dMiután Izsákon befejeztem a 152-es vonalbejárót, egy újabb vonalnak indultam neki, bár a mai napra más teendő is akad. Mivel csak pár órám van az egészre, ezért rövid vonalat választottam, ami nem más, mint az egykori Solt-Dunaföldvár vasútvonal (a kép az 1941-es katonai térképről származik).
Mindössze 13 km volt, viszont két vonalat, a 151-est és a 42-est kötötte össze. Jelentőségét az adta, hogy Budapest után itt volt a következő vasúti híd a Duna felett, a következő csak Baján található. 1940-ben adták át a forgalmat, a korábban csak közúti híd ezután közúti-vasúti híd lett. A Wikipédián ennél részletesebben is megtalálható a leírás.
Solton leparkoltam, onnan busszal (nem a tervezettel, hanem egy későbbivel) átutaztam Dunaföldvárra, onnan pedig közel fél óra séta az állomásig.
Teherforgalom van a 42-esen, ezért forgalmi szolgálat is van az állomáson, így az állomásról nem sikerült túl sok képet készíteni.
Itt egy gyalogos átjáró található, ki lehet jutni a 6-os út mellé. A teherkocsi az egykori vonal végén áll. Kép nem készült, de a mögötte lévő területen két őrház is található, valamint mögöttem pedig egy váltókezelőhely van.
A 42-es vonal tovább Paks felé, jobbra kanyarodva, balra pedig a solti vonal kanyarodott.
Nem kis bosszúsággal visszaséta a híd közeléig. A pálya helyén az 52-es út vége található, ahogy a 6-osba becsatlakozik. Mivel szalagkorlát található az út mellett ezért nem az egykori pálya helyén haladtam.
Az első megálló Dunaföldvár felső volt, ami a túloldalon volt található, úgyhogy ez esetben nem a peronon állva nézünk Dunaföldvár, majd Révbér felé.
Az épület pedig valahol itt volt a kereszteződés előtt.
1966-ban, a pálya bal oldalán állt az épület.
Itt ért össze a közúti és a vasúti pálya és itt volt egy sorompókezelő őrhely. Aztán a Beszédes József hídon áthaladunk a Duna felett és egy másik megyébe érünk.
A pálya helyén pár éve kerékpárút épült.
Itt volt a másik sorompókezelő hely.
A Solti Kisduna felett külön híd volt, amire ráférne egy festés.
Itt a vasút jobbra kanyarodott.
Találtunk egy szelvénykövet, de az öröm nem tart sokáig, ugyanis a kerékpárút balra kanyarodik, a pálya viszont egyenesen halad tovább, és a fák miatt járhatatlan.
A töltés egyre magasabban halad, és találunk két hídat, ami alatt át lehet menni a túloldalra.
Még néhány szelvénykő előkerül, és egyre jobban szintbe kerülünk, ami jó jel.
Ugyanis innen már ismét a pálya helyén tudunk haladni. Visszanézünk Dunaföldvár felé.
Majd megyünk tovább a következő megálló felé. Közben néhány szelvénykő tűnik fel, de egyre inkább biztos, hogy ez már nem a vasúté volt.
Dunaföldvár felső, majd Újsolt felé tekintünk a peron helyén.
Itt volt Révbér megállóhely.
1964-ben még megvan az épület, ami közvetlenül Solt szélén található.
A szalagkorláton átlépve megyünk tovább. Viszont itt szépen elkezd az egykori pálya balra kanyarodni. Egy része járható, de aztán a mellette lévő földúton kell haladni.
Közben elérkezünk Újsolt helyére, egy szelvénykövet és némi követ is találunk. Csak a helyet nem, hogy hol volt az állomás.
Hát, akkor most nézzünk Révbér, majd Solt felé.
1966-ban. Ennyire azért mégsem bonyolult a helyzet, csak kicsit jobban fel kellett volna készülni. Ahol kiértem az 51-es úthoz, az látható a kép bal szélén a felső leágazás. A pálya helye eléggé benőve, így esélytelen volt látni bármit az itt lévő valószínűleg sorompókezelő helyből. Ahol bementem az állomás területére, az a Kinizsi utca megvan most is, nos innen kis séta után jobbra kellett volna kanyarodni, ott volt az állomás épülete. Én viszont jócskán túl mentem.
Ennek az állomásnak fontos szerepe lett volna, ezt leváltotta volna a jelenlegi solti helyet. A 151-es vonal két irányból is becsatlakozott volna ide. Később sem olyan lett, mint tervezték, idővel kikerült a menetrendből.
1963-ban és 1966-ban a pálya.
Újsolt után a pálya egyenesen haladt, majd keresztezte a 151-es vonalat Solt és Dunatetétlen között. Aztán balra kanyarodva érte el az állomást. Ez a későbbi képen jól látszik. Viszont később épült egy jobbra leágazás, ami Dunapataj felé haladt. A nyomvonal még megvan, kivehető, a korábbi képen mintha látszana is valami épület, ami váltókezelő hely lehetett. Ez a felállás 1940-51 között volt. Aztán megszűnt a keresztezés, és egy jóval értelmesebb vonalon haladt a pálya Újsolt és Solt között.
1979-ig üzemelt a vonal, majd leállították a személyforgalmat. A híd 2001-es felújításakor döntöttek úgy, hogy a vonalat felszedik. 2007-ben Solton, 2009-ben Dunaföldváron is megszűnt a személyforgalom.
Újsolt-Dunatetétlen, majd Dunaegyháza felé tekintve.
Az állomáson utoljára talán bő egy éve volt mozgás, a Kunsági vasúttúra során. Tervek között szerepel, hogy ha majd kevesebb növényzet lesz, akkor Dunapataj felé elmegyek, esetleg Kunszentmiklós-Tass felé is, hátha most a 150-es felújítása során nincs semmilyen mozgás a vonalon.
Miután a Párom bő két órát várt rám, egy újabb városnézőbe kezdtünk bele, de az egy másik (és nem vasúti) történet.
Ez az eredeti felvétel:
Ez pedig az utómunka:
