Az első felvonás után ugyanarra indultam el, ahol korábban. Jobb lett volna az első 16 km-t kihagyni, mert semmi extra nincs benne, csak az idő megy vele. Micsoda???? Mik ezek a negatív hullámok? És Nina megosztásai (amíg voltak)? Még1x!
A második út részben egyezett az elsővel, legalábbis a kezdő szakasz. Az út során nagyjából végigmegyünk az egykori 107-es, Debrecen-Sáránd-Létavértes vasútvonal szinte teljes hosszán. Mit kell tudni erről a vonalról? 2009 vége óta „ideiglenesen” szünetel a forgalom rajta. Testvérvonalát, a 106-os Nagykereki felé vezető vonalat is fenyegette ez a veszély, ám az megmenekült, sőt, az elmúlt hónapokban egyre inkább feltámad hamvaiból (nagyon helyes). A 107-esen alig néhányszor utaztam, de azt mindig is szerettem benne, hogy MdMot szerelvények jártak arra (lásd a fenti képet). Sajnos már azok sincsenek 2011 óta, Nagykereki felé pedig azóta is Uzsgyi és Bz jár.
Ahogy említettem, az út eleje egyezik a korábbival. Megvan az az előnye, hogy gyorsabban lehet haladni, mert nem kell annyit dokumentálni, de ha mégis feltűnik valami, ami előzőleg kimaradt, akkor most lehet pótolni. Nahát, mindjárt jobb a helyzet.
Ismét Újléta felé indulok meg, ismét az átjárónál egy szelfi, de most legalább jó idő van, nincs kánikula, nincs eső sem, akksi feltöltve, minden jó (ami ebben a formában nem igaz, de … na).
Itt, a Piremon környékén azért álljunk meg egy szóra. Habár meg a túra elején vagyunk, de érezhetően másabb a közérzetem. Vannak az élethelyzetemben olyan dolgok, amik nem változtak, de most ezek sem érdekelnek. Lehet, hogy a legutóbbi utazás az oka, mely során kiderült, hogy még végig tudok tekerni egy túrát, bár az kizárt, hogy 15 évesen jobb kondícióban lettem volna, mint most az elmúlt évek „kissé” destruktív életvitelének ellenére. Egyszerűen csak élvezem az utat.
Létavértesre beérkezve ismét az állomás felé indulok. Az előző úton elég sok képet készítettem ott, ezt most kihagyom, csak néhány (ütközőbak).
A malom is kimaradt, valamint a kőből kirakott városnév is.
Az akksi itt már elkezdte a hülyeséget, vészhelyzet esetére a telefonom azért ott volt (de az csak két megapixeles képet tud az eddigi 8 helyett). Emlékeztek, amikor azt mondtam, hogy az egyik tábla a későbbiekben fontos lesz? Akkor ez a „majd” most van.
Létavértesről Monostorpályi felé indultam. Az út állapota sokkal jobb, mint a korábbi szakaszon. Itt már tényleg lehet haladni százzal-gázzal. Az órám sajna nincs jól beállítva.
Azzal a táblával nem tudom, mi lett. Talán szétlőtték? Ha igen, akkor itt is „sok a bu*i”.
Beérkezve Monostorpályiba a gabonagyár felé indulnék, ha tudnám az utat hozzá. Annyira azért nem fontos, megteszi egy távoli kép is. A bringa NEM az enyém az alsó képen.
A főúttól nem messze található az egykori állomás, hát persze, hogy odamegyek.
Egy látkép Létavértes, illetve Hosszúpályi felé.
Maga az állomásépület eléggé le van strapálva.
Ez a második vágány viszont nem tudom, mikor lehetett utoljára használva, de valószínűleg a vonal megszűnése előtt jóval, ugyanis alig látszik.
Az állomástól jobbra indulok, a magtár irányába.
Van itt minden útközben, emlékmű, 58-as Coop, 56-os Coop, csak az nem, amit keresek.
Legalább négyszer átszeltem a falut, de nem találtam. Végül inkább megkérdeztem egy helybelit, mert már így is súlyos tízperceket vesztettem. Végül meglett, ott mentem el mellette, csak a másik irányba figyeltem (mivel az fokozott figyelmet igényelt-nem jó értelemben).
Hezitáltam, hogy bemenjek-e, de mivel két kiskorú leányzó is ott korzózott, ezért bementem. Azért 19 éve könnyebben megtaláltam, bár akkor még rosszabb állapotban lehetett.
Miután elég sok időt vesztettem itt, gyorsan Hosszúpályi irányába indultam.
A két település alig pár kilométerre van egymástól. Hosszúpályinak nincs valami jó hírneve, úgyhogy ez érdekes menet lesz.
