z ország keleti szegletéből elég reménytelen vállalkozás volt eljutni Nyugatra. Vagy mégsem? Amikor 2006-ban kétszer is jártam Sopronban, az volt a legközelebbi lehetőség erre. Viszont az akkori házigazdákat nem akartam még azzal is nyüstölni, hogy vigyenek el a határra, aztán majd jöjjenek értem. Amúgy is volt mit megnézni a városban. 2007-ben volt betervezve, hogy valahogy majd eljutok Bécsbe. De csak terv maradt, a szervezés és az anyagiak hiánya miatt. Később már csak a Felvidékre jutottam el párszor, 2014-ben még arra sem volt lehetőség, hogy a szó szerint a szomszédban lévő erdélyi területekre elmenjek. A bécsi utat nem adtam / adtuk fel, pár éve már Debrecenből is el lehet ide jutni közvetlenül. Bő egy éve, amikor Kisbérre kerültünk, még inkább megnőttek a lehetőségek a „disszidálásra.”

Újév napja, kellemes, napos idő, tegnap megvoltunk az átköltözéssel, a szilveszter már törvénysértően józanul telt el. Mivel hála a vezetőségnek, ma este sem kell menni, csak holnap este, ma van idő kerékpározni, ezzel a 2017-es évet megnyitni. A tervek szerint a tavaly elmaradt Mocsa, Kocs, esetleg Szákszend irányába lenne a menet. Vonattal mennék Komáromig, aztán tekerni tovább. Az Elvira szerint elindult a vonat Székesfehérvár felől. Én pedig elindulok az állomásra.

A győri fények után a helyi megyeszékhelyet is elindultunk megnézni. Ma van fél éve, hogy itt jártunk. A következmények már ismertek.

A hűtőmágnest először Tatán akartunk venni, de aztán megfeledkeztünk róla. A cseszneki út után viszont elkezdtük beszerezni onnan is, ahol már jártunk. Ezt a posztot is jó nagy késéssel írom, de ez volt az első alkalom, hogy diktafont használtam útközben, így talán félév késés után is pontosan vissza tudom idézni az utat.

Fél évvel ezelőtt azzal nyitottam az idei évadot, hogy a Komárom és Kisbér közötti részt bejárom. Ez alatt a fél év alatt aztán voltam és voltunk sok helyen, a már nem üzemelő 13-as vasutat is végigjártam, sőt még a határon túlra is eljutottam, de a 13-as főút és az 5-ös vasútvonal Nagyigmánd és Komárom közötti része továbbra is fehér folt. Kétszer is elhaladtam ezen a részen, egyszer a tatai út után, egyszer pedig a gútai túra végén. Idő nem jutott rá egyszer sem. November van, mielőtt végképp eljön az év vége, és behavazik, el kell jutni ide is.

Jártunk már sokfelé, sokféle módon. Busszal, vonattal, kerékpárral, közúton, vasúton, néha még földúton is. De az, hogy túraútvonal, olyan még nem volt, annak ellenére, hogy lakhelyemtől nem messze halad az Alföldi Kéktúra egy vonala.

Furcsa helyzet állt elő. Szerettem volna Debrecenről is készíteni egy posztot. De csak tolódott a dolog, mondván, hogy úgyis közel lakok hozzá, ha rossz idő van, vagy hideg, akkor is be lehet járni a várost. Kerékpárra viszont aligha száll az ember ilyenkor. Ironikus módon akkor jutottam el ide, amikor már közel egy éve több száz km-re laktam és dolgoztam. Hazai terepen lettem „külföldi”. A több mint húsz év, amióta közelebbről ismerem a várost, az is kevés ahhoz, hogy egy posztban az egész várost bemutassam. Viszont most lehetőségem lesz arra, hogy több, évekkel ezelőtt készített, nem publikált képeket is felhasználjak. Néhány kép esetén nincs is lehetőség arra, hogy újra elkészítsem.

Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/05/20/2016_10_20_tavol_es_kozel

Az újévi fiaskó után (amiről még nem írtam) most jött el az ideje, hogy a tömegközlekedést lecseréljem két kerékre. Ezúttal egy rég esedékes utat is összehoztam.

Majális előtt egy nappal. Ma szerveztek egy Kisbér-Csatka túrát a kisbéri és bakonysárkányi önkormányzatok. Gondoltam rá, hogy elmegyek, de mivel tavaly augusztusban már voltam ott, ezért inkább más irányba indultam. Ja, az idei kerózásról még nem írtam az időzavar miatt. Amikor tavaly a pápai túrát teljesítettem, kérdés volt, hogy merre térjek haza. A komáromi vonalat azért nem akartam, mert már kétszer is végigtekertem a 13-as főúton, de a hiányzó Nagyigmánd-Komárom szakasz még hiányzott. Ezért a Pápa-Győr vonatozás után a 81-es úton tekertem vissza, ezzel az útba eső 3 települést is meg akartam tekinteni. Az idő viszont ellenem volt, mivel már korán sötétedett, emiatt ki kellett hagynom – viszont végig kellett tekernem. Néztem később lehetőségeket, hogy lehetne mégis eljutni ide. Elvileg a „kertek alatt”. A Tápszentmiklós és Győr között lévő közút lehetőséget biztosít arra, hogy elérjem Mezőörst, Pért és Töltéstavát. Aztán hagytam a fenébe, inkább kockáztattam, hogy azt az annyira nem is hosszú szakaszt letekerem a 81-es Győr-Moson-Sopron megye területére eső részén, még ha kint van a mercijel, akkor is. Állítólag tervbe volt véve Kisbér és Győr között egy vasútvonal kiépítése.