Az idei kezdés is csúszott. Magyarázhatnám ezt elfoglaltságokkal (kifogás), munkámmal (kifogás 2), vagy mással, de nem kell. Szerettem volna bringával nekiindulni az évnek, de arra még várni kellett. És mivel késett, ezért gyalogszerrel indultam el. A tervben az szerepelt, hogy a most még létező, de inkább csak vegetáló 5-ös vonal Kisbér és Komárom közé eső szakaszát bejárjam, így vagy úgy.
Az idei évben volt munkahelyváltás többször is. Megszűnt, megtelt, lejárt, ideiglenes bezárva, stb. Arra, hogy távolabb keressek, arra nem nagyon gondoltam. Egy külföldi munkára nem mondtam volna nemet. De lehet ezt kicsiben is csinálni. Nem kell átlépni a határt, elég csak a két nagy folyót, és akkor részben vissza is juthatok oda, ahol „kezdtem”.
A Dunántúl kecsegtető helynek tűnt, bár nem voltak illúzióim. A célhely egy Vámospércs méretű kisváros, Kisbér, amely nagyjából egyenlő távolságra Győrtől, Komáromtól és Székesfehérvártól. Az ittlét el is kezdte piszkálni a fantáziám, és mivel a szállástulajdonosok voltak olyan rendesek, hogy egy kerékpárt is adtak, ki is használtam a helyzetet.
Vasútmániám egyik állomása volt a Nagykereki-Létavértes szakasz bejárása, amely 2014-re volt tervezve. De nem sokáig. Az igazi az lett, ha a 106-os vonalat végig tudtam volna járni, azaz egészen Nagyváradig el lehetne jutni. A fent említett két állomás nem egy vonalon található. Ez két vasútvonal, amely van egy kb. 15 km-es közös szakasza, aztán ketté válnak. El lehet jutni egyikből a másikba, de az út nem valami rövid. Ha pontosan bejártam volna Debrecen-Szepes-Sáránd-Derecske-Pocsaj-Nagykereki-(Biharkeresztes-) Nagyvárad-(Székelyhíd-)Létavértes-Sáránd-Debrecen távot, az közel 200 km lett volna. És akkor még nem láttunk semmit. Ez az ötlet el lett vetve. Maradt a külön bejárás.
Ezt a körutat kora tavaszra terveztem. Jobb lett volna akkor megtenni, vagy kihagyni, mert ez el van átkozva.
Mivel az Erdőspuszta túra nem igényel – elvileg – sok időt, ezért beiktatom az iparvágányos mászkálást is. Ez még tavaly volt betervezve, egy esetleges hortobágyi úttal, de az egyelőre elég távolra került. Talán még egy komplett Debrecen túrába lehetett volna betenni, de az nem biztos, hogy időben összejött volna.
Jött az ősz, jött a tél, és kérdéses volt, hogy mikor lesz nyitás. Mivel munkalehetőség legalább adódott ezen időszak alatt, ez is tovább tolta ki a kezdés időpontját. Aztán jött az a pont, hogy több szabadidő lett. Eredetileg szerettem volna elkövetni egy kis szösszenetet valamikor kora tavasszal, de nem jött össze. A közelgő nyárra való tekintettel nem ártana belehúzni.
Előzmények:
http://nevtelenutazo.blog.hu/2014/10/24/2014_10_10_20_eves_jubileumi_4_3_resz_az_utolso_simitasok
Előzmények:
Az első út alkalmával a felénél, másodjára a három negyedénél lett sötét. Harmadjára talán végre sikerül dokumentálni a hiányzó részeket.
Előzmény:
Soha nem volt erősségem a szervezés. Az első túrát is éppen csak sikerült időben végigvinni, a másik kettőnél menthetetlenül rám sötétedett. A legutóbbinál is, ami azért problémás, mert éppen félúton történt, és emiatt gyakorlatilag az egészet újra kellett járni. De most sikerülni fog – remélem.
Eljött az utolsó körút. A négy közül egyértelműen ezen voltam a legtöbbször, ez is áll legközelebb hozzám. Ja, és 98%-ban vasútmentes a poszt!!!
