Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.
Ehhez Veszprémig kellett volna elutazni, de az sem ment egyszerűen. Ugyan volt busz fél hétkor Székesfehérvárra, hogy aztán hat perc átszállásom legyen a Bakony IC-re. Maradt a másik eljutás, reggel hét óra Veszprémvarsányig, onnan vonattal tovább. Míg a vonatot vártam, megemlékeztem a tényről, hogy immár 14 éve nem járnak erre vonatok Tatabánya és Pápa között. A veszprémi oldalon találtam egy őrházat.
A Csörgőn is bőszen videóztam, bár nem igazán a 27-es témájába illik. Veszprémben egy kis boltos kiugrás után a székesfehérvári oldalon járkáltam, közben találtam egy 375-ös gőzmozdonyt.
Valamint eljutottam a tavaly ilyenkorra már megtett Veszprém-Alsóőrs vonal kezdőpontjához, a megmaradt vágányszakaszhoz.
Aztán elértem a teherpályaudvar leágazását, ahol egy úriember jelezte, hogy ne mászkáljak a sínek között, mert bajom lehet. Persze, igyekeztem is a problémás helyeket gyorsan elhagyni. A jelzésértékű, hogy alig 10 perc után híre ment, hogy erre járok, bár talán az óvatosság vezérelte őket, mostanság napi szinten van gázolás az 1-es vonalon. Mivel a 20-as vonal, ami Székesfehérvárig tart, elég magas töltésen halad, ezért arra nincs is lehetőség, hogy Hajmáskérig megnézzem, ezért valahol a közelben szerettem volna haladni. Volt is egy földút, ami esős időben max. traktorral, terepjáróval használható, de most még akár kis óvatossággal is végig lehet itt tekerni.
Aztán csak nem bírtam magammal, miután a földút balra kanyarodott és látszólag kerülő lett volna haladni, ezért mégis átvágtam a pusztán, de inkább ne tettem volna, ugyanis elég vizes volt itt a talaj, egy kisebb árkot is keresztezni kellett. A töltéstől tisztes távolságot tartva eljutottam az első ponthoz, Kádárta megszűnt megállóhoz.
Veszprém, majd Hajmáskér felé tekintve.
A megálló épülete, az elmúlt 8 év során került bedeszkázásra a bal oldala, a jobb oldali részben laknak.
Aztán óvatosan tovább Hajmáskér felé.
Miután egy kisebb erdőn átverekedtem magam, a Séd felett átívelő hídon át kellett menni, a hely viszont elég veszélyes volt, tekintve, hogy közel volt mindkét irányban egy kanyar, így be sem lehetett látni rendesen. Na, itt volt érezhető, mennyire veszélyes dolog ez.
Itt már járhatóbb volt a töltés alja, majd nemsokára egy földúthoz értem, ami balra elvezetett a vasút közelében, de már jóval járhatóbb állapotban.
Barka.
Egy jó széles, gyakorlatilag sík terep a sín mellett. Ilyen kellett volna végig.
A honvédség vágánya volt valamikor, nagy része fel van szedve, látszik is a földkúp.
Elértük az állomás területét, egy jó széles rakodón vagyunk, bal kéz felé a honvédségi vágány.
A peronon a raktárépületnél Kádárta-Veszprém felé, majd a másik irányban Öskű-Székesfehérvár / Sóly-Lepsény felé tekintve.
Hajmáskér vasútállomás.
Némi nézelődés a településen. Ez valami régi villa lehetett, úgy 10 éve még elég kopott állapotban volt, mostanra gyönyörűen helyrehozva. A közelben található az önkormányzat és a művelődési ház, és a katolikus templom a háborús emlékművel.
Egykoron katonai tábor volt a településen, ezek épületeinek egy részét hasznosították (iskola, könyvtár), más része romos állapotban van.
A főépület, ami ugyan pusztulóban van, de elhagyatottnak nem mondanám, mert sokan mászkáltak itt.
A közeli lakótelepnél lévő szovjet emlékmű és a távolban egy víztorony.
A posta után nem sokkal egy kis utcán el lehet jutni a vasútvonal elágazásához.
A két vonal között található egy üres terület, némi bontási törmelék és egy szabvány kerítés, ami arra utal, hogy itt egy őrház állhatott (és tényleg, Dani egy-két éve volt itt, akkor még megvolt az épület.
Mivel a sín elég fényes volt, ezért itt ténylegesen van némi teherforgalom, és kénytelen vagyok a közúton haladni egy darabig.
A navigáció egyenesen küldött volna, csakhogy közben a 8-as utat nem lehetett keresztezni, a táblánál volt egy kis mellékút, ami elvitt Sólyra egy felüljárón keresztül.
Valahol erre található egy régi malom maradványai, de erről most lemondok, mivel egyre jobban fogy az idő. Viszont kimentem a kálváriához, néhány közintézményhez, a Sóly felirathoz.
A megállóhoz haladva két kőhídon is áthaladtam, és ma már 627.-ik alkalommal kereszteztem a Sédet.
A peronon Hajmáskér, majd Vilonya felé tekintve.
A megálló épülete, ami egy kibővített őrház, talán lakott.
A vasút mellett haladó földúton haladtam tovább egy darabig.
Majd elfogyott a cérna, és bemerészkedtem a sínek közé. Jól belátható mindkét irányban a pálya, az állapotát tekintve pedig alacsony lehet itt a sebesség.
Sóly, majd Papkeszi felé tekintve.
A jobb oldali vágány vezet a balatonfűzfői gyártelepre, ez adja a teherforgalom egy részét.
Vilonya-Királyszentistván megállóhely. Az épület a vilonyai oldalon található. Az épületben egy vasúti dolgozó lakik, aki észrevett, de mivel már sokadig voltam, aki itt fotózkodott, ezért nem csinált ügyet belőle, sőt kellemesen elbeszélgettünk.
Nem volt idő a két települést megtekinteni, majd legközelebb. A megállótól nem messze, Királyszentistvánon szálltam fel egy buszra, mely elvitt Veszprémbe. Ott kis várakozás után tovább Székesfehérvárra, és ott ismét átszállás a győri buszra.
Ezt a napot is levideóztam, de a közel egy órás anyag nagy része nem is nagyon való a vonalhoz. Az első fele simán kihagyható, azt a 11-es vonalhoz lehetne inkább csatolni.
