A Mohács-Villány túra összevonásával ez a nap felszabadult, de úgy gondoltuk, hogy lenne még hova menni. Jó lett volna, ha Horvátországba át tudtunk volna menni, hasonlóan a békési túra szalontai kilépőjéhez, de a környéken talán az egyetlen lehetőség Magyarbólynál lett volna, de ott is elmeszelték a vasúti átmenetet a migráncsok miatt. Felmerült még Pécsvárad, vagy … Siklós.

Előzmény

Ma Baranya megye központjának megtekintése következett. A város, melynek nevét már sokszor hallottam, sőt, előttünk halad el a közvetlen Pécs-Győr autóbusz, állítólag évekkel ezelőtt még nyáron volt közvetlen vasúti kapcsolat is. Ezenkívül annyit tudni, hogy Mohács a közelében van, és Horvátország is, és volt gondolom riadalom a kilencvenes évek első felében. Azon kívül még van a Kispál és a Borz. Szabadszálláson az alapkiképzésen volt négy környékbeli és helyi is. 2012-ben Debrecenben egy egykori kollégával és egy ismerőssel, aki ide járt egyetemre felvetődött, hogy majd eljövünk ide egyszer, de ez nem valósult meg sajnos.

A mohácsi túrától azért vettem külön a nap második felét, mert túl sok lett volna a kép, és emiatt már voltak gondok a bloggal.

Három nap – három helyszín. De ha az égiek velünk, akkor egy napot meg lehet spórolni, és jut másnak hely – szószerint és képletesen is.

Az idei utolsó megmérettetés a Baranyában lévő két utolsó MM-pont beszerzése. Az időzítés is jó volt az induláshoz.

Bevezető helye.

A végéhez közeledve megyeszékhelyjáró túránknak, hát bizony, a közel néha nagyon messze van. Somogyország központja mintegy 125 km-re van légvonalban, de az oda való eljutás nem egyszerű. Még Zalaegerszegtől is bonyolultabb. Kecskemét is közelebb van, hehe. 

Augusztus 18. szombati nap, hétfőn ünnepnap, csak kedd reggel kezdődik a munka ismét. Ha még egy péntek éjszakás műszakot kapunk is, annyira nincs messze a Velencei tó, hogy ne érjünk oda kettőre.

A borsodi túra után hazamentünk. Ott aztán jött egy váratlan utazás – Nyírbátorba. Ebben a városban párszor voltam átutazóban Mátészalka felé haladva, kerékpárral kétszer, egyszer 1994-ben a Nyírábrány-Nyírbátor út során, egyszer pedig az emlékezetes 471-es túra kapcsán.