A 152-es vonal első részének bejárása során Korhánköztől Köncsögig jutottunk. Most a tervek szerint a vonal másik fele következik.
A 152-es vonal első részének bejárása során Korhánköztől Köncsögig jutottunk. Most a tervek szerint a vonal másik fele következik.
A 105-ös vasútvonal bejárása egy régóta tervezett projekt. Két évvel ezelőtt próbálkoztam vele, de nem sokra jutottam. Azóta érkezett némi technikai erősítés, és egy újabb célpontkeresési lehetőség.
Úgy két hete volt betervezve ezen vonalbejárás, de akkor csak a tömegközlekedésre voltam hagyatkozva egyrészt, másrészt pedig program is volt estére. Ezért két hetet csúszott a túra – és kellett hozzá az is, hogy ismét a környéken legyek.
z egykori 152-es, Fülöpszállás-Kecskemét vasútvonal… Szerettem volna utazni rajta 2003 őszén, akkor volt a legnagyobb esély rá, de végül a sok átszállás miatt kimaradt. Aztán 2007 márciusában megszűnt a forgalom rajta, nem is foglalkoztam vele, mivel Debrecentől igen messze volt. Amikor tavaly a Kunsági vasúttúrán Fülöpszálláson áthaladtunk, akkor már el volt döntve, hogy ide is el kell jönni. Ezt pedig segítette nemrégiben a Kerekegyháza-Hetényegyháza túra is. A kép a Wikipédiáról származik, bár jól jelzi, ahogy a forgalmas M5-ös magasodik a megszűnt vasútvonal felett.
A rövid, megszűnt szárnyvonalak bejárása kicsit kellemesebb helyzet, mint a hosszabb vonalaké, mert nagyobb valószínűséggel bejárható egy nap alatt, mint a többi. A gondot az okozhatja, ha nem a közelben található.
Az egykori 143-as számú vonal Kerekegyháza és Hetényegyháza (Kisnyír) között létezett. Mindössze 8,3 km hosszú volt, három megálló volt közben és még 70 évet sem élt meg (csak majdnem). Ezt a vonalat szerettem volna megnézni az elmúlt két évben, de mindig tolódott. Igazából most sem jobb a helyzet, az elszabadult benzinárak (és a technika hiánya) miatt. (talált képek)
Vonalbejárás? Persze, ha van rá idő és lehetőség – és elég háttéranyag. Kisvasúti vonalbejárás? Hát, az már nem annyira. Miért? Sokkal kevesebb információt lehet szerezni róla, és még annyi nyom sem marad, mint a nagyvasútnál.
Nem ez lett volna az első idei bejegyzés, csak hát volt némi probléma a felvétellel, ezért újra lesz gyártva, addig a sorban következő jön. Meg ami előtte volt.
A Dunántúlról a keleti régióba érkezve mindig lehetőség van arra, hogy olyan vonalbejárásokat szervezzek, melyek otthonról nem lennének megoldhatóak.
Mintegy másfél éve van tervbe véve a 14-es, Pápa-Csorna vonal bejárása. Egy évvel ezelőtt már kezdett is körvonalazódni, de a kijárási tilalom miatt nem jött össze. A nyári időszak nem volt jó, most van itt a lehetőség – majdnem jókor.
A tegnapi rossz szervezésnek köszönhetően a mai napra maradt a legnagyobb út. Ma el kellett hagyni a szállást is. Annak ellenére, hogy egy elhagyott gyár mellett helyezkedik el, a panzió jó állapotú.