A Dunántúlról a keleti régióba érkezve mindig lehetőség van arra, hogy olyan vonalbejárásokat szervezzek, melyek otthonról nem lennének megoldhatóak.
Ezért is esett a választás a nem túl messze lévő Baktalórántházára, mely egykoron össze volt kötve Kisvárdával. Érkezés a városközpontba egy kissé borús napon.
A Járási Hivatalnál található 1956-os emlékmű, a közelben lévő katolikus templom és a kastélymúzeum.
Kormányhivatal, világháborús emlékmű, tűzoltóság, művelődési központ, Városháza, az egykoron Járásbíróság, jelenleg szociális otthon.
A vasútállomás a város déli szélén található.
Vaja-Rohod Vásárosnamény, majd Ligettanya Nyíregyháza felé tekintve.
Visszafelé aztán kérdőre vontak, hogy miért videózok utasforgalom számára megnyitott területen. Én pedig kénytelen voltam elvonulni, fontolóra véve, hogy legközelebb vonatokat fogok dobálni, a vasúti személyzetet pedig karddal életveszélyesen megfenyegetem, akkor biztosan minden segítséget és információt megkapok, amire szükség van. Erre mondták pár évtizede, ami ma is aktuális: „Kifordított világban élek, ahol minden megtörténhet”.
Így aztán a várdai kiágazást sem tudtam megkeresni. Itt haladt a pálya Nyírbakta felé, elvileg ez elvisz a naményi vonalig, a másik képen pedig Lórántháza felé ment a pálya. Az eső is elkezdett esni.
1912 őszén nyitották meg a vonalat és 1973 végén szűnt meg. 26 km hosszú volt, ahogy a térképen néztem, elég jó helyen voltak a megállók.
Első megállási pont Lórántháza, a pálya helyén vagyunk, Baktalórántháza/Nyírbakta, majd Nyírkarász felé tekintünk.
A megálló épülete pedig egy őrház, ami egyben van, valószínűleg lakják is.
És itt a következő pont, a jelek szerint kerékpárral is járható a pálya helye. Nyírjákón Petneháza, majd Lórántháza felé tekintünk.
Az épület itt is lakott.
Nyírjákón az önkormányzatnál parkolva. Majd néhány környékbeli épület.
Petneházán már voltak gondok. Nehéz volt megfelelő helyen megállni, az egyik helybelinek az is gondot okozott, hogy a portájával szemben egy pár percre megálljak. Így aztán az utca másik végére kellett menni. Nyírjákó, majd Nyírkarász felé tekintve, ez nem a pálya helye, hanem az utcai rész.
Itt volt az állomás épülete, hogy ez az-e még, nem tudom. Mindenesetre hasonló volt az épületek elrendezése 50 éve.
Gyors kitekintő a faluban.
Már majdnem Nyírkarászon vagyunk, ennek ellenére a Mastergood Petneházához tartozik. Pár hónappal ezelőtt még semmit nem mondott ez a név, azóta napi szinten találkozom vele munkámból kifolyólag.
És itt keresztezte a vasút a közutat.
Petneháza, majd Gyulaháza felé tekintve.
Megvan a rakodó és a raktár épülete, az egykori állomás épülete pedig egy festést leszámítva teljesen rendben van.
Gyulaházán az őrház épülete még megvan, az előtte lévő út lehetett a vasúti pálya.
Nyírkarász, majd Anarcs felé tekintve, a felvételi épület viszont el van kerítve, ezért ez kimaradt.
Anarcson vagyunk, itt jött a vonal Gyulaháza felől.
Kisvárda felé tekintve, de nem itt volt a pálya.
Anarcs épülete.
Kisvárda szőlőket sem tudtam felderíteni, mert annyira beépült a környék. Annyit sikerült kilogikázni, hogy a vasút a közút mellett haladt egy darabig, majd egy erős bal kanyar után volt egy őrház, az lehetett a megálló épülete.
Várda Drink, de mivel sötét volt, ezért ezzel véget ért a nap.
Egy szocreál épületre emlékeztem itt, de nem az van.
Úgy belegabalyodtam az elhelyezkedésbe, hogy utólag derült ki, hogy erre megy a 100-as Záhony felé, a másik képen pedig Nyíregyháza, illetve a baktai kiágazás felé tekintünk, ami szintén kimaradt.
Hazafelé nem volt kellemes a 4-esen Nyíregyházáig elmenni. Ott a Nyír Plázában némi időzés után haza indultam. A navigáció mindenképpen Nagykálló felé akart vinni, majd meggondolta magát – én is. Bár a Nyíregyháza-Debrecen-Vámospércs táv 70 km, míg a Nyíregyháza-Nagykálló-Nyíradony-Nyíracsád-Vámospércs csak 60, de időben ugyanannyi. Gútnál óvatosan kellett menni, mint kiderült, ugyanis itt tényleg vadveszély volt.
Aki pedig gyalogosan vagy kerékpárral szeretné bejárni, annak próbáltam némi segítséget nyújtani, hátha nem nyúltam mellé:
