A hétfői MM-pont beszerzése után egy újabbra indultunk ma, valamint reméltük, hogy lesz még idő Miskolcot is megnézni.

Az eddigi szlovák határátmenetekből egy mindig is hiányzott, amit én már jópárszor megtettem egyedül, de most ketten vagyunk rá.

Az első teljes napot a 42. MM pontra szántam. Ez pedig nem más, mint az Aggteleki cseppkőbarlang, melyhez nem olyan egyszerű az eljutás.

A következő MM-pontokhoz kicsit messzebb kellett utazni, egészen Borsodig. Borsod? Forróság? Amikor annyi rosszat írnak róla. És? Ami kell, nem fog idejönni magától. Amúgy is még létezik a térképen, nem tudok arról, hogy valami apokalipszis vagy zombihorda végigsöpört volna rajta. A média meg… hagyjuk.

Semmi extra, „csak” tovább a 41. MM pont felé. Azonkívül tavaly csak a Vadasparkot láttuk, meg a város egy kis részét.

Jó lenne tudni, hogy a Mini Magyarország Makettpark tagjait hogyan válogatták össze. Vannak köztük ismertek és kevésbé ismertek, de megtekintésre mindenképp érdemes tagok. Ahogy lassan haladunk végig a listán, akadnak olyan tagok is, amelyek nehézkes elérni. Vagy majdhogynem lehetetlen. Majdnem!

Dunántúl is, megyeszékhely is, mégis olyan messze van – miközben mások nemzeti ünnepelnek. Miközben tegnap is jöhettünk volna.

Tavaly éppen csak érintettük Balatonfüredet, és meg volt az esélye, hogy visszatérünk majd egyszer, de végül vissza „kellett” térni.

Miután tegnap a győriek elszabták a napot, nem jutott idő városnézésre. Ezt ma pótoltuk.

A tavalyi villámlátogatás után szerettünk volna még visszatérni Szombathelyre, bár közben másfele is voltunk, emiatt aztán tolódott. Egy kétnapos szombathelyi rendezvény visszahozott minket.