Miután tegnap a győriek elszabták a napot, nem jutott idő városnézésre. Ezt ma pótoltuk.

A tavalyi villámlátogatás után szerettünk volna még visszatérni Szombathelyre, bár közben másfele is voltunk, emiatt aztán tolódott. Egy kétnapos szombathelyi rendezvény visszahozott minket.

A túrázás mellett ezért is jöttünk.

A négynapos békési túra során egy határátmenet is be volt tervezve. Az elmúlt két év során többször is eljutottunk Szlovákiába és Ausztriába, viszont Románia kimaradt, ami azért is erős, mert az állandó lakhelyemtől mindössze 10 km-re van az irigyfalvi határátkelő.

A mai nap Békés megye központjára, Békéscsabára volt szánva. Régóta volt tervezve, mert Debrecentől nincs messze, de a szokásos balfaszoskodás miatt eddig tolódott.

A békési túra is tervbe volt véve egy ideje, bár másfelé szerettem volna még menni előtte. Egy rendezvény miatt „kénytelenek” voltunk Gyulára menni, és ha már így alakult, akkor itt a lehetőség a békési trió lebonyolítására.

A délutánunk foglalt volt egy kósza lélek számára, úgyhogy csak a délelőtt volt szabad. Így nem lehet messze menni, de van olyan hely, ami a közelben, olyannyira, hogy majd elmegyünk egyszer. Majd egyszer. Majdcsak.

Az utolsó normális kerékpártúrám 2016 végén volt Csémre. Tavaly az első napon eltört a tengely, hála annak a retek féregnek, aki hozzányúlt. Tengelycsere után valamennyire még tudtam tekerni, így jutottam el Kömlödre, és Kocs-Almásfüzitő útra. Aztán a sérülésem miatt nem tudtam menni már sehova. Most tavasszal tatabányai szerviz elvileg helyrehozta a gépet. Debrecen és Bajonta között kölcsöngéppel voltam, de most már hazai terepen saját járgánnyal indulhatok.

Szentendre meglátogatása évekkel korábban felmerült, de két hónappal ezelőtti osztálytalálkozónál lett véglegesen eldöntve. Reggeli kilátás a szállóról: 

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, eső lesz. Lesz, ha lesz. Ják óta már nem hiszek nekik.