Szentendre meglátogatása évekkel korábban felmerült, de két hónappal ezelőtti osztálytalálkozónál lett véglegesen eldöntve. Reggeli kilátás a szállóról: 

Ha hinni lehet az időjárás előrejelzésnek, eső lesz. Lesz, ha lesz. Ják óta már nem hiszek nekik. 

Van három pont az MM-ben, amit talán egy, nem, két nap alatt meg tudnánk látogatni, szállásfoglalás nélkül. Annyira nem volt sietős, de egy koncert miatt aztán mégis egy három napos hétvégére maradtunk itt.

Decemberben nem sikerült a fertőrákosi kőfejtőbe bejutni. Megvártuk a jó időt, és akkor újra próbálkoztunk – hármasban.

Egy hét után ismét a fővárosba mentünk, nem csak úgy, hanem pólóért.

1968 végén végeztem én is az iskolában,

Nem lettem senki, összesen ennyi,

Nagy csodálkozás.

Egy késő este telefon csengett,

Egy fontos ember a 4.A-ból

Meghívott engem beszélgetésre,

Egy nagy barátkozásra.

Nagy találkozások,

Nagy barátkozások,

Nagy csodálkozások,

Furcsa kézfogás.

Megyek az utcán, kezemben mesekönyv,

Én felkészültem a találkozásra.

Kinyílt egy ajtó, ott áll egy idegen,

Furcsa kézfogás.

Nem az az osztály,

Nem az az iskola,

Nem az a szerelem,

A többi stimmel.

1985 végén nem volt találkozás.

Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.

Kecskemét is az MM-projekt része, de a viszonylagos jó közlekedés miatt annyira nem erőltettem még, amolyan laza szombati kiugrósként szerepelt. Most jött el az a szombat. Ja, és a megkopó jó modoromat lassan, de biztosan lehúzzák a vécén az elmúlt évek élettapasztalatai.

A mai nap Hollóházára volt szánva, ha már „véletlenül” ide, a Zemplénbe szerveztem le pár napot. Sorra került a sárospataki kastély is. 

A zempléni út során a Felvidékre is el szándékoztam utazni. Egészen a keleti végekig. Mintegy kilenc év után. Itt az ideje. Legfőbb ideje.