„5 napig vártam, 5 teljes napig…” hogy visszatérjek Zalabér-Batykra. Miután a sárvári vonal befejezése „kicsit” viszontagságos volt, ezért kellett egy pár nap. Az sem jött jól, hogy közben volt egy jó nagy hóesés, amiből mostanra csak még nagyobb belvíz maradt.

Érkezés a szokott módon: Kisbér-Győr első buszjárat, majd közel egy óra várakozás után a Győr-Celldömölk járat, aztán 20 perc után Celldömölk-Zalabér-Batyk. Jelen esetben meghálálta magát, hogy itt sincs forgalmi szolgálat, így lehetőség volt a pálya mentén elsétálni a mai pácienshez, a 24-es vonalhoz.

Ez egy mindössze 6 km hosszú vonal, amelynek végállomása Zalaszentgrót. Régebben ment tovább a pálya. No, most itt elég jól bele lehet bonyolódni, hogy hogyan volt a pálya. Eredetileg Türjéről indult a vonal 1892-es átadással. 1895-től tovább ment a pálya Zalaszentgróttól Balatonszentgyörgyig. 1969-ben volt itt egy nyomvonalkorrekció. Türje (eredeti formájában!) megszűnt, Zalabér megszűnt, a közte lévő nyomvonal egyenesebb és rövidebb lett, és létrejött a mostani kiindulópont, Zalabér-Batyk. Türje helyett innen indult a mostani 24-es vonal. 2007 elején ezt is bezárták. Balra a 25-ös vonal található, jobbra a 24-es.

Itt már lent haladunk, a villamosított 25-ös felettünk bal oldalon.

És ez mi? A neve balíz. Elektromágneses berendezés, mely a vonatnak küld információkat. 

A pálya elején kint volt egy 20-as lassújel, ami elég furcsa volt, mivel betonaljas sínek vannak. Pár km után elérkeztünk oda, ahol az eredeti pálya volt. No, érthetőbben: jobb oldalon a töltés, amin állok, az ment Türje állomásra. Visszafele nézünk! Mikor Türje megszűnt, a pályát innentől felszedték, ennek a helye látható. Addigra kiépült a másik nyomvonal Zalabér-Batyk felé. Ez van a bal oldalon.

Itt már a pálya az eredeti nyomvonalon halad, és hirtelen meg is szaporodtak a faaljak is. Így már érthetőbb a sebességkorlátozás.

Meg is érkeztünk a Coca Cola raktára közelébe. Tüskeszentpéter (Zalaszentgrót része) házai nem messze találhatóak.

De nem ez a lényeg annyira, hanem, hogy a peronon állva először Türje (1969-ig) / Zalabér-Batyk (1969-2007) felé tekintünk.

Balatonszentgyörgy (1975-ig) / Zalaszentgrót (2007-ig) felé tekintve.

Tüskeszentpéter megállóhely. Táblás megálló, de volt felvételi épülete, sőt, egyes vélemények szerint egy második vágánya is.

1966-ban, a jobb alsó részen látható.

Alakelőjelző, a főjelzőn szabad jelzés várható. Igen, ti tudjátok már régóta, de én ezzel a résszel sem foglalkoztam korábban.

Fedezetlen váltó egyenesbe állítva.

Itt volt az egyik őrhely.

Iparvágánykiágazás a Zala Zöldért területére.

Tüskeszentpéter, majd Zalaudvarnok felé tekintve.

Zalaszentgrót felvételi épülete. Érdekes, hogy nincs kint a névtábla, elvileg pár héttel később kint volt.

Az utca felől érkezve.

Emléktábla, amikor különvonat is volt itt.

Pontosan 6 km  a kezdőpont innen.

Az egykori raktár most fitnesszklub.

A mérlegház is megvan még.

Itt volt az élőállatrakodó tizenpár éve, a Google utcaképen még látható. Rengeteg betonalj található itt. Ha nem is lenne elég arra kb. 3-4 km-re, de fel lehetne használni. Azok a gumis fiszfaszok pedig arra szolgálnak, és ezt is a kolléga videójából tudtam meg, hogy az átjárókban ezeket rakják a sínek közé, majd ha valami felújítás van, akkor könnyebb kiszedni, mint a betonost.

A csapórudas sorompó a balatonszentgyörgyi végen, az itteni őrhely sincs már meg.

1966-ban, elég sok objektum megmaradt, de az Zöldértes iparvágány nem volt még meg.

