Miután kiszabadultam a karanténból, még maradt némi időm, ezért a nem túl távoli messzeségben próbáltam újabb bejárandó vonalakat keresni. Majd egy váratlan fordulat után a keleti, déli végek felé indultam.
Szeged az év vége felé mindig kellemes emlékként tér vissza. 2005-ben az utolsó napokban voltam itt, 2008-ban másodjára is, akkor már némileg jobban megnézve a várost. 2017 októberében ketten jöttünk el. Most pedig, immár negyedjére vagyok itt, ezúttal két, megszűnt viszonylatot keresve. A Temesvár-Orsova, illetve a karlovait már korábban kinéztem, de a távolság miatt félretettem. Aztán el is felejtettem, majd Dani rókusi régi vonalbejárása után került újra elő.
A korlátozások nehezítették a helyzetet, ezért csak hajnali 5 után tudtam elindulni, de akkor sem tudtam túl gyorsan haladni a köd és a sötét miatt. Bár több lehetőséget felkínált a Google, de eldöntöttem, hogy a 47-esen megyek végig Debrecen után. Miután elértem Békés megyét, a látási viszonyok igen, az útviszonyok nem javultak, majd csak (Csanád-)Csongrád megyében. A terv az volt, hogy a sportcsarnoknál parkolok, gyalogtúra Szőregig, ott egy kis kitérő, majd Újszentiván két helyen majd Tiszasziget, aztán vissza busszal.
Az eső elkezdett esni, védőeszköz nem volt, ezért a Szabadkai úti Tescoba is be kellett térni, de ott legalább egy jó kis maszkot találtam. Ezután irány a Sportcsarnok.
Mielőtt belevágnék egy fontos dolog, mert a videóanyag eleje félreérthető lehet: a korábbi videókat szöveg nélkül vettem fel, most ezt a szép szokásomat félretettem. Mások is készítenek úgy videókat, hogy beszélnek közben, miközben akadhat némi beszédhibájuk. Nekem is van!!! De emiatt nem érzem magam kevesebbnek, úgyhogy igyekszem informatívan megnyilvánulni. Aztán, ha sértődés lesz, akkor az nem lesz újdonság. Jó is lenne, ha profi stáb, profi kamerákkal, profi riporterekkel készítene ilyen videókat, de nincs ilyen, így ránk, lelkes ’amatőrökre’ hárul a feladat.
Újszegeden jártam három éve, a helyzet nem javult semmit. Régen ez egy kis állomás volt, össze volt kötve a főpályaudvarral. Három viszonylat is volt itt, Békéscsaba, Orsova, Karlova. 1920 után két vonal megrövidült, de megmaradt. Miután 1944-ben a Tisza-hídat felrobbantották, akkor lett végállomás. Az orsovai vonalnak Újszentiván megálló, a karlovainak Vedresháza lett a vége. Mivel rövid vonalak voltak, ezért megszűnt rajtuk a forgalom.
Bakterház és szerelőakna. Ja, és időközben egy esőbeálló is épült.
Az egy őrház lenne?
Ma minden igaz, kétvágányos volt a vonal Szőregig.
Ismeretlen objektum.
Elérkeztünk az első helyhez. Újszőreg 1924 és 1962 között létezett, volt itt egy őrház. Újszeged felé tekintünk, bal szélen elég hely van egy másik vágány számára.
Szőreg felé.
A megálló helye.
Szőreg I-es őrhely, melyet felújítottak és emlékhely lett belőle.
Újszőreg felé.
Őrház vagy szolgálati lakás. Elég nagy méretű, talán egy ilyen laktam én is az első pár évben.
Szőreg állomás.
Újszentiván felé.
Egy lekerített helyre mennek be a vágányok.
A II-es őrhelyet elbontották, valahol itt lehetett az őrházaknál.
Chilli Produkt épülete lehet.
Balra a békéscsabai és temesvári, jobbra a karlovai vonal.
Másik gyárépület, a Borovi Gerendaház.
Lassan járhatatlan lesz a karlovai vonal. Mellette egy tisztás.
Húha, ezt majdnem elszúrtam. Haladtam tovább a fenti kép után, erre kiderült, hogy a karlovai vonal már lekanyarodott jobbra. Vagyis a fenti (és a lenti) képen a karlovai vonal töltése látható.
A fákkal benőtt pálya volt a temesvári, ez egyenesen halad tovább egy darabig.
Két lehetőség volt, haladok a csabai vonalon, mivel itt csak napi egy vonat van, más nem jár, elmegyek egy útátjáróig, ami némi kerülő, de garantáltan járható, vagy a temesvári vonal mellett a földeken haladok Újszentiván határáig. Sajnos az utóbbit választottam, így aztán lehetett a sárban kínlódni, mert az eső is elkezdett esni. Még a földúton is alig lehetett haladni, azt pedig szerettem volna elkerülni, hogy valamelyik földtulajdonossal összetalálkozzam.
A tábla közelében egy lakott őrház, amin egy felirat, de nem Arad 1857, hanem Anno 1897, ezt rosszul mondtam. A sín az átjárónál le van aszfaltozva.
A töltéssel párhuzamosan halad egy földút, ami nem igazán járható most. Egy darabig látszanak a sínek, majd elfogytak, úgyhogy bementem a fák közé, és meglett a vége. Itt a sínek a téglagyárig haladtak, ott volt az Újszentiván megálló és egy őrház, de most már semmi nem látható ott, ezért hagytam.
Ugyanis visszabuszoztam Szegedre, hogy aztán autóval visszatérjek Újszentivánra. Autóval sem mentem végig az úton, ez most már kimarad.
A karlovai vonalon (amit felszedtek 1963-ban) a következő hely Tiszasziget-Újszentiván volt, ide már négy keréken mentem az időhiány miatt. Az állomást időközben felújították, idősek otthona, de bemenni nem tudtam.
Utolsó erővel elmentem Vedresháza megállóig, ami a szerb határ közelében van. Az épületben szétnéztem gyorsan. Itt a pálya a közelben lévő Gyála felé haladt tovább (milyen jó lenne majd a szerb részre is eljutni egyszer).
Itt visszanézünk Tiszasziget-Újszentiván felé.
Újszentiván néhány látnivalója, a kanyarban az ortodox templom, a községházánál két világháborús emlékmű.
A Keresztelő Szent János-templom előtt pedig egy 1956-os emlékmű.
A szegedi díszkivilágításra nem jutott idő, de a Dómhoz még elmentem.
A visszaút a 47-esen Berettyóújfaluig, majd onnan néhány bihari településen át hazáig. Kár, hogy nem volt idő a pocsaji kivilágításra, illetve az időközben odakerült Md mozdonyt megnézni. Végül 19:50-re értem haza.
Ez az írás pontosan három hónapot késett, és mostanra biztos lett, hogy lebontják az újszegedi állomást.
