A Rockkarácsony után nem nagyon volt már hova menni, és az év eleje amolyan uborkaszezon szokott lenni. Ezúttal március elejéig kellett várni a következő koncertre, ami kicsit iróníkus módon szintén Fehérvár, szintén Lord, szintén Fezen.

Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!

Előzmény

Északkeleti nyitás helyett hazai terepen, amely tudott még újat mutatni – a dunántúli hóhelyzethez képest mindenképp.

A közel 300 kép miatt ketté kellett szednem a blogot – az első rész itt.

Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.

Az év a végéhez közeledik, és még mindig nem értem az 5-ös vonal végére. Mivel arra felé volt dolgunk, és az autó is nálunk volt, összekötöttem a kettőt. Mert kerékpárral még messzebb van, mint Pápa.

Megkegyelmeztek az égiek, nem volt péntek éjszakás műszak, ezért szombat délelőtt el lehetett indulni – négy keréken.

Miközben még mindig napi két vonat jár az 5-ös vonalon, valahogy annak bejárása folyamatosan tolódik, miközben a 13-ason már rég túl vagyok. Az első felvonás után a második, és egy köztes. Bár folyamatosan ott volt, hogy ’na, most már nekivágok’, de azóta sem történt semmi.

A mai nappal egy másik lista is kipipálható: elérkeztünk az utolsó megyeszékhelyre, ami az országban a legkisebb, követve Egert és Salgótarjánt.