A 106-os vasútvonal első megtekintése 2015. augusztus végén volt. Aztán várni kellett pár évet, mire tavaly májusban ismét eljutottam oda, ezúttal debreceni kezdéssel sikerült gyakorlatilag a hazai részt végig megtekinteni. De hátravolt még a határ túloldalán lévő megszüntetett szakasz.
Kezdésnek néhány kép, ami jó lesz az Elkúrt vasútfotók oldalon. Vámospércsen várva az első járatot, amit csak Debrecenben sikerült használhatóan megörökíteni. Régebben utánfutóval járt ez a szerelvény, de most csak egyrészes volt, bár így is elegendő volt.
A jegyet már tegnap megvettem, nem is gondoltam volna, hogy lehetőség lesz arra, hogy körutazással menjek. Innen felesleges lett volna a Hortobágy EC-vel menni Püspökladányig, ugyanis van egy sebesvonat is kicsit később. Ezt a szerelvényt egy Gigant húzta, de azt sem volt egyszerű megörökíteni az ’Vigyázó szemek’ kereszttűzében.
Megérkeztem Püspökladány állomásra. Kaba, aztán Karcag felé tekintve.
Az lesz a mi szerelvényünk. Ez a járat Nagyszalontáig közlekedik.
Végigutaztam a 101-es vonalon. Itt még soha nem jártam, mindössze Berettyóújfaluban tíz éve, furcsa volt újra látni az állomást. Biharkeresztesre érve sejthető, hova lettek az Uzsgyik. Itt megtörtént az első ellenőrzés, és ellentétben a Nyírábrányon át közlekedő napi három nemzetközi személlyel, itt már a határon leakadt a Csörgő és egy román dízel vitte tovább a vonatot.
Elhaladtunk két megszűnt megálló, Ártánd és Borsi Bors mellett (Borsi a Felvidéken található Újhely környékén), majd az első megálló Biharpüspöki. Itt is személyi ellenőrzés, majd itt már leszálltam, mert ezzel is időt nyerek és km-eket spórolok.
Nagyvárad, majd Bors-Biharkeresztes felé tekintve.
Az állomásban lévő menetrend. Mint kiderült, a nyírábrányi szerelvény is erre fog majd jönni, nem kell azért Nagyváradig bemenni. Útközben mintha láttam volna a 106-os töltését is.
Alig 24 óra alatt találtam ki ezt a mai napi utat, bár van bennem egy kis izgatottság is.
Az Állomás utcán végig haladva, majd balra kanyarodva a Mátyás király utcán.
Jó néhány, hogy is mondják, leharcolt épületet láttam a sín mellett útközben. Kassán is hasonló a helyzet.
Mondhatni bizalomgerjesztő környék.
Az őrház, ahol a Székelyhíd-Érmihályfalva vonal is halad.
Rengeteg teherautó járkált erre.
És most…
Az első töltésmaradvány, valaha itt volt a kereszteződés.
Itt lehetne a töltés mellett haladni, de egy magánterületre visz be az út.
Itt az elágazás, a főút balra kanyarodik. Egyenesen haladva el lehet jutni az egykori Bors megállóhely épületéhez.
De mi jobbra megyünk. ’Szerencsére’ a teherautók is.
És néha egy-egy barom személyautóval, aki csak a móka kedvéért is beletapos a gázba, jókora port kavarva.
Itt ismét keresztezzük a töltést.
Lassan kiderült a teherforgalom oka: kavicsbánya.
De itt már a töltés mellett haladunk egy darabig.
Itt kellene menni jobbra, de egyenesen is megvan az út a töltés mellett. Ezzel is időt tudunk spórolni.
Nem volt semmi gond, csak egy kurva kutyát kellett elhajtani, aki jó darabig követett. Itt lenne egy közúti-vasúti kereszteződés. Balra lehet Borsra eljutni, ha gyalog jöttem volna át a határon, akkor erről jöttem volna. Jobbra az út bevisz Kisszántóra.
De mi megyünk tovább a töltés mellett.
Itt is megszakad a töltés.
Itt van egy kis tó is, de nem lehet bemenni a helyre.
Nemsokára elkanyarodik az út jobbra, ami azt jelenti, hogy közel vagyunk az első célponthoz. A több évtizedes megszüntetettség megtette hatását, ugyanis aligha lehet találni valami épületet a múltból.
De itt elég nagy a placc, hogy akár épület is álljon itt.
És akkor itt Nagyszántó, aztán Biharpüspöki felé tekintve.
Mindjárt itt található egy kis út, ami a temető mellett bevisz Kisszántóra.
A Fehér Pegazus Lovas Tanya található itt. Tőle balra egy földút halad, amelyen át el lehet jutni Nagyzomlinra. A házak innen is láthatóak.
Nem voltak nyitva, bár az ajtó nem volt bezárva, és láttam is bent néhány autót. Gondoltam rá, hogy bemegyek, hátha engednek néhány képet készíteni, ugyanis mintha lett volna egy kémény a távolban, a hozzá tartozó épület pedig a susnyásban. Időközben írtam is a Pegazusnak, hátha… hát b*sztak válaszolni. Mintha ezt előre sejtettem volna, egy már learatott kukoricásföldön át mentem el a kerítésig. Lehet, hogy ez volt egykoron a Nagyzomlin megálló.
Majd vissza az útra és be a faluba.
