Az idei utolsó megmérettetés a Baranyában lévő két utolsó MM-pont beszerzése. Az időzítés is jó volt az induláshoz.

Bevezető helye.

A végéhez közeledve megyeszékhelyjáró túránknak, hát bizony, a közel néha nagyon messze van. Somogyország központja mintegy 125 km-re van légvonalban, de az oda való eljutás nem egyszerű. Még Zalaegerszegtől is bonyolultabb. Kecskemét is közelebb van, hehe. 

Augusztus 18. szombati nap, hétfőn ünnepnap, csak kedd reggel kezdődik a munka ismét. Ha még egy péntek éjszakás műszakot kapunk is, annyira nincs messze a Velencei tó, hogy ne érjünk oda kettőre.

A borsodi túra után hazamentünk. Ott aztán jött egy váratlan utazás – Nyírbátorba. Ebben a városban párszor voltam átutazóban Mátészalka felé haladva, kerékpárral kétszer, egyszer 1994-ben a Nyírábrány-Nyírbátor út során, egyszer pedig az emlékezetes 471-es túra kapcsán.

A hétfői MM-pont beszerzése után egy újabbra indultunk ma, valamint reméltük, hogy lesz még idő Miskolcot is megnézni.

Az eddigi szlovák határátmenetekből egy mindig is hiányzott, amit én már jópárszor megtettem egyedül, de most ketten vagyunk rá.

Az első teljes napot a 42. MM pontra szántam. Ez pedig nem más, mint az Aggteleki cseppkőbarlang, melyhez nem olyan egyszerű az eljutás.

A következő MM-pontokhoz kicsit messzebb kellett utazni, egészen Borsodig. Borsod? Forróság? Amikor annyi rosszat írnak róla. És? Ami kell, nem fog idejönni magától. Amúgy is még létezik a térképen, nem tudok arról, hogy valami apokalipszis vagy zombihorda végigsöpört volna rajta. A média meg… hagyjuk.

Semmi extra, „csak” tovább a 41. MM pont felé. Azonkívül tavaly csak a Vadasparkot láttuk, meg a város egy kis részét.