A vírus továbbgyűrűzésével immáron lett sok szabadidő, amit otthon kellett eltölteni. Így el lehetett jutni több, bezárt vonalra-home office-ban. Hát persze.
Miért nem ülök a seggemen? Egyrészt, mert ennek a sok szabadidőnek lesz még böjtje, aztán nem lehet tudni, mikor lesz kijárási tilalom, harmadrészt, ha még volt is némi igény a szocializációra, akkor az is a múlté már, és csak magántúrákat tervezek a közeljövőben. Mondhatni egyéni sportolás.
Leparkoltam a Lidl-nél, majd onnan séta az állomásra. Eredetileg itt akartam parkolni, de nem volt kialakított hely (vagy én voltam vaksi). Eredetileg a pusztavámi vonal vágányain szerettem volna elindulni, de „szerencsére” pályamunkások tevékenykedtek ott, és ahogy láttam korábban a vonatból, elég nehézkes is a haladás ott.
Így aztán séta a központba az első megállóhoz.
A kórház után nem sokkal meg is lett a vágány, ahol elindultam az állomás irányába egy kicsit visszafelé.
Majd vissza a másfél éve látott ütközőig.
A közút felújítása során kiszedték a síneket az átjáróból.
Egy kicsit rossz irányba kerestem eredetileg a megálló helyét, de most már meglett. Mór, majd Sztahanov felé tekintve.
A megálló pedig itt lehetett, a Mór-Sporttelep, ami érhető névadás, mert a sportcsarnok is itt található szemben a buszállomás mellett.
Azért van még átjáró, ahol megvannak a sínek.
Itt igen kellemes volt haladni, bár mindenhol így lehetne megvalósítani a vonalbejárást. Itt már nem kellett attól tartani, hogy valamilyen jármű felbukkan – másnap kiderült, hogy az első szakaszon sem kellett ettől tartani, ugyanis a 81-es útból is kiszedték nemrégiben a vágányokat.
Vonóvezeték tartók vezeték nélkül.
Itt is egy vonalmegszakadás.
Csak nagyon feltételezve, hogy jó helyen járok. Sporttelep, majd Újtelep felé tekintve.
És itt lehetett Sztahanov megálló, ami még a vonal megszüntetése előtt megszűnt.
Innen nincs már messze a közút.
Bár szép a táj, az idő elég hűvös, mint nemrégiben a Felvidéken járkálva.
Itt eléggé kibővült a hely, itt lehetett az Újtelep megálló, aminek még épülete is volt.
Sztahanov, majd Árkipuszta felé tekintve.
Autóbuszmegálló is volt mellette. Ha mégsem jó helyen voltam, akkor itt is egy lehetőség a megálló helyére.
Elérjük Mór szélét, jó sokat kellett sétálni az állomástól. A vágányokat nem szedték ki, de a pálya itt is járhatatlan.
Egy darabig a közút mellett haladtam, majd meguntam az autósforgalmat, ezért bementem a pályához. Ami aztán jól lent volt.
A távolban már Árkipuszta épületei.
Itt volt a megálló. A sínek éppen csak látszanak.
A településen nem sokan laknak, nem is nagyon volt mit nézni.
A vonal középtájon a fáknál haladhat.
De nem mentem be hozzá, mert kijött az magától. Valahol itt volt Pusztavám alsó, de pontos helyét nem találtam meg, hiába kerestem a Fentről oldalon a képeket.
Először földúton, majd ahogy sikerül alapon haladtam a sín mellett, között. Még a hó is majdnem elkezdett esni.
Vasúti emlék.
Sehol nem volt könnyű a haladás.
Megtaláltam a kivetődést, ami miatt itt leállt a forgalom.
Földút, házak, végre kint vagyok.
Gyár a vasút túloldalán.
Rakodó maradványa.
Pusztavám-alsó, majd a végpont felé tekintve.
Itt lehetett az állomás épülete, amit pár éve lebontottak.
Még némi sín, váltómaradvány.
És itt a vége.
Eredetileg az átjáró után is volt még némi sín. Az épület a Vértesi Erdő Zrt épülete.
Alig 10 km-re van innen Oroszlány. Kár hogy a két vonalat soha nem kötötték össze. Maradt még egy kis idő falunézésre. Vajda János Erdészeti Erdei Iskola a táblánál.
Egy bezárt panzió.
Sportpálya, posta, művelődési ház, 1848-as emlékmű.
A központban egy park, a Páduai Szent Antal templom mellett, ahol egy világháborús emlékmű is látható.
Ott a távolban pedig az Önkormányzat épülete. Meg ahová még nem sikerült eljutni.
Jött nem sokkal később a busz, ahol csak hátul lehetett felszállni. Jegyvétel csak elektronikusan. Hű, de jó ezt most megtudni. Mórra visszaérve megbosszulta magát, hogy a Lidlnél parkoltam, mert még jó félóra séta volt a buszállomástól.
És hogy miért ezt a vonalat választottam ma? Mivel közel volt, nem is hosszú. Jöhet Balinka.
