Egy esős vasárnap indultunk neki e két Gy-M-S megyei településnek. Csorna a még mindig várólistás Pápa-Csorna vasútvonal miatt került külön megtekintésre, Móvár pedig egy tavalyi adósság.

Lassan két éve, hogy a Dunaújváros-Érd párosnál voltam, azóta is tervbe volt véve, hogy ketten majd eljövünk ide, de végül a mai napon jött össze egy rövid délutáni kiugrós révén.

A vasúti menetrendi variálások általában nem szoktak jól elsülni, de van kivétel. Bajára már jó ideje tervezem a menetelt, de folyamatosan jöttek gátló tényezők. De megvan a műszaki, és nem kell buszozni Cecéig.

„Személyvonat indul Tiszalök állomásra XX:XX-kor az első vágányról.” Szinte mindig egy MdMot szerelvény bonyolította a forgalmat a 109-es vonalon, ami az egyetlen debreceni vonal, ami fehér folt volt.

A tegnapi kisvasúti bejárás után a mai napra valamilyen környékbeli régi hiánypótlást szerettem volna.

Az újév napjára tervezett túra az előző napok esőzése miatt elmaradt. Pedig egy nagyon hazai anyag lett volna. Mintegy három hónappal később viszont lehetőség volt pótolni.

Két hét után visszatértem oda, ahol legutóbb abbamaradt a 27-es vonal megtekintése.

Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

Miután kiszabadultam a karanténból, még maradt némi időm, ezért a nem túl távoli messzeségben próbáltam újabb bejárandó vonalakat keresni. Majd egy váratlan fordulat után a keleti, déli végek felé indultam.

Az adventi fények megtekintése (és bemutatása három hónap késéssel).