Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.
Az év végi program képlékeny volt, végül is nem volt nagyobb volumenű utazás, úgyhogy most itt két részben, ami még hátra volt az évből.
Az év a végéhez közeledik, és még mindig nem értem az 5-ös vonal végére. Mivel arra felé volt dolgunk, és az autó is nálunk volt, összekötöttem a kettőt. Mert kerékpárral még messzebb van, mint Pápa.
Megkegyelmeztek az égiek, nem volt péntek éjszakás műszak, ezért szombat délelőtt el lehetett indulni – négy keréken.
Miközben még mindig napi két vonat jár az 5-ös vonalon, valahogy annak bejárása folyamatosan tolódik, miközben a 13-ason már rég túl vagyok. Az első felvonás után a második, és egy köztes. Bár folyamatosan ott volt, hogy ’na, most már nekivágok’, de azóta sem történt semmi.
A mai nappal egy másik lista is kipipálható: elérkeztünk az utolsó megyeszékhelyre, ami az országban a legkisebb, követve Egert és Salgótarjánt.
A Mohács-Villány túra összevonásával ez a nap felszabadult, de úgy gondoltuk, hogy lenne még hova menni. Jó lett volna, ha Horvátországba át tudtunk volna menni, hasonlóan a békési túra szalontai kilépőjéhez, de a környéken talán az egyetlen lehetőség Magyarbólynál lett volna, de ott is elmeszelték a vasúti átmenetet a migráncsok miatt. Felmerült még Pécsvárad, vagy … Siklós.
Ma Baranya megye központjának megtekintése következett. A város, melynek nevét már sokszor hallottam, sőt, előttünk halad el a közvetlen Pécs-Győr autóbusz, állítólag évekkel ezelőtt még nyáron volt közvetlen vasúti kapcsolat is. Ezenkívül annyit tudni, hogy Mohács a közelében van, és Horvátország is, és volt gondolom riadalom a kilencvenes évek első felében. Azon kívül még van a Kispál és a Borz. Szabadszálláson az alapkiképzésen volt négy környékbeli és helyi is. 2012-ben Debrecenben egy egykori kollégával és egy ismerőssel, aki ide járt egyetemre felvetődött, hogy majd eljövünk ide egyszer, de ez nem valósult meg sajnos.
A mohácsi túrától azért vettem külön a nap második felét, mert túl sok lett volna a kép, és emiatt már voltak gondok a bloggal.
Három nap – három helyszín. De ha az égiek velünk, akkor egy napot meg lehet spórolni, és jut másnak hely – szószerint és képletesen is.