Nem ez lett volna az első idei bejegyzés, csak hát volt némi probléma a felvétellel, ezért újra lesz gyártva, addig a sorban következő jön. Meg ami előtte volt.

A Dunántúlról a keleti régióba érkezve mindig lehetőség van arra, hogy olyan vonalbejárásokat szervezzek, melyek otthonról nem lennének megoldhatóak.

Mintegy másfél éve van tervbe véve a 14-es, Pápa-Csorna vonal bejárása. Egy évvel ezelőtt már kezdett is körvonalazódni, de a kijárási tilalom miatt nem jött össze. A nyári időszak nem volt jó, most van itt a lehetőség – majdnem jókor.

A tegnapi rossz szervezésnek köszönhetően a mai napra maradt a legnagyobb út. Ma el kellett hagyni a szállást is. Annak ellenére, hogy egy elhagyott gyár mellett helyezkedik el, a panzió jó állapotú.

Ma már nem kellett Bácsalmásra menni, mert helyben is található két, megszűnt vasútvonal. Baja állomáson vagyunk.

Két és fél hónap késéssel visszatértem Bajára, hogy a vonalbejárást folytassam. Vasárnap már nem vágtam neki, mivel a szombati szili Lord koncert után kicsit későn érkeztünk haza. Ráadásul vasárnap esett is az eső. Hétfőn kezdtem Bácsalmáson.

Nem csak a bajai pótlás miatt érkeztem ide tegnap, hanem vonalbejárás miatt is. Kezdésnek egy egyszerűnek tűnő szakasz, Bácsalmás-Csikéria viszonylatban.

Az újév napjára tervezett túra az előző napok esőzése miatt elmaradt. Pedig egy nagyon hazai anyag lett volna. Mintegy három hónappal később viszont lehetőség volt pótolni.

Két hét után visszatértem oda, ahol legutóbb abbamaradt a 27-es vonal megtekintése.

Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.