Decemberben nem sikerült a fertőrákosi kőfejtőbe bejutni. Megvártuk a jó időt, és akkor újra próbálkoztunk – hármasban.

Egy hét után ismét a fővárosba mentünk, nem csak úgy, hanem pólóért.

1968 végén végeztem én is az iskolában,

Nem lettem senki, összesen ennyi,

Nagy csodálkozás.

Egy késő este telefon csengett,

Egy fontos ember a 4.A-ból

Meghívott engem beszélgetésre,

Egy nagy barátkozásra.

Nagy találkozások,

Nagy barátkozások,

Nagy csodálkozások,

Furcsa kézfogás.

Megyek az utcán, kezemben mesekönyv,

Én felkészültem a találkozásra.

Kinyílt egy ajtó, ott áll egy idegen,

Furcsa kézfogás.

Nem az az osztály,

Nem az az iskola,

Nem az a szerelem,

A többi stimmel.

1985 végén nem volt találkozás.

Minden olyan jól indult. Megkaptam a maradék tavalyi szabadságomat (nehogy „eltűnjön”, mint egyes pékségekben), elkezdtem intézni régi elmaradásaimat. Köztük a kerómat is elvittem, ezúttal Tatabányára, hátha sikerül végre a hátsó kereket megjavítani. Kerékcsere után szó szerint pár óra alatt elkészültek vele, így aztán úgy terveztem, hogy a környéken másnap járok egyet. Közben találtam egy weboldalt, amely egy régi problémámmal kapcsolatos. Annyira belelkesültem, hogy még a nem túl meleg időben a Turulhoz is fellépcsőztem. Akkor elhittem, hogy a dolgok jó irányba fordulnak. Alig pár óra alatt a jelenlegi pirovitsföldi lakótársaim és SJ Bettike meggyőzött, hogy korán örültem.

Kecskemét is az MM-projekt része, de a viszonylagos jó közlekedés miatt annyira nem erőltettem még, amolyan laza szombati kiugrósként szerepelt. Most jött el az a szombat. Ja, és a megkopó jó modoromat lassan, de biztosan lehúzzák a vécén az elmúlt évek élettapasztalatai.

A mai nap Hollóházára volt szánva, ha már „véletlenül” ide, a Zemplénbe szerveztem le pár napot. Sorra került a sárospataki kastély is. 

A zempléni út során a Felvidékre is el szándékoztam utazni. Egészen a keleti végekig. Mintegy kilenc év után. Itt az ideje. Legfőbb ideje.

Annak ellenére, hogy a Dunántúlon is lenne mit megnézni, az Északi-középhegység egyre többször kerül elő mostanság. Ami egy tévedés miatt történt. Hollókőre mindenképp el szerettem volna menni, de a menetrendkeresőbe Hollóházát írtam. Aztán csodálkoztam, miért kell egy teljes nap az eljutáshoz. Azért, mert utóbbi a Zemplénben található. Aztán addig „nézegelődtem”, hogy a környéket is felírtam a listára. Kapóra jött a hazautazás, így ezt is útba ejtettük.

A február 10.-i koncert jól jött ahhoz, hogy egy technikai problémát, ha nem is oldottam meg, de áthidaltam.

Eljött az utolsó nap.