Ma már nem kellett Bácsalmásra menni, mert helyben is található két, megszűnt vasútvonal. Baja állomáson vagyunk.

Két és fél hónap késéssel visszatértem Bajára, hogy a vonalbejárást folytassam. Vasárnap már nem vágtam neki, mivel a szombati szili Lord koncert után kicsit későn érkeztünk haza. Ráadásul vasárnap esett is az eső. Hétfőn kezdtem Bácsalmáson.

Nem csak a bajai pótlás miatt érkeztem ide tegnap, hanem vonalbejárás miatt is. Kezdésnek egy egyszerűnek tűnő szakasz, Bácsalmás-Csikéria viszonylatban.

Az újév napjára tervezett túra az előző napok esőzése miatt elmaradt. Pedig egy nagyon hazai anyag lett volna. Mintegy három hónappal később viszont lehetőség volt pótolni.

Két hét után visszatértem oda, ahol legutóbb abbamaradt a 27-es vonal megtekintése.

Az idei első túra kezdése elhúzódott, mert eszköz sem volt, amivel tudtam volna menni, másrészt az időjárás sem volt valami kedvező, harmadrészt pedig sok más anyag is feldolgozásra várt. Kora tavasszal mindenképpen egy vonalbejárást szerettem volna, lehetőleg nem túl messze. Így esett a választás a 27-es vonalra.

Miután kiszabadultam a karanténból, még maradt némi időm, ezért a nem túl távoli messzeségben próbáltam újabb bejárandó vonalakat keresni. Majd egy váratlan fordulat után a keleti, déli végek felé indultam.

Egy hónappal a böhönyei túra után újabb különvonat volt kilátásba, Kalocsára és Dunapatajra. A hónap elején hozott vírusos szigorításos majomkodások miatt azonban ez a rendezvény is elmaradt sok más mellett.

A sors úgy hozta, hogy egy retinens elem eltávolításához nem a kuka a legjobb megoldás, hanem egy olyan személy, aki rendbe tudja hozni. Én viszont már nem kívántam tovább kínlódni vele. A személyes elszállítás mellett lehetőség adódott egy újabb vonalbejárásra, amit már egy ideje nézegettem, a rövid távolság miatt ez még gyalogosan is kényelmesen teljesíthető. És néhány más is útba esik.