasárnap délután is már melózni (sokéves tapasztalat). Az út néhol elég problémás volt, mert az út szélén kellett menni járda híján.

Elérkeztünk Szada alsóra. Szada, majd Felsőöreghegy felé tekintve.

A ház helyén lehetett valaha a megálló épülete, a fentrol.hu szerint volt épület, de nem ez.

Ha pedig eddig eljutottam, egy kis időnövelés ugyan, de szétnézek a településen. Székely Bertalan emlékház.

Örökség, aztán a Turul életfa és a Csodaszarvas szobrok.

A Dózsa György út mellett lévő Faluház, egykoron Grassalkovich – Pejácsevich – Kollerffy Koller - Korozmics – Bánó kúria. Előtte Az emlékezet lángja és a világháborús emlékmű.

Az út másik oldalán pár száz méterrel lentebb (mivel a Faluház egy dombon van) a Polgármesteri hivatal, valamint egy református és egy katolikus templom.

Visszatértem az egykori vonalhoz, közben elhaladtam egy sportpálya és egy tevetanya mellett. Talán itt volt egy akkora földtúrás az úton, hogy be kellett menni a magánterületre, és a kerítésen átbújva lehetett csak továbbmenni. Ezért nem is bántam, hogy gyalogosan vagyok.

Mintha talpfanyomok lennének.

Mire elértem Gödöllőt, jól be is sötétedett.

Felsőöreghegy, más néven Blaha Lujza fürdő megálló a sokadik vakus villantás után.

Viszont a kamerám is itt van, és az elég jó képet ad. Szada felső, majd a Knézits Károly út felé tekintve, és egy alternatív kép a megállóról.

Az udvarban egy régi váltó emlékként.

Időközben áthaladtam az M3 alatt.

Már lassan mindenben vasúti épületet láttam. A kamerás kép kép világosabb, de grízesebb is.

Felsőöreg-, majd Alsóöreghegy felé tekintve, mindez a Knézits Károly út megálló, más néven Festetich út megállónál, amit boltként használnak.

Knézits Károly út, majd Besnyői út felé tekintve Alsóöreghegyen.

Alsóöreghegy, majd Gödöllő felé tekintve a Besnyői út megállónál.

Az eredeti úton nem tudtam továbbmenni, mert ott egy pálya volt. Kis kerülővel a 8-as Hév pályáját keresztezve eljutottam egy ütközőbakhoz, ami talán az egykori vonalhoz tartozott.

Az állomásig nem mentem el, mert már szerettem volna elindulni. Tavaly volt egy 40 éve bezárt vonal túrám, ez a mostani pedig egy 50 éve megszűnt vonal. Egy teljes videó az útról:

Nem parkolhattam tilosban, mert az autót ugyanúgy megtaláltam a buszállomáson, ahogy hagytam. Innen átmentem Kerepesre, ahol aztán ennek a fentebb emlegetett retinens elemnek rendeztem a sorsát.

Kérem, ez egy Sony TC-FX 505R, amit direkt azért vettem, mert nagy az ajtaja. Bár régi gép, de akkoriban, mikor is… 1984-ben? Akkor még csúcsnak számíthatott, ugyanis a kilencvenes évek elején még sok olyan géppel találkoztam, ami nem sima nyomógombos volt, hanem a régebbi fajta (bistabil?). Egy darabig működött, a felvétel nem volt olyan jó, mint a többi gépen, ezen nem is csodálkoztam, aztán leállt. Mint kiderült, egy fogaskerék tönkrement benne, azt cserélni sokkal macerásabb, mint a Technicsek közlőkerekeit. Már azon gondolkodtam, hogy kidobom, de egy csoportban egy úriember jelezte, hogy átvenné. Mivel nem volt működőképes, ezért árat nem tudtam mondani, ő sem, aztán cserealapon ment a dolog, én nem a semmiért adtam át, de ha nem tudta volna az új tulajdonos megjavítani, akkor sem bukott volna sokat rajta. Meglepődöm azon, hogy huszonéves fiatalemberek egynémelyike milyen jól ért a magnókhoz. Ugyanis, míg megtettem a Kerepes-Kisbér távot, addigra meg is javította a gépet, mivel volt hozzá alkatrésze.

Azt írtam, hogy nem túl kellemes vasárnap délután / este dolgozni. Az sem sokkal jobb, ha éjfél előtt fekszel le kicsivel, hogy hétfőn hajnali 4-kor csörögjön a vekker …