A mai nap Hollóházára volt szánva, ha már „véletlenül” ide, a Zemplénbe szerveztem le pár napot. Sorra került a sárospataki kastély is. 

A zempléni út során a Felvidékre is el szándékoztam utazni. Egészen a keleti végekig. Mintegy kilenc év után. Itt az ideje. Legfőbb ideje.

Annak ellenére, hogy a Dunántúlon is lenne mit megnézni, az Északi-középhegység egyre többször kerül elő mostanság. Ami egy tévedés miatt történt. Hollókőre mindenképp el szerettem volna menni, de a menetrendkeresőbe Hollóházát írtam. Aztán csodálkoztam, miért kell egy teljes nap az eljutáshoz. Azért, mert utóbbi a Zemplénben található. Aztán addig „nézegelődtem”, hogy a környéket is felírtam a listára. Kapóra jött a hazautazás, így ezt is útba ejtettük.

A február 10.-i koncert jól jött ahhoz, hogy egy technikai problémát, ha nem is oldottam meg, de áthidaltam.

Eljött az utolsó nap.

De most komolyan meg akarod nézni? Pont ezt a helyet? Tudod, mi van ott? Vagy mi nincs? Ahány kérdés, annyi válasz se.

Kaptunk 4 szabadnapot, amit egyesek nem szívesen adtak meg. Ennek a háromnapos túrának az apropója egy MM-pont és egy megyeszékhely volt.

A két nappal ezelőtti koncert után egy újabb, ezúttal Székesfehérváron néztük meg a Bikinit. Ugyanis Oroszlányban a második ingyenesen voltunk, a sörsátorban összefutottunk Lojzival, és mondtam neki, hogy legközelebb fizetünk is a fellépésért. Eredetileg a jövő tavaszi Barbra Negrás lett volna az, de a szilveszteri fehérvári is kapóra jött. Remélhetőleg ezúttal egy közös szilveszter keretében. Az első szilveszternél a reggeli munkabefejezés, a másodiknál a pakolás, költözés miatt maradtam fent egyedül éjfélkor. Ezúttal viszont nem fogom hagyni magam.

A hét elején Hegykőn voltunk, mert van róla mágnes. Akkor egy Fertő-tavit is vettünk, és ha már Sopronban voltunk, miért ne mehetnénk el oda is ma?

A nyári kényszerszünet most kerül pótlásra, egy koncert és egy MM-pont keretében.