Ha nem is volt esélyes, hogy Pécsen a hiányzó részeket megnézzük, akkor legalább egy részét próbáltuk meg.
Ha nem is volt esélyes, hogy Pécsen a hiányzó részeket megnézzük, akkor legalább egy részét próbáltuk meg.
A MÁV-ra és egyéb állatfajtákra nem jellemző, hogy építő tevékenységük legyen. De néha mégis megtörténik. Ahogy másfél éve a pozsonyi vonatot beszervezték, visszaállították, még ha elég sután is, úgy tavaly is sikerült egy határátmenetet visszaállítani.
Van úgy, hogy a szállás szolgáltatók és a vasút segít abban, hogy eljuss egy olyan helyre, ahová egyébként is tervezted.
Több szlovák, két osztrák és egy román út után nyitva állt a lehetőség, hogy más környező vagy nem környező országokba is elmenjünk. A győri buszállomáson a Volán Tourist hirdetései között több jót is találtunk, végül ez lett a befutó – még akkor is, ha az időzítés nem lett a legjobb.
Miután jól benéztem a következő koncert időpontot, eljött a 23-ai nap, az egyszerűség kedvéért egy éjszakás műszak után. De ez egy kicsit másabb lett. Néhol szókimondó szövegek, nyomokban fejbetörést okozhat.
A Rockkarácsony után nem nagyon volt már hova menni, és az év eleje amolyan uborkaszezon szokott lenni. Ezúttal március elejéig kellett várni a következő koncertre, ami kicsit iróníkus módon szintén Fehérvár, szintén Lord, szintén Fezen.
Tavaly egy bő két éves országjáró túra „végére” értünk. Eközben nem csak a megyeszékhelyekre jutottunk el, hanem azok állomásaira, pályaudvaraira. A 19 megye, vagyis csak 18, és mivel a fővárosnak nincs teljesen központi pályaudvara, ezért a trió szerepel, plusz Kelenföld is beszáll a játékba, így kijön a 22. Csak a fő állomásokkal foglalkozunk, a környező állomások, megállóhelyek kimaradnak. A rangsorolás elsősorban a külalaknak szól, de a kiinduló vonalak száma is befolyásoló tényező. Sok mindenkinek nem fog tetszeni, főleg, hogy a bezzegnyugatiak is megkapják a magukét – nem kérek elnézést ezért!
Északkeleti nyitás helyett hazai terepen, amely tudott még újat mutatni – a dunántúli hóhelyzethez képest mindenképp.
A közel 300 kép miatt ketté kellett szednem a blogot – az első rész itt.