Mondjuk erről is el lehetett volna nevezni a megállót, akkor nem lenne ilyen kavar körülötte, de ki tudja, talán akkor még nem volt ekkora Kisszántó.
És most jól ki kell lépni, mert egy óra séta még a határig.
Azt gondolnánk, hogy itt aztán teljes pusztulat van, de ahhoz képest jó pár üzemszerűséget láttam útközben, és az épületek sincsenek elhanyagolva.
Református templom, Kálvin szobor, kopjafa, napközi otthon és egy elhagyott ház.
Itt a buszforduló, ami segíthet a visszajutásban.
Akkor gyerünk tovább a végcél felé.
Itt kanyarodott el a vonal, az épület pedig itt volt valahol. Mintha láttam is volna négy éve. Most viszont a sorompó már nincs meg, helyette raktak ide valami ideiglenes határátlépő pontot, ami néha megnyitnak. Nagykereki felé tekintve.
Ha volt is épület itt pár éve, már nincs meg. Nagyzomlin felé tekintve.
Akkor ennyi volt. Mivel szinte semmi támpont nem volt, merre mit keressek, ennyit tudtam kihozni a mai napból 106-os szinten. De még nem vagyunk készen, elvégre a végállomást is meg kell tekinteni. Vissza a buszfordulóhoz.
Elértem a helyi járatot, bár kicsit többe került a jegy, mint amit a nagyváradi közlekedési oldalon láttam. Némi körözés után beértünk Nagyváradra.
Mindjárt találtam a térképen néhány helyet, amit meg lehetne nézni, meg néhányat, amit ki lehet húzni, mert nem lesz rá idő. Tavaly Nagyszalontán nem voltunk a Profiban, nálunk már évek óta kivonultak, nosza, be lehet menni, és a banitól is megszabadulni. Olyan jól sikerült a vásárlás, hogy szinte az összes lej elfogyott. Kurvaélet!
Dél felé haladva a Szent András templom, majd egy jó széles kerékpárút és járda a Körös partján.
Decebal hídon áthaladva, a Sebes Körös felett, és néhány tuja.
A Huszárlaktanya romjai és szemben szintén valami épületmaradvány.
Egyre kevesebb volt az idő, de valami látványosat szerettem volna látni a nap folyamán, de egyre egyértelműbb lett, hogy majd egyszer még el kell ide jönni.
Szent László római katolikus templom, a Városháza, a Szent László tér, a Fekete Sas szálloda és néhány tuja.
Itt volt egy kis utcában egy szuvenír bolt. De nem volt elég lejem, hogy mágnest vegyek. Mondani sem kell, hogy amikor beértem a városba, több valutaváltót, de most nincs egy sem a közelben. A Plázában próbáltam szerencsét. Közben elhaladtam az Állami Építőipari Felügyelőség mellett, aztán December 1 park, majd megérkeztem.
De itt sem jártam szerencsével. Sietni kellett visszafelé, mert csak Nyírábrány felé mehettem, oda pedig csak egy járat van. Ráadásul az első hídon felújítás volt.
Nem is nagyon készültek képek az úton, csak a pályaudvarnál.
Már a pályaudvar bejárata sem volt biztató, de mire megtaláltam a vonatot, amin a Püspökladány tábla szerepelt… Az utasközönség pedig… Talán a mátészalkai járat lehet hasonló. Aztán a többségben lévő kisebbség Székelyhídig nem is akart ritkulni. Az külön szép volt, hogy a vonaton is dohányoztak jó páran, holott emlékszem, amikor 2006 végén a Szamos gyorssal mentem a Keletiből Debrecenig, bemondták, hogy a román vasút területén nem lehet dohányozni. Volt néhány vonatkereszt, jó kis motorvonatok járnak erre, de a több helyen berepedezett ablak nem éppen jó jel. Érmihályfalván nekem is jól esett már egy cigi, de a határőr visszaküldött a vonat elejéhez, mert itt elvitték a személyiket. Rövid idő után ráállt a Csörgő a vonatunkra, aztán útközben, bár sötét volt, próbáltam felderíteni Barantóhegy helyét. Rövid nyírábrányi tartózkodás után indultunk tovább, és Vámospércsen szálltam le. Bár ez az adrenalinbomba nem hiányzott a nap végére, a határátmenet miatt pedig, hogy is mondjam, némileg könnyebb hátizsákkal indultam az esetleges ellenőrzés miatt, de legalább kipipálható egy újabb vonal.
Két nappal később Nyírábrányba kénytelen voltam a második vonattal menni, mert lekéstem a buszt. A Nagyvárad-Érmihályfalva út során elég sok őrházat láttam, most lehetőség nyílt a 105-ösön is megtekinteni.
Ahol gondoltam, ott nem volt, ahol nem, ott igen. Ez azért jelentős, vagyis nem is jelentős, mivel első pár évemet én is egy őrházban töltöttem, ami a bakterháznál volt annak idején, de már közel 30 nincs meg. 5 éve voltam itt utoljára, azóta úgy látom, hogy a játszóteret átalakították.
A határőrlaktanya is elég kihalt.
Ez pedig már teljesen nem a témához tartozik. A három épület, ahol annak idején videótéka volt. Ez 20 éve még üzemelt.
Itt szerviz is volt korábban, a 2000-es évek elején még megvolt a téka.
Ez pedig az első volt, akkor még a faluban, a kilencvenes évek legelején.