Mindenesetre a főtér még megvan, jól is néz ki, és az előzetes infókkal ellentétben a hely nem olyan, mintha Delhiben lennénk.
Itt van a Zichy kastély is, mellette van, mondjuk úgy, hogy a kisebbség központi épülete, és akkor erre a posztra nem kell kiosztanom a ’bidám’ címkét.
És itt van a már jól ismert 48-as Coop, ami elég szép mennyiségű kenyeret rendelt anno, talán még most is, nem tudom. Ez lehet a központi bolt. Vagy nem?
És… kérem szépen, itt sikerült megvalósítani azt, amit Vámospércsen nem. Hogy szinte egymás mellett a Coop és a Privát Max. Nálunk az utóbbi győzött és ez a 104-es Coop „életébe” került.
Itt is van állomás, úgyhogy abba az irányba indultam meg. Az odavezető út továbbmegy Debrecen felé a Vekeri-tó mellett elhaladva. Útközben még egy magtár, hát ez már nem valami látványos, ez valamilyen diszkó is volt régen (Alcatraz?).
A vasúti átjáró, valamint egy kitekintés Monostorpályi, illetve Hajdúbagos felé.
Viszont az állomáshoz nem lehet közvetlenül eljutni az átjárótól, úgyhogy vissza kell térni az első leágazáshoz. Ez a kis szolid 51-es Coop az odavezető úton bújt meg.
Az állomás épülete jelenleg, ez sincs valami jó állapotban.
Miután mindezzel megvoltam, a következő település felé indultam. Elég széles bicajsztráda van a főút mellett. Habár olyan területen haladtam el, ami fokozott figyelmet igényelt, semmiféle inzultus nem volt … vagy csak megint vigyáztak rám odafentről (köszönet érte). A távolban nem köd van, hanem füst.
Míg haladtam Hajdúbagos felé, addig a 107-es szépen a főút mellé ért.
Itt van… nem, nincs itt Hajdúbagos bejárata, bár a közelben vagyunk.
Rögtön utána a Földikutya rezervátum.
Nem messze pedig az egykori megálló található. A névtáblát levették.
Egy kitekintés Hosszúpályi, illetve Sáránd felé.
Innen nem messze van egy kereszteződés. Erre is megyünk majd, de később.
Ugyanis előtte a faluba bemegyünk.
Egy 41-es Coop,
egy ’56-os emlékoszlop,
egy Trianoni emlékmű,
egy világháborús emlékmű,
és egy honfoglalási fejfa.
És mindez egy utcában. Ez így nagyon jól össze lett hozva, elismerésem.
A kijárat után, mint kiderült, a Konyár felé vezető út.
Visszatértem a főútra, és elindultam a másik irányba. Az útviszonyok nem voltak kedvezőek, és nagyon sok szúnyog volt.
Már azon voltam többször is, hogy visszafordulok, de van Valaki, aki nem ezt tenné, úgyhogy mentem tovább, annak ellenére, hogy a por miatt néha tolni kellett a kerót. Itt is jól elszaladt az idő, az irányban sem voltam teljesen biztos, de végül meglett az Ezeréves tölgy.
Ez a kb. 3 kilométeres táv több erőt kivett belőlem, mint 10 másik aszfalton. Azért maradt annyi, hogy elinduljak Sáránd felé, ami az egész útnak mindössze a fele volt. Mondhatni felezőpontja.
Ezt a hidat le kellett kapni.
A 107-es időközben újra elkanyarodott.
Sáránd bejárat. Jujj.
Ezek az első/utolsó nem használt méterei a vágányoknak Hajdúbagos, illetve az állomás felé.
Mivel a töltés mellett itt sem lehet haladni, ezért vissza a főútra, ahol kezdődik a hülyeség, a mercijel.
Itt válik szét a két vasúti vonal.
A Derecske felé vezető 106-os.
Bakterház.
Az első állomás az úton, ahol van is némi élet. A felújítás miatt van a sok talpfa az állomáson. A park is újszerűnek tűnik. Ja, és innen Debrecenig már nincs megállás vonattal.
Az állomás épülete. A képen látható keró az enyém.
Susannal Sárándon nem találkoztam.
Az állomással szemben átkeltem a 47-es főúton, és Derecske felé indultam el. A falu szélén a főút, amerre nem fogunk menni akkor sem, ha összejön a 106-os túra…
… EMIATT A HÜLYE KORLÁTOZÁS MIATT!
Tavasszal nem találtam meg, most igen az egykori M47-es diszkót.
„Ne fogd még a fejed, hülyegyerek!”
Átkeltem a töltésen, és egy parkhoz jutottam. A környéken sok trianoni emlékmű van.
Egy magas épületet láttam nem messze a kereszteződéstől, elindultam felé, de mint kiderült, a temetőhöz jutottam.
