A tegnapi rossz szervezésnek köszönhetően a mai napra maradt a legnagyobb út. Ma el kellett hagyni a szállást is. Annak ellenére, hogy egy elhagyott gyár mellett helyezkedik el, a panzió jó állapotú.
A mai napon a Baja és Hercegszántó közötti vonalat terveztem bejárni. A vonal elejét már tegnap láttuk az elágazásig. A mai egy hosszabb és nehezebb vonal, viszont egy része az 51-es út mellett halad, vagy az út rá is épült. Haza is kell ma jutni, úgyhogy maradt az autós bejárás emiatt. Az első megállási pont Máriakönnye, ahol egy zarándokhely található a közút mellett.
Az egykori töltéshez értünk, és egy darabig a vágánytengelyben tudunk haladni.
Máriakönnye megálló, ami a fáktól alig látszik. A peron helyéről Baja Szállásváros, majd Bátmonostor felé tekintünk.
El is érkeztünk a következő ponthoz.
Az egykori állomás jelentősen átalakítva, lakott. A nyomvonal a túloldalon haladt. Máriakönnye, majd Nagybaracskai szőlők felé tekintünk, hát az utcafronton.
A településen egy parkban egy 1956-os emlékmű, majd a faluközpontban a Szent József templom, ennek közelében található a Polgármesteri hivatal és a könyvtár.
A következő pontnál nem kis gondok voltak. Egyrészt az idevezető út magánút, ezért a főút mellett le kellett parkoljak. Másrészt csak tippre ment a hely meghatározása. Viszont egyedül itt találtam vágányokat.
A vonal onnan jött Bátmonostor felől, és arra megy Nagybaracska felé.
Talán ez és itt lehetett a Nagybaracskai szőlők megállóhely, de erről még a ’41-es térkép sem ad információt.
Nagybaracskán egy darabon visszafelé mentem, majd megtaláltam a némileg átalakított őrházat. Aztán az állomás épülete előtt elhaladva a másikat is kerestem, de az lehet, hogy téves.
Maga az állomás épülete a vágányok felől itt található, lakott épület.
Nagybaracskai szőlők, majd Csátalja felé tekintve. Végül az állomás épülete az utca felől. Ez is jó helyen található, a falu szélén.
És akkor mit találunk még itt? Posta, Szent Imre templom, néhány háborús emlékmű, tűzoltóság, majd a Polgármesteri hivatal, és már mehetünk is tovább.
Csak azért, hogy aztán megálljunk egy kicsit. A Gránit Kft.-nél a töltés egyenesen halad, a főút jobbra kanyarodik, de nem sokkal később újra összeérnek, és onnan kitartanak a határig.
Csátalján a hivatal, iskola, a Szent István király templomnál néhány szobor és kopjafa egy parkban.
A pálya itt is a másik oldalon mehetett, Nagybaracska, majd Dávod felé.
Csátalja állomás épülete az utca felől.
Mielőtt bemennék Dávodra. A pályára itt már ráépült a közút. Csátalja, majd Hercegszántó felé tekintve.
Az állomás épülete, a peron maradványával és egy régi lámpával.
Őrház a csátaljai oldalon.
Az állomás épületei.
A másik őrház a hercegszántói oldalon.
Majd egy gyors szétnézés a faluban, a hivatal, a művelődési ház és a Magyarok Nagyasszonya templom.
Az út végén Hercegszántó. A Polgármesteri hivatal, iskola, Horvát Önkormányzat, egy utca két táblával, művelődési ház, Kálvária, Nagyboldogasszony templom, Tudomány és Szabadság park, végül Szerb Ortodox templom.
Őrházat nem találtam, a peron helyén Dávod, majd Béreg felé tekintve.
Hercegszántó egykori állomásépülete, jelenleg szállás.
Itt vagyunk a határnál, itt balra ment a vasút.
Innen jó lenne egyszer áttekerni a szerb területre Zomborig, majd vissza Regőce felé, és valahogy átjutni a határon (elvileg van arra is egy átkelő).
Ez a vonal amúgy nem volt hosszú életű, mert 1912-ben adták át. 1920 után határmódosítás, majd 1941-44 között Hódságig nálunk volt a vonal. Aztán ismét Hercegszántó lett a végállomás 1972 szilveszteréig, aztán megszűnt. Elvileg Béreg és Zombor között megvan a pálya, csak nem használják.
Visszaúton megkerestem a bográcsos szobrot Baján.
