Decemberben nem sikerült a fertőrákosi kőfejtőbe bejutni. Megvártuk a jó időt, és akkor újra próbálkoztunk – hármasban.

Újabb balatoni utazás az egyik, majd a másik oldalon.

A mai napon a veszprémi vadasparkba, pontos nevén Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkba mentünk el hármasban. Veszprémre legalább két napot kellene szánni, majd egyszer.

Ez az isteni gondviselés lehet. Most ismét egy időhurkot hozok létre, mert a legutóbbi bejegyzés tavaly nyár elejéről való. Azóta történt egy s más (ezt pedig nem akartam nyár elején bemutatni). A legutóbbi túra ismerete nélkül a felvezető se érthető. Annyi, hogy az egyik helyen átbuszoztunk. A falu neve ismerős volt (Pálháza), utánanéztem, kiderült, hogy volt egy kisvasútja, ami megszűnt, aztán részben újraépült. Ezután a debrecenit néztem meg, és akkor láttam, hogy pont most hétvégén lesz programja. Pont most, amikor itthon vagyunk.

Debrecen még továbbra sem mondható, hogy teljesen be lett mutatva. Sok város, ahol jártam, még ennyi figyelmet sem kapott, mégsem tervezem, hogy visszatérjek oda, de azt se feledjük, hogy ez a szülővárosom, és évekig itt éltem.

Éveken keresztül láttam a Vadaspark reklámképét a Füredi út-Egyetem sugárút kereszteződésében, de soha nem jutottam el oda. Másfél éve Nyíregyháza elég messze került tőlünk, de ez nem akadály, hogy eljussunk oda.