Most kivételesen a legutóbbi utat írom le, mivel a közel féléves debreceni út még mindig nem készült, annyira hosszadalmas. A biatorbágyi viaduktot szerettem volna megnézni, de mivel a vonalat már évtizedekkel ezelőtt elterelték onnan, ezért a jelenlegi vonalról nem látszik semmi. (A kép csupán illusztráció)
Itt az ősz. „Bizony már hosszabbak a hűvös éjszakák” és hamarabb bámul ránk a Hold. Ha valahova még el akarunk jutni, akkor minél hamarabb kell, amíg be nem köszönt a hideg, borongós, ködös idő. Nincs apelláta, be kell fejezni a 13-as vonal túráját. A trilógia előző darabjai:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason
A 13-as vonal ostrom alá lett véve, előreláthatólag trilógia lesz belőle, amelynek nagyobbik része készen van. A még vegetáló 5-ös vonallal kezdtem az idei évet, de a kezdeti lendület alábbhagyott. Mostanában gondolkoztam, hogy befejezem a félbemaradt történetet. És akkor elmegyek Komáromba is, a még kimaradt részekre. És akkor még átmehetek az északi részre. És akkor olyan lettem, mint Forrest Gump, hogy ha már eddig (Észak-Komárom) eljutottam, ott is szétnézhetnék. Mondjuk azt a néhány városszéli megállót. És akkor már, ha ott vagyok, elmehetnék az egyik nem is hosszú szárnyvonal mentén, ami Gútáig vezet. És nincs már forgalom rajta, ergo megszűnt vonal, ergo érdekel. Gúta… mintha már láttam volna a nevét valahol.
Másfél hónap után folytatódik a Tatabánya-Pápa vonal bejárása. Mivel az előző, mintegy 37 km hosszú vonal is egy fél napot vett igénybe, ezért biztosra volt vehető, hogy a következő 57 km még több időt igényel. Egyetlen lehetőség volt, hogy a szakasz középső részét járjuk be, majd később ezen a részen csak áthajtok. Úgy az út felét szerettem volna megtenni, hát hogy ez mennyire jött össze…
Aranyos tud lenni a Facebook, hogy folyton emlékeztet, hogy ez vagy az történt x éve. És ezt mindenképp megoszthatom, de nem muszáj. Most jól jött az emlékeztető, ugyanis két évvel ezelőtt indult be a biciklis túrázás – és kezdetét vette a káosz. Akkor egy kicsit csepergett az eső, de nem volt vészes, tavaly munka miatt nem is volt lehetőségem, amúgy is szakadt, most jó idő van. Holnap elvileg esőnap, úgyhogy most egy régebbi adósságom törleszteném.
Voltunk Tatabányán, voltunk Komáromban. Mi van a kettő között? Vértesszőlős, Almásfüzitő, Tata. Ez utóbbi nevét ismertem oly módon, hogy a kilencvenes években közlekedő Arrabona gyorsvonat Debrecen - …- Bp-Keleti – Bp-Kelenföld – Bicske – Tatabánya – Tata – Komárom – Győr – Mosonmagyaróvár – Hegyeshalom útvonalon közlekedett Bécsig. Egyébként ajánlották Tatát, annál is inkább, mert a fejünkben vele kapcsolatban egy nagy fehér volt van, a térképre nézve viszont egy nagy kék folt látható. És még egy kis apróság.
