Mivel az Erdőspuszta túra nem igényel – elvileg – sok időt, ezért beiktatom az iparvágányos mászkálást is. Ez még tavaly volt betervezve, egy esetleges hortobágyi úttal, de az egyelőre elég távolra került. Talán még egy komplett Debrecen túrába lehetett volna betenni, de az nem biztos, hogy időben összejött volna.
A harmadik rész folytatása, mivel az a farok blog.hu sem jelezte, hogy véges a kapacitása, és ne töltsek egy posztba hatezer képet, mert úgy sem fogsz látszani 200 után.
Az előzmény itt:
A következmény: beláthatatlan.
a 105-ös, de az meg össze vissza, amit ráadásul csak harmadik nekifutásra sikerült összehozni, ja és fényképezni tilos!!! Amúgy brutál hosszú egy poszt lett, és ketté kellett vágni.
Az első felvonás után ugyanarra indultam el, ahol korábban. Jobb lett volna az első 16 km-t kihagyni, mert semmi extra nincs benne, csak az idő megy vele. Micsoda???? Mik ezek a negatív hullámok? És Nina megosztásai (amíg voltak)? Még1x!
Ha a legutóbbi bejegyzés egy régi nyomvonal bejárás volt, akkor a mostani pedig régi buszmegállókról szól. Itt azért klasszikus értelemben nem beszélhetünk megszüntetésről, mert ez nem kötött pálya. Persze lehetne egy bejegyzést írni a régi villamosvonalakról, de ahhoz vagy 50 évvel idősebbnek kellene lennem. Összeszedtem egy csomó képet, leközlöm mindet, de nem mindegyiknek lenne itt a helye. Hozzáteszem, amikor a bejárást végeztem, még javában épült a 2-es villamosvonal, és csak annak elkészülte után derült ki, hogy a 31-es és 32-es vonalak mely megállói maradnak. Szerintem még a DKV sem tudta volna akkor megmondani.
Ez volt a régi blogon az utolsó bejegyzés. Ezt nem mentettem le sehogy, így aztán most (2014.06.23) újraírom az egészet.
Elkerülő út. Vajon mekkora távot kellene megtenni ahhoz, hogy megkerüljük a várost? Van-e egy nagyjából egységes út ehhez, vagy össze-vissza kell haladni, és jó helyismeret is szükséges hozzá? Ennek jártam utána.
Majdnem három év telt el az utolsó utazás óta. Részben nem volt időm, részben pedig lusta voltam elindulni. Ezt szeretném most megszakítani. Régen voltam már kerótúrán. Olyan sok lehetőség nem is igen van a környéken, ahova elmehetnék. De tegyünk egy próbát.
A rokonságból csak egyvalakit tudok, akiben megvolt ez a jó értelemben vett csavargószellem. Elvileg én lennék a másik.
