Úgy két hete volt betervezve ezen vonalbejárás, de akkor csak a tömegközlekedésre voltam hagyatkozva egyrészt, másrészt pedig program is volt estére. Ezért két hetet csúszott a túra – és kellett hozzá az is, hogy ismét a környéken legyek.
Maga a vonal nem egy hosszú darab mindössze 23 km hosszú, a két „szalkai” vonalat köti össze, a 113-as, Nyíregyháza-Mátészalka és a 110-es, Debrecen-Mátészalka vonalat. A túrát Nyíradonyban kellett volna kezdeni, és az elágazással, de mivel 2014 őszén volt ott egy „kis” gond az egyik váltókezelővel, ezért ezt a lehetőséget hagytam, és mentem tovább. Felmerült a gyalogos bejárás is a vonalon, de a pályaállapotok miatt nem mertem belevágni, ugyanis esélyes volt, hogy valamilyen szerelvény véletlenszerűen megjelenhet a vonalon.
Az első pont Abapuszta volt, ami egy külterület, méghozzá Balkányé, néhány százan laknak itt.
A peronon Nyíradony, majd Cibak felé tekintve.
Az őrház még megvan, de a felvételi épület 2011-ben már nem volt meg.
És itt jön a meglepetés, ezért jó ránézni a fentrol.hu –ra. Itt látható, hogy a megálló több épülettel is rendelkezett, sőt egy másik vágánnyal, tehát ez 1968-ban még megálló-rakodóhely volt.
Elérkeztünk a vonalon belüli legjelentősebb településhez, Balkányhoz, ahol két megállási pontja is volt a vonatnak. Az első Cibak, ami alapján Cibak-expresznek is hívták az itt közlekedő szerelvényeket. A peronon Abapuszta, majd Balkány felé tekintünk.
A megálló itt volt, a lépcsőnél pedig a tábla is kint volt, 10 éve még nem volt itt ennyi fa. Az 1971-es képen még látszik a megálló épülete, ami akár sorompókezelő őrház is lehetett.
A balkányi állomás mellett lévő útátjárónál parkoltam le.
Az állomás igen viharvert állapotban. Még megmenthető lenne, összehasonlítva a vértesacsaival ez jobb állapotban van, de a feltételek nem kedvezőek.
Cibak, majd Görénypuszta felé tekintve.
A rakodó még megvan, ha volt raktár (régi képek szerint igen), akkor az már nincs, és őrhelyeket sem találtam.
Balkány egy 6000-es kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez a tábla a központban lévő Kossuth téren látható a világháborús emlékmű és a székelykapu mellett.
A katolikus templommal szinte szemben a Gencsy-kastély, iskola, majd a József Attila Művelődési Központ.
További látnivalók a környéken: református templom, könyvtár, szökőkút, eü. Központ, Hivatal, Trianoni emlékmű.
Görénypuszta a semmi közepén – gondoltam én, aztán kiderült, hogy ez is Balkány külterülete. 200 alatti a lakossága, egy kb. egyutcás település.
Viszont itt is volt egy vasúti megállóhely. Balkány, majd Biri felé tekintve.
A tábla helyén volt a megálló épülete 1971-ben még.
Nagyon tisztán van tartva ez a pálya, itt valami járhat rendszeresen, összevetve a 13-as vonallal. Ja, és nem ez az első alkalom, hogy itt járok, lásd Vasparipák.
Következik Biri, egy 1400-as lakosú község. Római katolikus templom, posta és néhány emlékmű.
A Mező utcán a görög katolikus templom mellett elhaladva eljutunk a sportpályáig, onnan pedig elérjük a főutat. Itt találjuk a Teleházat, a Faluházat, velük szemben a piac.
Az állomás területén Görénypuszta, majd Nagykálló felé tekintve. Az épület egyik része lakott. Sok mindent már nem lehet találni itt.
Még mielőtt kimaradna a Hivatal és az ’56-os emlékmű.
Elérkeztünk Nagykállóra.
Balra a 113-as, jobbra a 112-es található.
Innen közös pályán haladnak Nagykálló felé – mert az jóval odébb van.
1960-ban, de még 2007-ben is volt egy épület, ahol a váltót kezelték.
Nagykálló állomás, Kállósemjén/Biri, majd Nyíregyháza felé.
Nagykálló egy több, mint 9000 város. Itt sem először járok, erre hozott utam, igaz este a tavalyi „BaktaVárda” vonalbejárás során.
A Kállai-kettős téren a Városháza (környékén).
Az egykori Megyeháza, jelenleg kórház.
Ezzel véget ért a 112-es vonal bejárása. Felmerült, hogy esetleg a 113-asra is el lehetne menni Nyírbátorig, de inkább a tavalyi elmaradásomat pótoltam. De ez már egy másik történet.