Viszont megtaláltam a helyi pályát. A Sáránd SE és a Vámospércs Bocskai SE is a Mennyei Megye 2-ben vannak, ami a Bocskaira nézve nem dicsőség. Úgy húsz éve (nahát) a Bocskai többször is megnyerte a Megye 1-t, és két évadra felkerült az NB3-ba.
Onnan…
… nem messze a 37-es Coop. Hölgyek, Urak, mielőtt az a vád érne, hogy a Coop üzlethálózatnak csinálom a reklámot, azért tisztázzunk valamit. Ez az a bolttípus, amit a legkönnyebb elérni, akár kisfalu, akár nagyváros. És ebből van a legtöbb – nálunk pont nincs. Ha valaha is bekerülök a boltos életbe, az nem a Coop lesz, hanem egy másik. Erről többet nem „tudok” mondani. „Kérem kapcsolja ki”.
Ismét egy park, ismét egy emlékmű, 1848-as.
Még egyszer vissza az állomásra, ott, ahol a két pálya szétválik.
Amikor az állomáson voltam, bíztam benne, hogy jön egy vonat. Úgy 10 perccel késtem le, a következő pedig egy óra múlva jött. Gondoltam, hogy akkor már nem leszek a környéken, de majdnem mégis, úgy elment az idő. Elindultam Mikepércs irányába. A 47-es és a 106(107) kereszteződése.
Mikepércsig ilyen út vezetett, ami még mindig jobb, mint a padkán menni.
Az egyik ismerősöm szerint épül a kerékpárút Debrecen és Mikepércs között. A 2-es villamosból kiindulva ez sem mostanság fog elkészülni. Mikepércs bejárat.
És mindjárt a kijárat, mert innen trükközni kell majd.
Az itteni vasúti megálló már évekkel ezelőtt megszűnt, ami nem csoda, mert nagyon sok busz jár a falun keresztül, a megálló viszont eléggé kint van.
Egy kitekintés (Szepes) Debrecen, illetve Sáránd felé.
Mivel autentikusan akartam a 107-es mentén haladni, ezért elindultam a már szintén döglött Szepes megálló felé. Ez viszont a 47-es felől nem érhető el, így trükközni kellett, és földúton kellett megközelíteni. Útközben egy nyuszi is feltűnt, próbáltam lefotózni…
…de a nyuszi nemet mondott arra, hogy a blogon szerepeljen. Respect neki!
Szerencse, hogy az út jó állapotban van, ezért gyorsan lehetett rajta haladni. Esős időben azért nem járnék erre. Szepes.
Mikepércsen nem vártam be a vonatot, és azt hittem, hogy itt már nem érem el, de mégis meglett az Uzsgyi. Ezért a videóért egy „kissé” megizzadtam.
A következő megálló Szepeshalom, odáig részben a Tócó mellett haladt az út.
De hogy pontosan hol van, azt nem tudom.
És ha lúd, legyen kövér, ha vonat, legyen páros. Ugyanis mire ideértem, már elindult a 19:05-ös Bz Nagykereki felé, és itt értem el (aminek k*rvára örültem).
A reptérhez jutottam ki, eléggé sötétedett.
De nem annyira, hogy visszatartson attól, hogy a reptéri leágazáshoz eljussak. Itt már nehezebb volt képeket készíteni, mert nem professzionális a gépem, és az esti képek macerásak. Ezekre is ráküldtem némi képjavítást – ennyire futotta.
A vonalon már csak egy volt megálló van, Tégláskert. Itt egy kicsit csaltam, mert a megálló helyét már korábban kerestem, de nem voltam biztos benne, hogy az-e, de kiderült, hogy igen. A kép kb. két hónapja készült. Kitekintés (Szepeshalom) Sáránd, illetve Debrecen felé.
Innen nem mentem el a fűtőházig, mert nem is tudtam volna hol. Úgy terveztem, hogy a 105-ösön is szétnézek, de teljesen sötét lett.
De a keró lámpája jó erős fényt adott, nem volt a sötétben, jól szerepelt az éjszakai országúton is. Végállomás.
Azért este 10-kor már nincs annyira meleg, így a mai út mérlege közel 100 km, a papírforma szerinti 75 helyett, egy jó kis megfázás, és mint kiderült, a bal pedál egy kicsit eltört, ezért szorult. Ja, és egész úton azon izgultam, hogy a Kodak akksija kibírja, mivel egész úton jelezte, hogy merülőben van, de kibírta.
A címben meg lett említve ’A káosz szíve’. Nos, ez nem más, mint ’A káosz szavá’-nak a folytatása. Folytatás, akárcsak ez a bejegyzés. Jobban sikerült az első résznél, akárcsak ez a bejegyzés.
