Nem csak a bajai pótlás miatt érkeztem ide tegnap, hanem vonalbejárás miatt is. Kezdésnek egy egyszerűnek tűnő szakasz, Bácsalmás-Csikéria viszonylatban.

9 hónap kihagyás után, júniusban újra indulhattak a programok. Kicsit mohó is lettem.

Tavaly novemberre volt meghirdetve a Kunsági vasúttúra, de a vírushelyzet miatt le kellett mondani, pedig elvileg el tudtam volna akkor is menni (akkor kárpótoltam magam a 48-as vonallal). A nyár eleji módosítás jobb is volt a fényviszonyok miatt.

Nem csak saját kútfőböl jönnek a kirándulási útvonalak. Van, hogy mások által szervezett utat kopizzuk le, jelen esetben kényszer volt, mivel szombaton nem tudtunk volna menni.

Egy esős vasárnap indultunk neki e két Gy-M-S megyei településnek. Csorna a még mindig várólistás Pápa-Csorna vasútvonal miatt került külön megtekintésre, Móvár pedig egy tavalyi adósság.

Lassan két éve, hogy a Dunaújváros-Érd párosnál voltam, azóta is tervbe volt véve, hogy ketten majd eljövünk ide, de végül a mai napon jött össze egy rövid délutáni kiugrós révén.

A vasúti menetrendi variálások általában nem szoktak jól elsülni, de van kivétel. Bajára már jó ideje tervezem a menetelt, de folyamatosan jöttek gátló tényezők. De megvan a műszaki, és nem kell buszozni Cecéig.

„Személyvonat indul Tiszalök állomásra XX:XX-kor az első vágányról.” Szinte mindig egy MdMot szerelvény bonyolította a forgalmat a 109-es vonalon, ami az egyetlen debreceni vonal, ami fehér folt volt.

A tegnapi kisvasúti bejárás után a mai napra valamilyen környékbeli régi hiánypótlást szerettem volna.

Az újév napjára tervezett túra az előző napok esőzése miatt elmaradt. Pedig egy nagyon hazai anyag lett volna. Mintegy három hónappal később viszont lehetőség volt pótolni.