Két hét után visszatértem oda, ahol legutóbb abbamaradt a 27-es vonal megtekintése.

Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

Miután kiszabadultam a karanténból, még maradt némi időm, ezért a nem túl távoli messzeségben próbáltam újabb bejárandó vonalakat keresni. Majd egy váratlan fordulat után a keleti, déli végek felé indultam.

Az adventi fények megtekintése (és bemutatása három hónap késéssel).

A viszonylag közeli Fejér megyei települések megtekintése.

Fejér nagyobb, mint Komárom-Esztergom, úgyhogy ezen megye esetleges teljes bejárása elég sok időt venne igénybe.

Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.

Sokadik-sokadik-sokadig tologatás után a Vértesben való gyalogtúra.

A megszűnt vasútvonalak keresésekor jutottam el a Zalabér-Batyk – Balatonszentgyörgy vonalhoz, majd onnan tovább nézve Somogyszob. Az első nagy részét teljesen felszedték, a másodiknál még megvan a pálya. Aztán beugrott, hogy pár éve volt egy emlékvonatos különjárat (2009-ben itt is megszűnt a személyszállítás), de arra nem tudtam elmenni, mert nem volt megfelelő tömegközlekedés. De most itt a lehetőség.