Most településnéző következik. A Dózsa György utcán haladva Egészségügyi központ, rendőrség, Városháza, névtábla, posta, Deák Ferenc szobor.

A Batthyányin haladva a művelődési központ, Szent Kristóf szobor, Mártíremlékmű, kormányablak, Hotel Corvinus, Kis-Korona, Széchenyi szobor, 1956-os emlékmű.

A kastélynál lévő Hősi emlékmű, katolikus templom, a Zala.

A város szélén lévő közel kétszáz éves kőhíd.

A mai nap ennyi volt, busszal vissza Batykra.

6 nappal később ismét erre jöttem. Türje jelenlegi megállóhelye a vonatablakból.

De nem itt szálltam le, hanem továbbmentem Pókaszepektig, onnan busszal Zalaszentgrót. Figyelmetlenségem miatt megszívhattam volna, ugyanis, legutóbb elég szeles idő volt, esélyes volt, hogy szélzajos lett a felvétel, de nem lett (annyira). Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk legutóbb – a vonalbejárást! Bal oldalon a felszedett iparvágányok.

Az épület után a pálya balra kanyarodott a téglagyár felé. A térkép létezőként jelöli. Próbáltam követni, ameddig lehetett.

Visszanézünk Zalaszentgrót felé, itt megvan pálya.

Majd előretekintve a kúpnál állunk.

Még egy kis kitérő, egy pékség, Bem szobor, 1848-as kopjafa.

A tó közelében vagyunk, előttünk az egykori pálya, amelyen kerékpárút található.

Még jó, hogy sok információ le van írva a vasutallomasok.hu-n. Többek közt az is, hogy jobb oldalon a 4-es őrház található kissé átalakítva. Itt volt az a pont, hogy jobb oldalról érkezett a vasút és keresztezte a közutat, majd egymás mellett haladtak dél felé, ahol még mindig kerékpárút van.

Itt kanyarodott el a pálya jobbra a közút mellől.

A temetőnél véget ér a jóvilág, de még lehet haladni a pálya helyén.

Csak pont a lényegnél maradt abba a tisztogatás. Itt volt a zalaudvarnoki megálló. Amennyire lehet, Zalaszentgrót, majd Zalaszentlászló felé tekintünk.

1975-ben.

Egy darabig próbáltam haladni a pálya helyén. Néhol lehetett haladni, de inkább felejtős volt. Ezért kimentem a szántóföld szélére.

De bíztam benne, hogy majd vissza tudok térni.

Valahol itt volt egy őrház romja, de nem találtam.

1975-ös kép. Sokan ezt gondolják Zalaudvarnok megállóhelynek, de az 1941-es térkép alapján egyértelmű, hogy a Sport utcából lehetett elérni.

Miután ismét le kellett menni a pályáról, azon voltam, hogy egy darabig közúton haladok. Muszáj is volt, mivel itt már a töltés is le van kerítve.

Szépen sétáltam, aztán nem kizárt, hogy magánterületre tévedtem. Több épület is volt ott, szerencse, hogy a kapu nyitva volt, és ki tudtam menni.

Megérkeztünk Zalaszentlászlóra. De azért bennem volt, hogy a fenti képen alig látható objektumhoz átvágok a szántóföldön.

Zalaszentvágó Zalaszentlászló megálló-rakodóhely épülete, magánépület, kicsit átalakítva. Az egyik előző látogató szerencsés volt, mert a tulajdonos őt be is engedte.

Őrház a gyülevészi végen.

És amit szerettem volna elkerülni, hogy visszaséta a tőzegrakodóhoz – ha a pályán vagy mellette tudtam volna haladni, akkor hamarabb ideértem volna. Itt volt egy kitérő vágány.

1964-ben.

Ismét településnéző. Községháza, karácsonyfa, faluház, Szent László szobor, katolikus templom.

Egy kis utcában letértem a főútról és egy elhagyott épület mellett haladtam el…

... hogy pont a megfelelő helyre érjek, ugyanis itt van a 7-es őrház romja. A pálya járható, a sarat leszámítva.

Közösségi központ.

Ami után megállunk. Zalaszentlászló, majd Kehida-Kustány felé tekintve.

A kép közepén alig láthatóan a gyülevészi megállóhely alapja.

1964-ben.

A mai napra ennyi. Még néhány dolog a buszmegálló felé haladva. Világháborús emlékmű a templom kertjében és egy karácsonyfa.