Furcsa helyzet állt elő. Szerettem volna Debrecenről is készíteni egy posztot. De csak tolódott a dolog, mondván, hogy úgyis közel lakok hozzá, ha rossz idő van, vagy hideg, akkor is be lehet járni a várost. Kerékpárra viszont aligha száll az ember ilyenkor. Ironikus módon akkor jutottam el ide, amikor már közel egy éve több száz km-re laktam és dolgoztam. Hazai terepen lettem „külföldi”. A több mint húsz év, amióta közelebbről ismerem a várost, az is kevés ahhoz, hogy egy posztban az egész várost bemutassam. Viszont most lehetőségem lesz arra, hogy több, évekkel ezelőtt készített, nem publikált képeket is felhasználjak. Néhány kép esetén nincs is lehetőség arra, hogy újra elkészítsem.

Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/05/20/2016_10_20_tavol_es_kozel

Az újévi fiaskó után (amiről még nem írtam) most jött el az ideje, hogy a tömegközlekedést lecseréljem két kerékre. Ezúttal egy rég esedékes utat is összehoztam.

Majális előtt egy nappal. Ma szerveztek egy Kisbér-Csatka túrát a kisbéri és bakonysárkányi önkormányzatok. Gondoltam rá, hogy elmegyek, de mivel tavaly augusztusban már voltam ott, ezért inkább más irányba indultam. Ja, az idei kerózásról még nem írtam az időzavar miatt. Amikor tavaly a pápai túrát teljesítettem, kérdés volt, hogy merre térjek haza. A komáromi vonalat azért nem akartam, mert már kétszer is végigtekertem a 13-as főúton, de a hiányzó Nagyigmánd-Komárom szakasz még hiányzott. Ezért a Pápa-Győr vonatozás után a 81-es úton tekertem vissza, ezzel az útba eső 3 települést is meg akartam tekinteni. Az idő viszont ellenem volt, mivel már korán sötétedett, emiatt ki kellett hagynom – viszont végig kellett tekernem. Néztem később lehetőségeket, hogy lehetne mégis eljutni ide. Elvileg a „kertek alatt”. A Tápszentmiklós és Győr között lévő közút lehetőséget biztosít arra, hogy elérjem Mezőörst, Pért és Töltéstavát. Aztán hagytam a fenébe, inkább kockáztattam, hogy azt az annyira nem is hosszú szakaszt letekerem a 81-es Győr-Moson-Sopron megye területére eső részén, még ha kint van a mercijel, akkor is. Állítólag tervbe volt véve Kisbér és Győr között egy vasútvonal kiépítése.

Most kivételesen a legutóbbi utat írom le, mivel a közel féléves debreceni út még mindig nem készült, annyira hosszadalmas. A biatorbágyi viaduktot szerettem volna megnézni, de mivel a vonalat már évtizedekkel ezelőtt elterelték onnan, ezért a jelenlegi vonalról nem látszik semmi. (A kép csupán illusztráció)

Itt az ősz. „Bizony már hosszabbak a hűvös éjszakák” és hamarabb bámul ránk a Hold. Ha valahova még el akarunk jutni, akkor minél hamarabb kell, amíg be nem köszönt a hideg, borongós, ködös idő. Nincs apelláta, be kell fejezni a 13-as vonal túráját. A trilógia előző darabjai:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten
http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason

A 13-as vonal ostrom alá lett véve, előreláthatólag trilógia lesz belőle, amelynek nagyobbik része készen van. A még vegetáló 5-ös vonallal kezdtem az idei évet, de a kezdeti lendület alábbhagyott. Mostanában gondolkoztam, hogy befejezem a félbemaradt történetet. És akkor elmegyek Komáromba is, a még kimaradt részekre. És akkor még átmehetek az északi részre. És akkor olyan lettem, mint Forrest Gump, hogy ha már eddig (Észak-Komárom) eljutottam, ott is szétnézhetnék. Mondjuk azt a néhány városszéli megállót. És akkor már, ha ott vagyok, elmehetnék az egyik nem is hosszú szárnyvonal mentén, ami Gútáig vezet. És nincs már forgalom rajta, ergo megszűnt vonal, ergo érdekel. Gúta… mintha már láttam volna a nevét valahol.

Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2017/01/30/2016_09_03_tehermentesites_a_13-ason

Másfél hónap után folytatódik a Tatabánya-Pápa vonal bejárása. Mivel az előző, mintegy 37 km hosszú vonal is egy fél napot vett igénybe, ezért biztosra volt vehető, hogy a következő 57 km még több időt igényel. Egyetlen lehetőség volt, hogy a szakasz középső részét járjuk be, majd később ezen a részen csak áthajtok. Úgy az út felét szerettem volna megtenni, hát hogy ez mennyire jött össze…

Aranyos tud lenni a Facebook, hogy folyton emlékeztet, hogy ez vagy az történt x éve. És ezt mindenképp megoszthatom, de nem muszáj. Most jól jött az emlékeztető, ugyanis két évvel ezelőtt indult be a biciklis túrázás – és kezdetét vette a káosz. Akkor egy kicsit csepergett az eső, de nem volt vészes, tavaly munka miatt nem is volt lehetőségem, amúgy is szakadt, most jó idő van. Holnap elvileg esőnap, úgyhogy most egy régebbi adósságom törleszteném.