Előzmény: http://nevtelenutazo.blog.hu/2016/12/18/2016_07_18_odusszeia_a_13-as_menten

Az elmúlt időszak több közös túrát is hozott, de ez nem jelentette azt, hogy ezután nem lesz szóló utazás. Ha pedig már nincs bicikli, akkor más módon. Akár gyalog.

előzmény

Kisbér környékén több nagyobb város, megyeszékhely is található. Ezúttal Székesfehérvárra mentünk. Mit is tudunk róla? A kilencvenes évek végén a Rádió utcai eset, a Videoton helye, „az egyik leggazdagabb múltú magyar város: a középkori Magyar Királyság egyik központja, királyi székhely, koronázó város.” Tavaly ezt a várost is érintettük, amikor Kisbérre érkeztünk.

A két héttel korábbi komáromi út során nem csak a város déli részét szerettük volna megnézni, hanem átmenni a határon és az északi területre is eljutni. Mivel a két város – a kettészakított város – lakossága mintegy 50000 fő, ezért biztosra volt vehető, hogy nem lesz idő északra felmenni. Mivel még mindig olyan „jók” a körülmények, választhattunk hogy a szállón kapunk idegrohamot, vagy hasznosan töltjük el az időt.

Mintha csak sejtettem volna, hogy ma is el kell utazni. A célpont egy másik környékbeli város, Komárom. Itt még soha nem jártunk – mármint a városban. Úgy 10 éve tavasszal eléggé áradt a Duna, ezért voltak késések az 1-es vonalon. Más? A küldeményeiknek nem mindig örülnek. A buszhoz sietni kellett, de a körforgalom építése miatt talán le is tudtuk volna inteni a lámpánál. És most már biztosan elmondható, hogy a Hajdú Volán járataival ellentétben itt nemigen van kijelző, hogy merre járunk, azon kívül nem zenélnek, és nem beszélnek, ami nem is baj. A buszok komfortját nem tudnám összehasonlítani keleti társaikéval, nem jobb, nem rosszabb – másabb.

A hántai út sikere után tervbe lett véve néhány további út. Néha az apró változtatásoknak is örökre kiható hatása lehet. Eredetileg úgy volt, hogy ezen a napon hárman átmegyünk Győrbe egy kis apróságot elintézni, aztán délután egy névnapi összejövetelen veszünk részt. Aztán három helyett négyen mentünk, és a buszközlekedés miatt Tatabányára indultunk. Ami nem is tűnt rossz ötletnek. Tatabánya neve az elmúlt fél évben lett „ismertebb”, mert az egyik munkaközvetítő cég, a WHC ott található. Ezen kívül még annyi, hogy 10 éve, az egyik soproni út során voltam itt egy órát talán, amikor az Eurégió vonat Győrtől eddig hozott. Ami miatt szerettem volna itt szétnézni, hogy az első két kisbéri eltávozás során, amikor még busszal mentünk Budapestig, az autópályán haladva feltűnt valami a hegyoldalon.

A kis körutaknak megvan az az előnye, hogy nem igényel egy teljes napot, és teljes erőfeszítést. Így az utolsó éjszakás műszak utáni nap délutánja is elég lehet. Ha minden rendben megy…

Hánta egy Kisbérhez tartozó külterület. Tavaly terveztem, hogy elmegyek oda, de végül elmaradt. Most is csak azért indultam, mert gondoltam, hogy egy rövid kis túra lesz az egész. Hogy aztán mi lett ebből…

Aki látta korábbi bejegyzéseimet, azok tudják, hogy a sötétedés miatt többször is vissza kellett térni korábbi helyszínekre. A mostani eset el is kerülhető lett volna, ha van nálam fényképező.