Eddig nem sok vonatos utam volt. A már említett mátészalkain kívül voltam még párszor Nyíregyházán, az exem miatt Monostorpályiban, és egyszer Hajdúböszörményben. Amikor 2000 őszén nyelvvizsgáztam az ELTE-n, örültem a budapesti útnak, hogy végre új helyeken járok.

Az egyetemen megismerkedtem egy mátészalkai leányzóval. Szerettem volna összejönni vele, ő nem. Mivel akkor még ingyenes volt a vasúti utazás, ezért elmentem párszor Mátészalkára, bár sokat nem láttam belőle. Azt viszont szerettem volna tudni, merre lakik. A telefonkönyv segített, bár nem volt valami etikus dolog ezt tenni.

A rokonságból csak egyvalakit tudok, akiben megvolt ez a jó értelemben vett csavargószellem. Elvileg én lennék a másik.

Ez még javában a videóskorszak volt, ami kazetta csereberével és kereséssel járt együtt. Épp Nyírábrányban tekertem egy tucat VHS-sel a hátamon, amikor hazafele vettem volna az irányt. De az útjelző tábla előtt megállok és számolok. Innen Vámospércs 10+2 v. 3 km. De jobbra Nyíracsád 6km. Onnan még 6, és otthon vagyok. Vagy egy kicsivel több. Mindegy, majdnem ugyanannyi út, de így olyan útvonalon megyek, amerre már régen jártam. A Nyírábrány - Nyíracsád táv dátumát már meg sem tudnám mondani, a Nyíracsád – Vámospércs három évvel korábban volt, amit nevezzünk Jugó-túrának.

A dátum adott, a helyszín pedig: Vámospércsen élek immáron 7 éve. Három éve, egész pontosan 1991 április 29 óta van egy versenykerékpárom. Igaz, hogy csak 24-es és kissé lestrapált, de az előző kerómhoz képest óriási ugrás. Nem sok fele járok vele, az pedig, hogy a szomszéd faluba, Nyírábrányba átmegyek vele, az már nagy teljesítmény. (Itt megsúgom, hogy egyszer 11 évesen Debrecenbe is betekertem az akkori Csepelemmel... nem lettem érte megdicsérve)

Az a nap is olyan volt, mint a többi. Ahogy tekerek, egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a szomszéd falu irányába. Egyszer el akartam menni oda, de nem lett semmi belőle. Odahaza ezt sem díjazták volna (érthetően). De most a gondolatot tett követte. És csak megyek, megyek a kellemes, nyáreleji időben. Úgy fél óra után el is értem a célom. Egy nagyon apró falut kell elképzelni, ahol nincs is semmi látnivaló szinte. De nem ez volt a lényeg, hanem maga az utazás. Mai szemmel nézve talán apróság, de én mégis mérföldkőnek tartom. Ez még csak a kezdet volt...

Ezalatt nem sok minden történt, habár még ingyenes volt az utazás. Nem rémlik más, mint néhány osztálykirándulás (Sárospatak, Eger, Miskolctapolca, Tokaj, Dombrád) és más egyéb helyek (Kiskőrös, Balatonakarattya).

Az oldal alapvetően azért lett létrehozva, hogy az általam bejárt (és remények szerint még sok leendő) helyekről képes beszámolót nyújtsak. A helyszínek nem mindig spontán lettek kiválasztva, hanem pár esetben valakihez vagy valamihez köthetőek. Bár egy ideje már külön naplózom ezeket az utakat, itt kénytelen vagyok némileg cenzúrázni. Ennek oka néhány volt ismerősöm hisztije, és néhány személy inkognitóját is próbálom megőrizni.

Korábban már volt egy oldalam a freeblogon. Nos, ez az oldal szépen kimúlt, annyit sem mondott, hogy mentsek. Ezúton is kapja be.

Ha pedig az egészet újra fel kell tölteni, átnézem/átnéztem az egészet. Először is, hihetetlenül sok helyesírási hibát találtam, pedig ez nem jellemző rám. Másrészt próbáltam átfogalmazni az írásokat, mert néhol olyan, mintha valami hülyegyerek írta volna.

Miért pont névtelen utazó a blog címe? Nem tudom, volt az Omegának egy ilyen című száma.

Honnan jött a blogkészítés ötlete? 2009 elején az akkori barátnőmnek szerettem volna ezeket az utakat megmutatni. Így egyszerűbb, mint egy rahedli képet elővenni.