Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.

Mintegy másfél hónappal a baleset után kontrollra mentem a tatabányai kórházba. Ha már ott jártam, talán nem követtem el túl nagy szabálysértést, hogy a szomszéd településen lévő Őstelepet is megnéztem. Nem sok időbe tellett.

A győri fények után a helyi megyeszékhelyet is elindultunk megnézni. Ma van fél éve, hogy itt jártunk. A következmények már ismertek.

A hűtőmágnest először Tatán akartunk venni, de aztán megfeledkeztünk róla. A cseszneki út után viszont elkezdtük beszerezni onnan is, ahol már jártunk. Ezt a posztot is jó nagy késéssel írom, de ez volt az első alkalom, hogy diktafont használtam útközben, így talán félév késés után is pontosan vissza tudom idézni az utat.

Most kivételesen a legutóbbi utat írom le, mivel a közel féléves debreceni út még mindig nem készült, annyira hosszadalmas. A biatorbágyi viaduktot szerettem volna megnézni, de mivel a vonalat már évtizedekkel ezelőtt elterelték onnan, ezért a jelenlegi vonalról nem látszik semmi. (A kép csupán illusztráció)

Az elmúlt időszak több közös túrát is hozott, de ez nem jelentette azt, hogy ezután nem lesz szóló utazás. Ha pedig már nincs bicikli, akkor más módon. Akár gyalog.

A hántai út sikere után tervbe lett véve néhány további út. Néha az apró változtatásoknak is örökre kiható hatása lehet. Eredetileg úgy volt, hogy ezen a napon hárman átmegyünk Győrbe egy kis apróságot elintézni, aztán délután egy névnapi összejövetelen veszünk részt. Aztán három helyett négyen mentünk, és a buszközlekedés miatt Tatabányára indultunk. Ami nem is tűnt rossz ötletnek. Tatabánya neve az elmúlt fél évben lett „ismertebb”, mert az egyik munkaközvetítő cég, a WHC ott található. Ezen kívül még annyi, hogy 10 éve, az egyik soproni út során voltam itt egy órát talán, amikor az Eurégió vonat Győrtől eddig hozott. Ami miatt szerettem volna itt szétnézni, hogy az első két kisbéri eltávozás során, amikor még busszal mentünk Budapestig, az autópályán haladva feltűnt valami a hegyoldalon.