Avagy egy hónap fellépések sorozata, két vonalbejáró között.

Eredetileg 2015-ben szerettem volna ide eljutni, de akkor nem jött össze (ahogy sok minden más sem).

Kissé még mindig hihetetlen, hogy a tavalyi 8 hónapos gépjárműmegvonás után ismét van mivel közlekedni. Egy olyan úton mentünk, ahol már rég jártunk. Eleinte erre hozott minket a navigáció Székesfehérvár és Dunaföldvár között. Aztán hamar kiderült, hogy Dunaújváros felé haladva a 6-os és a hírhedt 62-es úton jobbak a körülmények. Bár a távolság elvileg több, de az út állapota és a lakott területek kikerülése miatt érdemesebb arra menni – bár tavaly pont beszoptam a kereszteződés környékén.

Úgy tűnik, hogy sikerült az autót feltámasztani, ezért elutaztunk egy olyan helyre, ahová elvileg lehetne tömegközlekedéssel is menni, de szoros a csatlakozás. Ez is egy Emlékhelyes helyszín.

Az év végi utolsó biztos buli, másnap pedig egy rég esedékes út.

A Bikini nem jött össze a nyáron, az Edda pedig igen emlékezetes maradt. Republicon még soha nem voltunk.

Először én voltam Szegeden egyedül, kétszer is, 2005-ben és 2008-ban. 2017-ben együtt voltunk. Aztán külön elmentem kétszer is vonalbejárózni, 2020-ban és 2024-ben. De egyvalami mindig kimaradt. Ez pedig a Vadaspark. 2017-ben voltunk Veszprémben és Nyíregyházán, de ez kimaradt.

Az első busszal indulás Tatabányára, onnan vonattal Kelenföld, majd metrókkal Kőbánya-Kispest, onnan pedig Kiskunfélegyháza. Ott most sikerült hűtőmágnest venni, de nem volt egyszerű, mert a Tourinform nyitva is volt, meg nem is. A következő járattal tovább Szegedre. A pályaudvartól villamossal  jutottunk el a Vadasparkig.

Itt sem volt túl nagy szerencsém a hópárduccal.

Visszaúton még betértünk egy telefonoshoz, most már van védőfólia a telefonon. És ennyi.

Most egy olyan helyre mentünk, ahol nem voltam már 16 éve. Akkor sem sokat.

Ismét szombaton.

De melyik? Ugyanis van a határon belül négy ilyen település (Duna-, Tisza-, Balaton-, Puszta-), és néhány a határon túl.